Az emeletről levonuló menetet Csámpás vezette, nyomában Lupin, Pettigrew és Ron lánccsörgető hármasfogata trappolt lefelé. Őket a lebegő Piton követte, aki előrebukott fejével úgy festett, mintha bambán meredne a lépcsőfokokon végigzongorázó cipőjére. Megalázó helyzetét a mögötte haladó Sirius Blacknek köszönhette, aki a tulajdon varázspálcájával tartotta őt a levegőben. Black sarkában Harry, én és Hermione lépkedtünk.
Az alagútba csak nagy üggyel-bajjal sikerült bejutnunk. Lupin, Pettigrew és Ron oldalazva kecmeregtek át a lyukon, és a mutatvány közben Lupinnak arra is ügyelnie kellett, hogy pálcájával végig sakkban tartsa Pettigrew-t. Végül sikeresen bejutottunk, és hátulról még láttam, ahogy Csámpás és a bilincses trió libasorban elindulnak az alagútban. Sirius Black előbb bekormányozta Pitont a nyíláson, ő maga csak azután mászott be. Őt a mi hármasunk követte. Mivel az alagút nemcsak széltében, de belmagasságát tekintve is meglehetősen szűk volt, a lebegő Piton feje lépten-nyomon nagyot koppant a mennyezeten. Black azonban jelét sem adta annak, hogy bármit is kívánna tenni ez ellen.
Jó néhány perces néma baktatás után Harry és a varázsló beszélgetésbe elegyedtek.
– Tudod, mit jelent az, ha most feladjuk Pettigrew-t? – kérdezte Black.
– Hogy maga szabad.
– Igen... Ami azért fontos, mert... nem tudom, említették-e valaha neked, de én vagyok a keresztapád.
– Igen, tudom – felelte Harry.
– Emellett... a szüleid arra is megkértek, hogy legyek a gyámapád... ha velük esetleg történne valami.
– Természetesen megértem, ha a nagynénédéknél akarsz maradni – folytatta Black. – De azért fontold meg a dolgot. Ha sikerül tisztára mosni a nevem... és ha esetleg... ha új otthonra vágysz...
– Úgy érti... hogy magához venne? – hebegte Harry. Ösztönösen felegyenesedett, aminek következtében jól beverte a fejét a mennyezet egyik kiszögellésébe. – Komolyan elvinne Dursleyéktól?
– Számítottam rá, hogy nemet mondasz – visszakozott Black. – Megértem, hogy ragaszkodsz a nagynénédékhez. Csak szeretném, ha tudnád, hogy...
– Mit beszél!? – horkant fel Harry rekedt-elfúló hangon. – Hogyne akarnám otthagyni Dursleyékat! Van saját háza? Mikor költözhetek át?
Black megtorpant, és hátrafordult. Piton feje most még szaporábban kopogott a mennyezeten, de őt ez pillanatnyilag a legkevésbé sem érdekelte.
– Hozzám költöznél? Komolyan mondod?
– Hát persze!
Sirius elkínzott arcán ekkor jelent meg az első igazi mosoly. A változás döbbenetes volt, a halálfejmaszk mögött egy tíz évvel fiatalabb férfi tűnt fel.
Harry vigyorogva fordult felénk, majd engem megkerülve, Hermione elé állt, akitől kaptam egy biztatónak szánt mosolyt.
Black felém fordult és rám mosolygott.
– Szervusz Calypso.
A név hallatán fintorogni kezdtem, ő pedig felnevetett.
– Édesanyádnak sem tetszett. Calypso egy nimfa volt, róla nevezték el a Szaturnusz egyik holdját. Tudod a családomban... – megakadt, én pedig felvont szemöldökkel néztem rá. – Erről inkább, majd később. Ne haragudj, csak... annyi mindent szeretnék mondani, nem is tudom, hol kezdjem! Kérdezz bármit!
Elmosolyodtam. Ideges volt. Én nemkülönben.
Rengeteg kérdés kavargott a fejemben, de végül ezt böktem ki:
CZYTASZ
Callie
LosoweA tizenegy éves Callie Doreen cseppet sem mondható átlagosnak. Egyre érdekesebb dolgok történnek körülötte, amikre nem tud magyarázatot adni. Egy nap azonban felbukkan náluk egy különös kinézetű nő, aki közli vele, hogy felvételt nyert egy olyan isk...
