Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

▪️Chadwick Boseman #1 Part II. ▪️

Sziasztok! Lehet ti ennek annyira nem örültök, de írtam egy folytatást. Nem is kötelezek rá senkit, hogy elolvassa. Igazából azért írtam, mert rájöttem, ettől könnyebbülök meg. Aki mégis olvassa, annak remélem tetszeni fog. 🖤🖤🖤

T/N = te neved

Abból az egy sütizésből még több találka született, ami engem nagyon-nagyon meglepett. Mármint ő, ő és én, hát... én vagyok. Viszont szerintem ennyire boldog még senkivel nem voltam. A randijaink pedig olyan kis egyszerűek, de mégis csodásak voltak. Az első ugyebár a sütizés volt, aztán jártunk lent a tengerparton sétáltunk, majd a közeli parkban.

Mára is tervben volt egy randi, amiről konkrétan semmit nem tudtam. Chadwick annyit árult el, hogy tegyek el meleg ruhát, mert sokáig leszünk oda. Hiába kérleltem, hogy adjon valami támpontot, azt mondta, meglepetés lesz. Persze utána még kérdeztem, hogy vigyek-e valamit, de nem kellett. Így, beletörődve a dologba, elraktam magamnak egy pulcsit.

Már javában alkonyodott, sőt lassan már a Nap is majdnem lement, mikor végre csengettek. Felpattantam és miután felkaptam a táskám, már siettem is kifelé. Gyorsan bezártam az ajtót és már siettem is Chadwickhez.

– Szia – köszönt mosolyogva.

– Szia. Még mindig nem akarsz mondani semmit, hová megyünk?

– Nem. Másképp nem lenne meglepetés. Indulhatunk?

– Persze – mosolyogtam, mire ő megfogta a kezem. Ennek persze az lett az eredménye, hogy az arcom színe egy paradicsoméval vetekedhetett.

– Aranyos vagy, mikor elpirulsz – jegyezte meg.

Ahogy mentünk kezdtem rájönni, hogy hová mehetünk.

– A part van ebben az irányban. Odamegyünk, igaz?

– Eltaláltad – mosolygott rám. – Mindjárt ott vagyunk.

Igaza lett. Néhány perc múlva leértünk a tengerpartra, majd, mikor egy eldugottabb pontjához értünk, megpillantottam egy piknikes pokrócot, és egy kosarat.

– Hű, ez egy telitalálat ötlet – mosolyogtam fel rá.

– És még nem is tudod az egészet. Mára csillaghullást mondanak. Azt fogjuk megnézni. Mit szólsz?

–  Imádom! – öleltem meg vidáman.

Az este hamar leszállt, és hűvös is lett, így gyorsan belebújtam a pulóverembe. Mikor ezt Chadwick látta, közelebb is húzott magához, hogy a lehető legkevésbé fázzak. Mosolyogva néztem rá, és ekkor...

– Nézd! Hullócsillagok! – mutattam az égre.

– Kívántál?

Azt kívánom, hogy örökre együtt lehessünk!

– Igen – néztem rá hatalmas mosollyal.

– Tudod, T/N, azt hiszem ezután a néhány randi után kijelenthetem, hogy szeretném, ha ez az egész működne kettőnk közt.

– Én is nagyon szeretném – jelentettem ki, és alig fejeztem be a mondatot, ő máris megcsókolt.