Fuss, ha tudsz

Egy név

-Mi lenne ha én is megpróbálnám?-Tette le a kanalát az enyém pedig megállt a levegőben. Tudta milyen fárasztó és megviselő mikor az emlékeimben kutakodnak. Semmi kedvem nem volt még egyszer önszántamból alávetni magam ennek a procedúrának.

-Ne haragudj , de ha a nagy úrnak nem sikerült...-Jobb kifogás nem jutott eszembe.

-Athena, a gondoltaid nem nyílnak meg mindenkinek egyformán. Minél közelebb állsz valakihez annál könnyebb. Annál több dolgot érsz el.... Meg kéne próbálnunk. A nagy úr is ezért tart maga mellett. Hátha kinyílsz majd egyszer. -Erősködött.

Kerestem a kifogásokat de nem találtam.

-És ha megtalálod amit keres? -Vetettem fel.

-Elmondjuk neki hogy békén hagyjon. -Vont vállat lazán de nekem rossz előérzetem volt. Miért akarna csak úgy önzetlenül megismerni a nagy úr? Biztosan van valamilyen hátsó szándéka.

-És ha akkor megöl? -Jutott eszembe és mondtam ki végre megint azt a lehetőséget ami régóta mardosott belülről.

Malfoy ezúttal csak a tányérját leste. Mérlegelt. Lehet erre nem is gondolt volna? De hiszen senki helye sem maradandó itt.

-Jobb ha tudjuk mivel állunk szemben. -Döntött végül mire elhűltem. Ezek szerint újra ki kell állnom a megpróbáltatást. De talán vele jobb lesz. Lehet nála meg sem érzem majd. Máskor is beszélt a fejemben mégsem zavart sőt. A szavai szinte simogattak.

-Mikor? -Néztem a szemébe én magam is elhatározva magam.

-Pihenj le. Majd reggel ha kipihentebb leszel. Neked mára épp elég volt.-Nyugtatott meg kicsit.

Este sokáig fent voltam annak ellenére hogy a pihenés jót tett volna.
A könyvtárba menekültem ahol a csillagok táncát figyeltem a padlóról. Nem kérdeztem őket az előző alkalom óta egyszer sem. Mindig a fejemben voltak a kimondatlan kérdések, de nem tudtam megfogalmazni őket. Vagy talán nem is akartam válaszokat. Most is csak néztem ahogy lazán táncoltak míg el nem aludtam alattuk.

Lábdobogásra ébredtem.

-Kelj fel! -Ébresztett ridegen Malfoy. Nem tetszett ez a hangnem és már épp azon voltam hogy ezt megjegyezzem neki mikor rápillantottam és megláttam mennyire ideges. Talán azt hiszi haragszom rá? Hogy azért nem aludtam mellette? Mindegy is volt mit hitt. Most megpróbál majd behatolni az elmémbe és én hagyni fogom.

-Kezdjük is?-Kérdeztem tőle reggeli rekedt hangomon. Magam is megleptem mennyire nem izgulok. Nem tudok attól tartani hogy pont Draco tenne bennem kárt.

Malfoy mereven bólintott, feltűrte az ingujját és megvárta hogy én is jelezzek amikor készen állok.

Felálltam a földről, odébb mentem az egyik kisebb asztalkához és a mellett állva vettem pár mély levegőt. Aztán Dracora néztem aki minden mozdulatomat követte és bólintottam neki.

-Mehet. -Ahogy kimondtam Malfoy rögtön akcióba lépett. Éreztem a fejemben. Tudtam hogy ott van. Közben pedig őt próbáltam figyelni ahogy sorra megjelenik az emlékeimben. Hol mosolyogva a közös pillanatokon hol elkomolyodva.
Először csak egyszerű emlékek elevenedtek fel. Aztán egyre egyre mélyebbre hatolt. Minél inkább fontos emlékeket ért el annál inkább szédültem, a gyomrom felfordult, újra megkapaszkodtam az asztal szélében. Az ablakra pillantottam. Malfoy pillanatokon belül ott termett , leültetett a székre és ablakot nyitott. Feszült volt.