Callie

18. Sárvér

Kora reggel Ronnal és Hermionével, lekváros kenyeret majszolva kiültünk a lelátóra, hogy megnézzük a Griffendélesek edzését.

Olyan sokáig rostokoltak az öltözőben, hogy időközben felkelt a nap, és a köd nagy része is felszállt.

Harry felült a seprűjére, és elrúgta magát a földtől. Fred, George meg ő teljes gőzzel száguldottak körbe-körbe a stadion fölött.

Furcsa kattogást hallottam. A legfelső sorok egyikében ott ült Colin. Szinte másodpercenként készítette a fényképeket, s a kattanások felerősítve visszhangoztak az üres stadionban.

– Nézz ide, Harry! – kiáltozta Colin. – Mosolyogj!

– Ki ez? – hallottam meg Fred hangját.

– Fogalmam sincs – füllentett Harry, és elviharzott Colin közeléből.

– Mi folyik itt? – Wood Harryék felé kormányozta seprűjét.

A beszélgetés többi részét már nem hallottam, de közben kiszúrtam, hogy odalent zöld taláros, seprűvel felszerelkezett alakok masíroznak be a pályára. A Griffendéles csapat tagjai leszálltak a seprűkről, és mi is elindultunk lefelé.

Meglepetésünkre Malfoy is ott állt a Mardekáros csapat körében és valamin szélesen vigyorgott.

– Nocsak! – jegyezte meg gúnyosan Flint. – A rajongók betörnek a pályára.

– Mi van? – fordult Harryhez Ron. – Miért nem játszotok? És ez mit keres itt? – Malfoyra és annak mardekáros zöld talárjára nézett.

– Én vagyok a Mardekár új fogója – hencegett Malfoy. – Épp az új seprűket nézegettük, amiket apám vett a csapatnak. – A hét szuperseprű láttán Ronnak is tátva maradt a szája. – Jó cucc, mi? – folytatta Malfoy. – De talán a Griffendélnek is sikerül pénzt szereznie új seprűkre. Írjatok ki árverést a Jólsep-RS-etekre. A múzeumok versengeni fognak értük. – A mardekárosok a hasukat fogták a nevetéstől.

– A Griffendélnél viszont senki sincs, aki lefizette a csapatot, hogy játszhasson – vágott vissza Hermione.

– Igen, a mi csapatunkba csak a tehetséges emberek kerülnek, és őket sem az apjuk juttatja be a csapatba! – keltem ki magamból én is.

Malfoy arca megrándult.

– A helyetekben befognám a számat! Pimasz sárvérűek – sziszegte.

Flintnek Malfoy elé kellett ugrania, hogy megvédje őt Fredtől és George-tól, Alicia felháborodva kiabálta, hogy Malfoy "hogy merészel ilyet mondani", én pedig előkaptam a pálcámat, de Ron gyorsabb volt. Egy "Ezért megfizetsz!" – kiáltással Flint hóna alatt Malfoy arcára szegezte pálcáját.

Jókora durranás robajlott végig a stadionon, majd zöld sugárnyaláb tört elő a pálca Ronhoz közelebb eső végéből. Az átok gyomron találta a fiút, és ledöntötte a lábáról.

– Ron! Ron! – sikoltozott Hermione. – Nem esett bajod?

Ron kinyitotta a száját, de beszéd helyett hatalmasat böfögött, és egy maroknyi meztelen csiga potyogott az ölébe.

A mardekárosok betegre nevették magukat. Flint kétrét görnyedt, és új seprűje nyelében kellett megkapaszkodnia, hogy el ne essen. Malfoy négykézláb állt, és öklével a gyepet püfölte. A griffendélesek Ron köré gyűltek, aki még mindig jókora, nyálkás csigákat böfögött föl.

Mikor Malfoy újra feltápászkodott, odamasíroztam hozzá és teljes erőből felpofoztam, így ismét a fűben kötött ki. Azt hiszem a többi Mardekéros csak azért nem esett nekem, mert sikerült meglepnem őket.