Avengers oneshots II. [BEFEJEZETT]

▪️Robert Downey Jr. #3

Imádom az ötleteidet, fanni_29 ❤️❤️❤️🥰🥰

T/N = te neved

Mivel lassan elkészült az újabb Marvel film, néha-néha forgatások utánra mi, riporterek be vagyunk engedve néhány kérdés erejéig.

A mai volt az én napom. Mivel egy újságnál dolgozok, nem kellett még kamerákkal bajlódni a riport előtt.

Az első ember, akivel az interjú készült, Robert Downey Junior volt. Hát persze, hogy a kedvencemmel kezdtem.

Hamarosan meg is érkezett. Vigyorogva foglalt helyet a velem szemben lévő székben, majd miután bekapcsoltam a hangrögzítőt, neki is kezdtünk.

– Szia, köszi, hogy eljöttél – kezdtem mosolyogva.

– Egy ilyen csinos nőnek bármikor – kacsintott.

– Mondták már, hogy pont olyan vagy, mint Tony Stark?

– Ó, nem is egyszer.

– Remek. Ha már Tonynál járunk. Lenne egy kérdésem, aminek szerintem a rajongók is örülnénk, valamint remélem nem lesz túl kellemetlen.

– Ugyan... Mondd csak.

– Miért van az, hogy forgatás közben te hordasz magassarkút, de Jeremynek, aki alig valamivel magasabb nálad, nem kell?

– Hm, remek kérdés. Igazából valamiért az én esetemben szembetűnőbb a dolog, de ez azért is van, mert nekem nincs annyi közelharc jelenetem, amiben ez veszélyes lenne. Szóval, ez az oka.

– Értem! Köszi, hogy válaszoltál, és remélem tényleg nem kényes kérdés.

– Ugyan, dehogy. Ha csak fele ilyen jó, a többi kérdésed, akkor esküszöm, ez a kedvenc interjúm.

Time skip, mert Robert pici és aranyos...

Hamarosan végére értünk a kis interjúnak, de én még nem szedelőzködtem, mert még két színésszel kellett riportot csinálnom.

– Mikor végzel? – kérdezte halkan Robert, mielőtt indult volna a dolgára.

– Öhm... Még kábé negyed óra. Miért? – kérdeztem őszintén csodálkozva, és éreztem ahogy kimelegszek, ami egyet jelentett az elpirulással.

– Ha végeztél, beülhetnénk valahová egy kávéra. Vagy ha nem kávézol, lehet tea is. Vagy ha az se, akkor meghívlak egy sütire – magyarázkodott, mire én egyre szélesebb mosollyal figyeltem.

– Hű, ez elég hirtelen jött, de... Örömmel megyek veled. Akkor majd negyed óra múlva találkozunk – kacsintottam mosolyogva.

– Ó, várj! Még meg se kérdeztem, hogy hívnak – csapott a homlokára, mire elnevettem magam.

– A nevem T/N.