Visszatérve az iskolába, lementünk az alagsorba be a klubhelyiségbe. Őszintén szólva arra számítottam, hogy Pansy majd megzavarja a napunkat de még a színét sem láttam semerre.
-Hol van Pansy? -Kérdeztem Malfoytól.
-Elintéztem. -Vonta meg a vállát.
Bármennyire is szerettem volna megszabadulni tőle, azért nem szeretném ha komoly baja lenne aztán rám kenhetnék a dolgot.
-De ugye nem tetted el láb alól? -Félig mosolyogva mondtam neki, de valóban féltem mit művelhetett Malfoy.
-Jaj dehogy... Nem vagyok olyan... Megkértem Theodore-t és Blaise-t, hogy szórakoztassa.
Ez kézenfekvőnek tűnt.
Malfoy szépen kipakolta az asztalra a sakk készletet és a szemben lévő székre mutatott.
-Arra gondoltam fel eleveníthetnénk a nyarat.
Én magam is leültem és felpakoltam a bábukat. Nyár óta nem sakkoztam senkivel. Utolsó partnerem is Malfoy volt és ha jól emlékszem csak azért sikerült elvernem, mert valamin nagyon elgondolkodott.
Belekezdtünk a játékba és minden erőmmel arra koncentráltam, hogy végre egyszer ne kapjak ki.
-Aranyosan töröd a fejed. -Mosolygott ravaszul Malfoy.
-Ne tereld el a figyelmem! -De a gyűrű melegedett és ezt Malfoy is nagyon jól tudta. Sőt... Azt is eltudom képzelni, hogy direkt csinálta.
-Tudod ilyenkor is kis ráncocskák képződnek az orrodnál. -Malfoy hangjára felnéztem a bábukról meg a kockás tábláról. Léptem egyet aztán figyeltem ő hogyan gondolkodik.
-Tudtad, hogy az íriszed szélénél sötétebb a kék szín? -Meg akartam zavarni, de nem tűnt meglepődöttnek amiért én is megjegyeztem valamit rajta.
Jól lépett és le is szedte az első bábumat. Hosszú vékony ujjai között forgatta a parasztot. A pillantása azt sugallta ez csak az első a sok közül.
Csendben gondolkodtam tovább. Összekulcsoltam a kezeimet és két ujjamat az ajkamra tettem ahogy néztem a babákat. Gondosan átgondoltam minden lépésemet.
Malfoy azt a bábumat is levette a tábláról mire az ajkamba haraptam.
-Már olyan régen játszottam. Kijöttem a gyakorlatból. -Védekeztem.
A játék lassan véget ért és Malfoy figyelme egy pillanatra sem lankadt, ezért a végén ő nyert.
-Hát... Gratulálok. -Nyújtottam újra a kezemet mint még a nyáron tettem, de Malfoy hozzá sem ért. Leengedtem a kezem és láttam ahogy a pálcája mozog a kezében az orra alatt pedig szavakat mormol.
A körülöttünk levő világ elhomályosult és már azon voltam, hogy megkérdezzem mit művel mikor a homályon keresztül láttam Pansy-t. Malfoy továbbra is pálcával a kezében felállt, belém karolt és kivezetett a klubhelyiségből. Sejtettem, hogy csendben kell lennem.
Odakinnt még egy darabig rajtunk hagyta a buborékot aztán mikor elég messze értünk eltette a pálcát és újra minden tisztán kivehető volt.
-Ez meg mi volt? - Vontam kérdőre.
-Nem akartam hogy megzavarjanak. -Mondta egyszerűen Malfoy.
Hát persze. Ha Pansy meglátott volna minket nem lehetett volna levakarni.
-Akkor most mi legyen? A klubhelyiség kizárva.
-Menjünk fel a csillagvizsgálóba.
Így szépen lassan felbattyogtunk a toronyba. A kedvenc tornyomba. Mielőtt beléptem volna szétnéztem és reméltem nem lesz itt egy elveszett gerlepár.
De a torony magányos volt. A legtöbb diák valószínűleg Roxmorts-ban enyeleg.
Egyetlen azonnali társunk Silver lett, az én szürkés fehéres baglyom.
Megszokta már hogy innen sokat repülök el és sokszor csatlakozott hozzám. Valószínűleg most is arra számított, hogy repülök vele egyet, de most nem lehetett. Meglapogattam a fejét aztán elnéztem a távolba.
-Úgy várom már a nyarat...utálom ezt a hideget ami itt van. Ez a folytonos sötétség....
Megfordultam és láthattam Malfoyt amint szintén a lentebbi tájat pásztázza. Az ő inge se lehetett valami meleg ezért a karján látszott a libabőr.
Odanyúltam mire összerezzent.
-Baj van? -Kérdeztem óvatosan tőle.
Egy darabig hezitált, ez feltűnően látszott rajta.
-Nem kellett volna azt csinálnom a bálon. -Vallotta be nekem és nagyon megtört volt a hangja. Testtartása megrogyott mintha már az hogy ezt elmondta nagy súlyt venne le a hátáról.
-Hát... Tényleg nem. -Mondtam neki, de nem voltam már haragos. Rég túltettem magam ezen.
-Kevés pár töri óra hogy ezt jóvá tegyem ugye? -Felnézett a tájról rám és a hideg is kirázott jeges pillantásától.
Most nekem kellett félrenéznem.
-Nem fogom elfelejteni. Kivéve persze, ha varázslattal elveszed az emlékeimet. -Felnéztem rá és ijesztő volt látni, hogy egy pillanatra talán elgondolkodik rajta. -De néhány hibát meg lehet bocsájtani.
Újra a karjára csúsztattam a kezem és így mindketten érezhettük milyen meleg a gyűrűm.
Malfoy a kezemre tette a másik kezét és így folytatta a táj mustrálását.
-Könnyebb lenne, ha te is hibáznál.
-Azt akarod hogy csókoljam meg Iwan-t? Vagy Flintet? -Bár csak játékosan mondtam Malfoy szeme haragosan villant.
-Nem.
-Nem engeded? -Kérdeztem viccelődve.
-Nem.
Bár nem szerettem, ha parancsolgattak nekem, mégis most az egyszer élveztem, hogy úgy bánik velem mint a tulajdonával.
Lemosolyogtam a kezeinkre.
-Egyszer majd jóvá teszem. -Ígérte Malfoy. -Nem kell kitörölnöm az emlékeidet.
-Nem is szeretném.
-Hogy tudsz még így is szeretni?
Megmerevedett a tartásom és lefagyott a mosoly az arcomról. Elhúztam a kezemet a karjáról és magam köré tekertem.
-Én nem... -Kezdtem bele, de Malfoy félbe szakított.
-Ismerlek Athena.
A szívem vadul dobogott. Nem bírnám ki, ha most elutasítana. Vagy porig alázna. Butaság volt egyáltalán bele szeretni.
-Ráadásul ki ne szeretne engem? -Kérdezte szarkasztikusan.
Mindenki tudja hogy Malfoy-t milyen sokan nem kedvelik. De persze neki is vannak igaz barátai és olyanok akik mindenben támogatják. Legyen bármilyen gonosz terve.
Kicsit ellazultam, hogy nem az volt az első dolga hogy elhesegessen, de nem szerettem volna, ha tudja az én kis titkomat.
Már azon voltam a nagy csendben, hogy elindulok a magam dolgára. Már kezdtem is a hátrálást amikor Malfoy ellökte magát a korláttól és utánnam kapott. Meglepve néztem rá.
-Ne menj el. -Kért hallkan. Így hát maradtam. Csendben néztem a tájat és fejtegettem a fejemben, hogy ez most mit jelenthet.
Lecsúsztam a korlát mellett a földre és ott ücsörögve vártam, hátha mond még valamit. Ő is lecsúszott mellettem és várt.
-Nem titkoltam valami jól, mi? -Néztem rá égő arccal, bár ezt ráfoghatnám a hidegre is.
-Hát, a gyűrű sokat elárul. -Lenyúlt a sajátjához és megforgatta azt.
Neki lehet sokat elárul, de nekem nem igazán.
-Tudod, egy dolgon nemtudtam eligazodni.
Malfoy most is mint sokszor már, felvonta a szemöldökét és várta, hogy folytassam.
-Amikor megláttalak Pansy-vel... -Erre megint grimaszba torzult az arca. -Meleg volt a gyűrűm.
-Mert rád gondoltam.
Bár nekem lenne annyi önbizalmam mint neki.
-Muszáj megkérdezzem... Ezt randinak szántad?
Figyeltem a szemét, mert az mindent elárul. Malfoy szépen lassan felém fordult. Kezdtem nagyon fázni idefennt, de tudtam ezen nem segítene egy kis lángcsóva a pálcámból ezért nem is igyekeztem vele. Néztem ahogy egy kicsit közelebb húzódik aztán csak annyit mond.
-Attól függ hogy alakul. -Rámnézett azokkal az átható pillantásaival és nemtudtam hogy ő mozdult vagy én, de az eggyik pillanatban még egymást néztük aztán éreztem ahogy puha, langyos ajka az enyémhez nyomódik.
Már nem fáztam. Az adrenalin csak úgy zuborgott bennem.
Nem volt követelőző, sem durva. Gondolkodás nélkül vissza csókoltam és amikor abbahagytuk fizikailag fájt odébb húzódnom.
Összeszedtem a bátorságomat és felnéztem rá. Kutatón figyelte minden mozdulatomat. Talán attól fél felállok és elszaladok, de én csak még többet szerettem volna.
-Akkor azt hiszem ez egy randi. -Mondtam ki végül az egyetlen értelmes mondatot amit sikerült megfogalmaznom.
-Azt hiszem.... -Azzal a kezét az enyémre tette és ujjaival megsimította őket.
Nem igazán szerettem volna megszakítani a pillanatot mert élveztem, minden részét, de miután elváltunk egymástól újult erővel ragadott magával a hideg.
-Bemehetnénk valami melegebb helyre? -Kértem Malfoy-t és már felkészültam rá, hogy azt mondja menjünk inkább mostmár a dolgunkra, de nem tette. Felállt és nekem is kezet nyújtott.
Én magam is feltápászkodtam, majd elindultunk be a meleg iskolába.
Odabennt kirázott a hideg, hogy végre újra melegben voltunk.
-Ettől függetlenül még áll a gyakorlás a könyvtárban? - Emeltem fel az összekulcsolt kezünket amit Malfoy nem engedett el.
-Persze. -Húzta számító vigyorra azokat a csábító ajkakat.
Sajna semmi sem tarthat örökké. Valószínűleg Malfoy nem gondolt arra, hogy Pansy újra felbukkanhat, de mégis megtette. Theodore sietett mellette Malfoy pedig már hiába engedte el a kezemet és nyúlt a pálcájáért, késő volt. Pansy észre vette és rögtön el is rabolta mellőlem.
Ha lehetne szemmel ölni Pansy már egészen biztosan megtette volna.
Haragosan nézett Malfoyról rám.
-Ti meg mit csináltok itt? -Húzta el a száját egészen vékony vonallá a feje pedig olyan vörös lett mint a ráknak.
Mielőtt bármilyen magyarázatba kezdett volna Malfoy, inkább elköszöntem tőle.
-Még találkozunk... Kössz a napot Malfoy! -Intettem ahogy hátrafelé lépdeltem, el a helyszíntől aztán megfordulva távolodtam. Malfoy mégsem hagyott el. Éreztem ahogy a gondolatai tovább kísérnek engem és ez elég volt ahhoz hogy megbízzak benne.
Fejben újra és újra felidéztem langyos ajkait. Ahogy a kezét az enyémre tette.
Annyira elgondolkodtam, hogy nem is láttam, hogy máris elértem a klubhelyiség ajtaját.
Kimondtam a jelszót és beléptem az ajtón.
Úgy éreztem magam mint aki csak lebeg a föld felett.
Lizék is vissza értek már és hármasban ültek az egyik dohányzó asztal körül.
Odamentem hozzájuk és letelepedtem melléjük.
-Na, milyen volt a dupla randi? -Kérdeztem fakó hangon és a gondolataim továbbra is másfelé szálltak.
-Jó volt. Tina mutatott néhány új varázslatot. Meg elmesélte, hogy ismerte meg Flintet.
-Ez jól hangzik. -Mosolyogtam üdvözülten. Liz persze direkt nem kérdezte az én találkám hogy alakult, mivel Flint is itt volt. Nyilván zavarná.
Egy darabig próbáltam úgy tenni mint akit érdekel mit csináltak ma aztán szépen elvonultam a hálókba.
Letusoltam aztán elterültem az ágyamon. Egyszerűen alig hittem el hogy megtörtént. Korábban még gondolni sem mertem rá, hogy egyszer talán megcsókol most pedig. Alig vártam a legközelebbit.
Másnap még mindig beleszédültem a gondolatba. Gyorsan össze készülődtem és nagy gondot fordítottam annak, hogy jól nézzek ki.
Szokatlan módon most is kisminkeltem magam és a hajammal is igyekeztem kezdeni valamit.
Magamra vettem egy szimpla farmert és egy csinos hosszú ujjú felsőt V kivágással. Ennek a tetejére pedig feldobtam egy sötét blézert és már indultam is reggelizni.
Liznek is feltűnt a jó kedvűségem.
Azok után, hogy hónapokig érzelem mentes, szomorú vagy szimplán csak zavarodott voltam végre megint nevettem, tempósan sétáltam, csillogott a szemem és élettel telivé váltam.
-Ezekszerint jól sikerült a randi. -Vonta fel Liz a szemöldökét amint áthajolt az asztalon a reggelije felett.
Izgatottan bólogattam.
-Akkor ez azt jelenti hogy... Hogy már ti is.... -Nem fejezte be, de szintén hevesen bólogattam és talán ha nem lett volna fülem az egész fejemet körbe vigyorgom.
-És akkor most mi lesz? -Faggatott tovább Liz.
-Hát... Azt nemtudom. Nem beszéltük meg. Talán idővel kiderül.
Liz kicsit elszomorodva tért vissza a rántottához, dehát ez másoknál sem egy nap alatt bontakozik ki.
A reggeli után újabb könyvvel a kezemben indultam útnak mint aki valóban olvasni készül, de valójában hiányzott a szárnyalás.
Nen mertem volna megkockáztatni, hogy meglássanak ezért felmentem az emeletre. Kikerestem az elrejtett csoda szobát és párszor megkértem, hogy segítsen. Adjon egy nagy termet. Valami tágas teret.
Az ajtó megjelent. Szétnéztem a folyosón, de a festményeken kívül senki sem figyelt.
Beléptem és amint becsukósott az ajtó már puffant is a könyv a padlón. Megkezdtem az átalakulást és szárnyaltam.
Bár a terem nem volt olyan mint a szabad ég mégis megtette.
Órákat repkedtem, forogtam a levegőben, gyakoroltam a landolást meg az átváltozást.
Délre már teljesen kimerültem.
Felnyaláboltam a könyvemet aztán vissza indultam a nagy terembe.
Az ebédre mindenki összegyűlt. Az asztalok dugig voltak. Minden bajnok helyet foglalt valamelyik asztalnál. Kíváncsi voltam, mi lesz az utolsó próbájuk és ki lehet majd közülük a nyertes. Cedric egészen biztos odateszi majd magát. Most is magabiztosan nevetgélt a barátai körében és néha rápillantott Cho Chang-re. Sőt még intett is neki.
Milyen aranyosak.
Nemtudtam nem rózsaszínben látni a világot. Elkapott a hév, hogy végre én is csókolózhatok úgy mint mások, lesznek randevúk amikre érdemes kiöltöznöm és még ki tudja...
-Hahó! -Ült le Iwan mellém.
-Helló! -Üdvözöltem őt is mosolyogva.
-Hogy telt a hétvége? -Kérdezte, aztán lepillantott a könyvemre. Nyilván felismerte a saját felmenőét. Maga Rasputin alakja köszönt vissza a borítóról. Rögtön elkomorult. - Hát ez? -Húzta maga elé a könyvemet.
-Csak nagyon érdekesnek tűnt a történet... -Szabadkoztam, de nyilván rosszul vette ki magát a dolog mert többet nem szólt az ebéd alatt.
Amikor felállt nem köszönt el én viszont nem akartam elrontani a barátságunkat.
Utánna siettem.
-Athena! -Hallottam a hátam mögül Malfoy hangját mire muszáj volt megfordulnom.
Két nagyon fontos ember között álltam és jóvá kellett tennem a hibámat.
Léptem egyet az ajtó felé, de Malfoy utolért.
-Gyere egy pillanatra. Kérlek. -Tette hozzá és azzal már karon is ragadott. Iwan után néztem aki hátra sem pillantva hagyta el az iskola falait. Utánna kellene mennem, de nem hagyhatom itt Malfoy-t.
Hagytam had kísérjen ahová akar. Az agyam nemtudott tágítani a hibámtól.
Mire észbe kaptam már a titkos alagútban baktattunk a klubhelyiség felé.
-Hova megyünk Malfoy? Beszélnem kellene Iwan-nal. Azt hiszem megbántottam.
Az orromig sem láttam ebben a sötétben. Miért nem szereltek ide is gyertyákat vagy lámpásokat?
Belebotlottam Malfoyba.
-Mi van már? -Próbáltam arra nézni amerre az arca lehetett, de nem tudhattam hol is lehet pontosan.
Kitapogattam Malfoy melkasát és amikor megtaláltam kicsit megnyugodtam, hogy még mindig ott van. Hallgatóztam, hogy jön-e valaki vagy miért álltunk meg, de Malfoy keze felcsúszott a karomon onnan pedig az állam alá.
Közel húzott magához, éreztem magamon az illatát ami körbelengett és el is felejtettem miért voltam eddig olyan ideges. Közelebb léptem és hagytam hogy a sötétben újra öszeforrjanak az ajkaink.