Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

🖤T'Challa #4🖤

Kicsit nehézkesen sikerült ezt megírnom, de íme! Tudom, itt vannak olyanok, akik még nem képesek vele oneshotokat olvasni, ezért nem fogok fegyvert tartani a fejükhöz. Ha úgy érzed, nem meg, nem baj. Aki pedig kíváncsi, annak jó olvasást. Az ötletet pedig köszönöm fanni_29 ❤️

T/N = te neved

~E/3

Egy tavaszi napon T'Challa-nak fontos dolga akadt Amerikában. Shuri pedig kikönyörögte nála, hadd mehessen vele, elvégre még sosem járt Wakandán kívül.

Okoye, pedig mint a Dora Milaje tábornoka, egyértelműnek vette, hogy velük megy. Igaz, egyiküknek sem esett nehezére megvédeni magukat, de ez a feladata.

Miután T'Challa elvégezte az elintézendő dolgát, a húga kibulizta, hogy menjenek várost nézni. Ezzel eddig nem volt baj. Viszont mindhármuknak feltűnt a mögöttük sétáló fiatal nő.

– Ugyan, Okoye, hagyd. Lehet csak arra van dolga, amerre mi megyünk – nyugtatta a tábornokot Shuri. – Nem tűnik valami veszélyesnek.

– Egyet értek, Shurival. Ha rosszat akarna, már rég megtette volna – tette hozzá T'Challa.

Azonban ez Okoyét nem nyugtatta meg. Amint egy kevésbé forgalmas utcához értek, a wakandai tábornok a karjánál elkapta a lányt, és a falhoz szorította.

– Mi van a táskába?! – kérdezte.

– Se-semmi – mondta ijedten.

– Okoye, hagyd már! Nincs nála semmi veszélyes – nyugtatta a nőt T'Challa. – Engedd el!

~T/N

Rémülten figyeltem a fura öltözetű nőt, aki végül elengedett.

– Akkor minek neked ekkora táska? – kérdezte érdeklődve a lány. Előhalásztam egy festékes flakont, és felmutattam.

– A graffitihez, amit most akarok megcsinálni. Névtelenül szoktam festeni – magyaráztam és előkerestem a telefonom, majd mutattam egy fotót az egyik művemről.

– Úr isten! Már tudom ki vagy! Imádom a műveidet. Egyébként a nevem Shuri – mutatkozott be mosolyogva a lány.

– Én pedig T/N. Várjunk... ti Wakandából jöttetek, igaz?

– Igen. T'Challa vagyok – mutatkozott be a férfi.

– Nagyon örülök, felség – mondtam és már hajoltam volna meg, de intett, hogy ne.

– Ez nálunk nem szokás.

– Ó. Rendben.

– Esetleg, ha a bátyám megengedi, eljönnél egyszer Wakandába, hogy a laboromba is fess egy ilyet? Mármint, ha ezzel nem használlak ki, vagy nem fáradtság.

– Lehet róla szó, de nincs pénzem olyan nagy útra.

– És ha az én drága bátyám megengedné, velünk gyere, és maradhass nem is tudom, a hét végéig? – kérdezte és közben T'Challa-t figyelte.

– Jó, legyen! – egyezett bele.

Time skip, mert Shuri az április elsejét mindig a Bosszúállóknál tölti, ők pedig ilyenkor rejtőzködnek tőle...

T'Challa-ékkal reggel találkoztam. Eleinte kicsit féltem a repüléstől, meg az ott léttől, de Shuri megnyugtatott, hogy az országuk már megnyílt, nem tűnnék ki onnan.

Az út nem volt olyan hosszú, mint gondoltam. Vagy csak a repülő volt gyorsabb, mint hittem.

Mindenesetre kora délután már leszálltunk Wakandában, Shuri pedig rögtön a laborba rángatott, és amikor odaértünk, eltátottam a számat.

Egy csomó érdekes találmány volt ott, mégis tisztaság uralkodott.

– Biztos összefestetnéd ezeket a falakat? – mosolyogtam.

– Igen. Nagyon, menőn nézne ki. Már ki is néztem, hol lenne jó – húzott maga után. – Itt! – mutatott egy fal részletre, pont egy hatalmas barlangra néző ablak mellett.

– Rendben – mosolyodtam el.

– Már tudod mit fogsz csinálni?

– Igen.

Jó pár óráig elszórakoztam ezzel. Mivel egy hegy belsejében voltunk fogalmam se volt, mennyi lehetett az idő, mikor befejeztem.

– Azta! Ez nagyon jó lett! Tényleg a tegnapi találkozásunkat örökítetted meg?

– Persze. Hogy emlékezz rá.

– Ha akarnám, se tudnám elfelejteni – ölelt meg. – Köszönöm.

– Semmiség. Esetleg nem tudod, mennyi lehet az idő?

– Lassan hét óra.

Ekkor T'Challa jött le a lépcsőn.

– Már kész is vagy? – csodálkozott.

– Igen. Tetszik?

– Elképesztő. Arra gondoltam, hogy mivel már befejezted, mutatnék valamit, ami biztos megihletne egy újabb alkotáshoz. Mit szólsz?

– Hát, ha te is ráérsz, mehetünk – mosolyodtam el.

T'Challa-val kimentünk a laborból, a fura barlangba.

– Ezt akartad mutatni?

– Dehogy. Az majd a barlangon kívül lesz – mosolygott, és megfogta a kezem. Azt hittem, a térdeim ott helyben felmondják a szolgálatot.

Néhány perc múlva kiértünk a barlangból, és elképesztő kilátás tárult a szemem elé. Ráadásul a Nap is lemenőben volt. Láttam már néhány naplementét, de azok sehol se voltak ehhez képest.

– Ez gyönyörű – mondtam halkan.

– Ugye? Wakanda egyik büszkesége a naplemente. Sokan ezért jönnek el az országba.

– Nem csodálom. Köszönöm, hogy megosztottad velem ezt az élményt – mosolyogtam, ő pedig egyszer cska nyomott egy puszit az arcomra. Éreztem, hogy a színem egy paradicsoméval vetekszik.