– Mi folyik itt? Mi ez a csődület?
Argus Frics, aki bizonyára Malfoy kiabálására figyelt fel, pillanatok alatt a folyosón termett, s most dühösen furakodott előre a diákok között. Mikor meglátta Mrs. Norrist, megtántorodott, és arcára szorította mindkét kezét.
– A macskám! A macskám! – visongott. – Mit csináltatok Mrs. Norrisszal?
Villogó tekintete Harryre tévedt.
– Te! – hörögte. – Te voltál! Meggyilkoltad a macskámat! Megöllek! Szét...
– Argus!
Dumbledore érkezett a helyszínre, nyomában néhány másik tanárral. Sebes léptekkel elhaladt mellettünk, és habozás nélkül leakasztotta a macskát a fáklyatartó kosárról.
– Jöjjön velem, Argus – fordult Fricshez. – Potter, Weasley, Doreen és Granger kisasszony szintúgy.
Lockhart nyomban jelentkezett.
– Az én szobám van a legközelebb, igazgató úr. Itt van egy emelettel feljebb. Ha gondolja, parancsoljon...
– Köszönöm, Gilderoy – bólintott Dumbledore.
A néma tömeg utat nyitott nekünk. Lockhart fontoskodva loholt Dumbledore nyomában. A sort Piton és McGalagony zárta.
Mikor beléptünk Lockhart sötét szobájába, a falakon nagy mozgolódás támadt: Lockhart képmásai – akik mind hajcsavaróban voltak – sietve elbújtak a képkeretek mögött. Az igazi Lockhart gyertyát gyújtott, majd utat engedett Dumbledore-nak, aki letette Mrs. Norrist az asztalra, és hozzálátott, hogy tüzetesebben megvizsgálja. Aggódó pillantásokat váltottunk, majd leültünk a gyertyák fénykörén kívül, és vártuk a fejleményeket.
Dumbledore egészen közel hajolt Mrs. Norrishoz; hosszú, horgas orra alig egy-két centiméternyire volt a macska bundájától. Ujjával finoman tapogatta és bökdöste az állatot, s közben homlokát ráncolta félhold alakú szemüvege fölött. McGalagony professzor is az asztal fölé hajolt; összeszűkült szemmel figyelte a vizsgálatot. Piton egy lépéssel távolabb állt. Félhomályba burkolózó arcán sajátos kifejezés ült: mintha egy mosolyt igyekezett volna elfojtani. Lockhart Dumbledore körül legyeskedett, és az ötleteivel bombázta a professzort.
– Biztos, hogy átokkal ölték meg – valószínűleg a Transz-mogrifiai Tortúrával. Magam is rengetegszer használtam... nagy kár, hogy nem voltam ott, mert tudok egy kitűnő ellenátkot, ami megmenthette volna...
Lockhart kommentárjaiba újra meg újra belevegyült Frics mekegő, panaszos zokogása. A gondnok leroskadt egy székre, s kezébe temette az arcát, hogy ne kelljen látnia az élettelen macskát. Minden utálatom ellenére megsajnáltam Fricset.
A professzor most titokzatos szavakat motyogott, és varázspálcájával újra meg újra megérintette Mrs. Norrist. Mindhiába: a macska továbbra is úgy festett, mintha kitömték volna.
– Hasonló merényletek sorának voltam tanúja annak idején Ouagadogou-ban – cseverészett Lockhart. – A történetet részletesen leírtam az önéletrajzomban. Persze miután elláttam a város lakóit amulettekkel, többé egyetlen támadás sem történt...
A falakon sorakozó fotók lelkes bólogatással kísérték élő eredetijük szavait. Egyikük elfelejtette levenni a hajhálóját. Dumbledore végül felegyenesedett.
– A macska nem pusztult el, Argus – szólt halkan. Lockhart nyomban abbahagyta az általa megelőzött gyilkosságok összeszámlálását.
– Nem pusztult el? – köhögte Frics, és ujjai között Mrs. Norrisra pislogott. – De hát akkor miért hideg és merev?
YOU ARE READING
Callie
RandomA tizenegy éves Callie Doreen cseppet sem mondható átlagosnak. Egyre érdekesebb dolgok történnek körülötte, amikre nem tud magyarázatot adni. Egy nap azonban felbukkan náluk egy különös kinézetű nő, aki közli vele, hogy felvételt nyert egy olyan isk...
