Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

💙Pietro #1💙High School AU

fanni_29 kérésére itt egy középsulis AU 💙💙💙😊😊 Akinek különleges képessége van, ebben a sztoriban nincs semmi ilyesmi.

T/N = te neved
V/N = vezetékneved

Első nap az új suliban. Rettenetesen parázva léptem be az épületbe. Nagyon elveszettnek éreztem magam, és ijedten tekintettem körbe, próbáltan kitalálni, merre kéne mennem.

Feltehetőleg elég rossz helyen torpanhattam meg, mert a következő pillanatban valaki elég nagy sebességgel nekem rohant, ami miatt elhasaltam a padlón, és a szemüvegem jó két méterrel arrébb repült. Az illető aki fellökött, pedig már sehol nem volt.

– Jaj, hadd segítsek! – sietett hozzám egy lány, miközben felültem.

– Azért nagyon hálás lennék – mosolyodtam el, ő pedig gyorsan felsegített és visszaadta a szemüvegem. Ám, mikor feltettem, valami nem stimmelt. Az egyik lencse keresztben megrepedt.

– Nagyon megütötted magad? – tudakolta a bordóba és feketébe öltözött lány.

– Nem vészes – mosolyogtam rá, majd elkezdtem összeszedegetni a táskámból kiszóródó holmijaimat.

– Bocsánat a bátyám, Pietro miatt. Ő a leggyorsabb a suliban, és lassítani nem nagyon szeret.

– Semmi baj. Túl élem – legyintettem. – Egyébként T/N V/N vagyok.

– Wanda Maximoff. Ó! Most látom, hogy a szemüveged megrepedt.

– Semmi baj. Ha tudnád hány szemüveget tettem tönkre véletlen – nevettem.

– Akkor jó. Egyébként segítsek eligazodni a suliban? Nem olyan rég lakunk itt, de téged tuti nem láttalak még.

– Igen, még új vagyok itt, és nagyon megköszönném, ha segítenél.

Time skip, mert Tony tervez egy kütyüt, amivel Pietro csak normál sebességgel képes haladni...

Wandával nagyjából minden óránk közös volt, ráadásul majdnem minden barátjával találkoztam, márpedig igen sok van belőlük.

Tony Stark, egy igazi zseni, aki a híres milliárdos feltaláló, Howard Stark fia; Bruce Banner, a másik zseni, Tony legjobb barátja; aztán még ott van Steve Rogers és Bucky Barnes, akik igazán érdeklődnek a történelem iránt, plusz Steve nagyon jól rajzol(pont rajz órán találkoztam vele) Bucky pedig sajnos bal kar nélkül született, épp ezért mű kezet hord; Natasha Romanoff, aki orosz származású, és a szülei, akik örökbefogadták, harcművészet oktatók, így Natasha is penge mindenből; a remek íjász Clint, aki egy apró hallás problémával született, ráadásul otthon se fényes a helyzete(i love comics Clint, fight me!); megismerkedtem még Thorral és Lokival, akinek már neve már azt jelzi, hogy skandináv származásúak; Peter, aki a legfiatalabb közülünk, olyannyira, hogy még épphogy nem az alattunk lévő évfolyamba került; végül, de nem utolsó sorban T'Challa és Shuri, a wakandai cserediákok(itt most ikrek). Wanda testvérét, Pietrót pedig azóta nem láttam, hogy reggel fellökött.

Végre, egy gyötrelmes matek óra után elérkezett az ebédszünet, így Wandával épp az ebédlő felé indultumk.

– Tényleg, egyébként ti Pietróval itt születtetek Amerikában? Csak mert a vezetéknevetek kicsit oroszos.

– Nem tévedtél nagyot. Sokoviából, Novi Gradból származunk... – kezdte, és láttam rajta, hogy nem annyira szívesen beszél erről.

– Wanda, ha nem szeretnéd, nem kell elmondanod – tettem a kezem a vállára.

– Nyugi, jól vagyok – mosolyodott el halványan, majd folytatta. – Pietróval tíz évesek voltunk, mikor bombatámadás érte a várost. A szüleink meghaltak. Amikor sikerült nagyjából rendbe hozni a várost, árvaházba kerültünk. Nagyjából két éve fogadtak örökbe minket. Akkor kerültünk ide.

– Ó... És... akik örökbe fogadtak titeket, vannak gyerekeik?

– Igen. Egy kislány és egy kisfiú. De ők is fogadottak. Viszont, mégis olyanok vagyunk, mint egy igazi család. Pietróval pedig szeretünk itt élni, Amerikában. Sokkal jobbak a körülmények.

Amikor az ebédlőben magunkhoz vettük a kaját, az udvarra indultunk, ugyanis Wanda szerint nincs akkora asztal, ahová mindannyian odaférnénk. És tudjátok, hogy van a nagy társaságokkal, ha két külön asztalnál kell ülni. Ha az egyiknél elhangzik egy poén, a másiknál nem tudják miről  van szó. A többiek ezért is kajálnak mindig a lelátókon.

– Sziasztok srácok! – köszönt Wanda, ahogy odaértünk.

– Sziasztok! – integetett Clint.

– Te ki vagy? – kérdezte Pietro.

– Drága testvérem, ő T/N. Akit reggel fellöktél.

– De semmi baj – mosolyogtam, majd leültem Pietro mellé.

– Berepedt a szemüveged – jegyezte meg Shuri.

– Ja, igen, mikor elestem, lerepült rólam – legyintettem.

– Sajnálom, Printsessa – nézett rám bűnbánóan Pietro.

– Semmi baj. És az mit jelent?

– Hercegnő. Sokoviaiul.

– Ja, gondolhattam volna – nevettem.

Time skip, mert Pietro az éjszaka közepén rohangál és a többiek nem tudnak aludni...

Az utolsó óránk tesi volt és párban kellett futóversenyeznünk. Én Pietrót kaptam. Szinte rögtön, a rajt után beelőztem, a többiek pedig csak tátották a szájukat.

Egy kört kellett futnunk, én pedig néhány méterrel a cél előtt vigyorogva fordultam hátra Pietróhoz, aki nem sokkal mögöttem futott.

– Én nyertem!

– T/N, vigyázz! – szólt, de későn vettem észre, mire kellett volna vigyáznom. Nem kanyarodtam el, felbuktam a lábamban és egyenesen a lelátóknak estem. Fájó tagokkal ültem le az egyik sorra, és szinte rögtön éreztem, hogy valami csikizi az orrom. Odakaptam, és... vérzett.

– Printsessa, te jó ég! – rohant hozzám Pietro és a kezembe nyomott egy zsepit, amit rögtön az orromhoz szorítottam. – Nagyon megsérültél?

– Hát, mindenem fáj – vontam vállat, és ekkor tűnt fel, hogy nem látok rendesen. – Pietro, megkeresnéd a szemüvegem? Nem látok.

– Persze. Egy pillanat.

Nem kellett sokáig vaksiskodnom, mert néhány pillanat múlva Pietro az orromra illesztette a szemüveget. És a sérült lencse még jobban megrepedt.

– Sajnálom, T/N – mondta szomorú szemekkel.

– Semmi baj. Ez már a sokadik szemüvegem, úgyhogy nincs miért bánkódnod – mosolyogtam.

– Te jó ég! T/N, veled mi történt? – fékezett le előttünk Steve.

– Hagyjuk. Szólnál a tanárnak, hogy megsérültem?

– Persze, sietek – bólintott, majd elképesztő sebességgel sietett vissza.

– Printsessa, ha nem sérültél meg annyira, és holnap jöhetsz suliba, órák után körbevezethetlek itt, a városban?

– Még szép. Aranyos, hogy felajánlottad – nyomtam egy puszit az arcára.