Még másnap is azon rágódtam amit Malfoy mondott. Meg azon, hogy mi lett volna, ha Pansy nem szakítja félbe a beszélgetést.
Bár a tanulásra kellene koncentrálnom, így az átváltoztatástan kellős közepén, a gondolataim sorra kalandoztak el minden irányba.
Bár néha nem bírtam megállni és Malfoy felé pillantottam kissé borús kifejezést láttam rajta és ez aggasztott. Talán nem kellett volna megosztanom vele amit érzek. Hát már késő volt.
Az óra végén mire elpakolásztam szokás szerint utolsó voltam. A folyosókon igyekeztem az ebédért amikor Flintbe futottam. Elnéztem mögötte és bár Malfoy elsőként hagyta el a termet, még csak most kanyarodott el a folyosóról.
-Szia Flint! -Köszöntem neki, bár nemtudtam eljött-e már az ideje a beszélgetésnek.
-Szia Athena! Azt hiszem tudnod kellene valamiről. -Rajta is olyan aggodalmas kifejezés ült, mint Malfoy arcán. Lehet beszéltek valamiről? -Nem akarlak megijeszteni... -Folytatta Flint de ezzel csak még jobban rám hozta a frászt.
-Mond ki Flint mielőtt elájulok! -Fenyegettem meg és a hangomból is kihallatszott, hogy nem viccelek.
-Ismered Barty Kupor-t?
A fejemben kerestem a név után, de arcot nem tudtam hozzá csatolni ezért megráztam a fejem.
-Ő volt az egyik zsűri tag a versenyben. Ő felügyelte az egészet. -Nem tetszett nekem ez az egész múlt idő... Összehúztam a szemöldököm és vissza emlékeztem a sötét bajszos kis alakra. Bólintottam. -Figyelj Athena... Tudom, hogy nem szereted mikor ezt csinálom, de kérlek ne mászkálj egyedül. A második próba után holtan találták nem messze a Tiltott rengetegtől. Senki sem tudja kire gondoljon. Az is lehet, hogy valamelyik versenyző volt, hogy csaljon... Bárkire gondolhatunk. Ne bizz senkiben. Rendben?
A szavai hallatán egyre jobban elsápadtam. Éreztem ahogy kifut az arcomból a szín és megszédülök. Gyilkosság... Itt?
-Biztos, hogy megölték? -Kérdeztem vissza, hiszen lehet baleset volt vagy egyszerűen... Letelt az ideje.
-Hidd el... Biztos. -Sütötte le a szemét Flint.
-Igyekszem majd óvatos lenni. -Örültem, hogy szólt, de most megint a hátamon futkosott a hideg. Elköszöntem Flinttől és az ebédlőbe mentem. Mostmár nem járt az eszem Malfoy-on. Az én arcomra is meglepettség és aggodalom ült ki.
Liz velem szemben szintén levertnek tűnt.
-Liz te is hallottad? -Kérdeztem tőle hallkan, nehogy ha a gyilkos köztünk van meghallja.
Liz bólintott, de mint aki néma, meg sem mukkant.
Csendben eszegettünk a hír hallatán, aztán eszembe jutott, hogy még el sem meséltem a tegnap látottakat.
-Van egy jó pletykám. -Vidultam fel.
-Abban is meghal valaki? -Kérdezte tompán Liz.
Hátrább hőköltem.
-Nem.... Képzeld! Tegnap amikor a könyvtárba mentem megláttam Hermione-t és Krum-ot! -Mosolyogtam mintha nagy dolgot mondtam volna.
-Hát, elég sokan látják őket együtt, ráadásul a bálra is együtt mentek... -Úgy tűnik nem fogalmaztam elég világosan mert Liz ugyan olyan unott és bágyadt arccal meredt a tányérjára.
-Nem úgy... Épp csókolóztak!
Liz nagyra nyitotta sötét szemét és elfolytott egy mosolyt.
-Ez komoly?! És? Jónak tűnt? -Liz kíváncsian hallgatott, de többet nem tudtam vele megosztani.
-Nemtudom. Nem maradtam leskelődni. Nem vagyok perverz. -Nevettem hallkan.
Liz beletúrt a rizsébe és odébb lökött egy húst.
-Ez annyira nem fair...
Nem értettem.
-Dehát neked is van barátod. Vagy olyasmi... -Javítottam ki magam Liz tekintetére.
-Van, vagy olyasmi... De nem csókolóztunk. Már annyian túl vannak rajta én meg még egyszer sem...
-Ha ez segít még én sem. - Vontam meg a vállam lazán.
-Dehát azt hittem Iwan...
-Iwan-nal csak barátok vagyunk. Neki is van otthon valaki akire vár. És nekem is van itt egy....
Odébb néztem, ahol Malfoy ült. Theodore a tenyerét vizsgálgatta és éles pillantásokkal nézte minden vonását.
-Hát, majd talán a nyáron... -Vonogatta Liz a szemöldökét szemérmesen.
-Ugyan... Malfoy?! Biztosan nem. -Fájt az igazság, de biztos voltam benne, hogy Malfoy sosem csókolna meg.
Az ebéd után Lizzel két felé váltunk. Ő elsietett a toronyba a jövőt kilesni, én pedig vissza sétáltam a múltba rúnákat fejtegetni.
Elnézve gyerekkori barátnőmet Jasmine-t, az ő pillantásai is arról árulkodtak, hogy nincs lelkileg közöttünk. Ha lehet valakire nyálasan nézni, hát pontosan úgy leste Seamus-t. Seamus persze észre sem vette.
Lehet én is ilyen vagyok?! Leskelődök itt nyálasan Malfoy felé miközben őt a legkisebb pillanatig sem érdeklem.
Az óra végeztével Malfoy felém fordult. Csodálkoztam is, hogy kibírta megszólalás nélkül a délutánt .
-Mit csinálsz a hétvégén? -Kérdezte vidáman.
-Hát, még mindig úgy áll, hogy elkísérem Iwan-t a Roxmortsba. De az után amit Flint mondott... Kétszer is meggondolom. Te hallottad? -Szögeztem neki a kérdést.
-Én mondtam Flintnek. Az apám írta meg a levelében még tegnap.
-Ó! Borzasztó nem? Nincs egy nyugodt évünk sem.
-Ebben a koszfészekben azzal a bolond Potterrel meg a sárvérű barátaival? Csodálkozom, hogy még ilyen csendben zajlik az év. -Megforgatta a szemét.
-Neked ez csendes? Világhírű versenyre nevezett be úgy hogy nem is éri el a korhatárt. Láttad milyen féltékeny volt Ronald? Erről a húzásáról még ő sem tudott.
-Biztos félt nehogy valaki más is nevezzen és elvegye előle a rivalda fényt.
Nem szerettem Potterről beszélni, Malfoy mindig feszült lett miatta, de elkerülhetetlen a mi kis sztárunk témája itt az iskola falai között.
Malfoy úgy tett mint aki próbálja kirázni a fejéből a gondolatokat aztán újra felém fordult.
-Akkor így nem mész el a hétvégén? -Kérdezte újra.
Jobban belegondolva... Lehet tényleg veszélyes odakinnt. Lehet jobb lenne idebennt maradni.
-Még szólok Iwan-nak, hogy majd talán máskor jobb lenne. Így talán jobban teszem ha idebennt maradok. Amúgy is hideg van még. - Néztem ki a keskeny ablakon a havas tájra ami egy centit sem olvadt meg.
-Jólvan. -Mosolygott Malfoy újra. -Gondolkodtam azon amit mondtál a múltkor és igazad van. Nem töltök elég időt veled. Most szombaton lehetsz velem ha akarsz.
Egészen furcsán vette ki magát a dolog. Persze ezt is a maga parancsolgató hangnemében mondta, de ismertem már annyira, hogy tudjam ez mit jelent.
-Rendben. Jó lenne. Akkor megyek megkeresem Iwan-t. -Köszöntem el tőle.
Elindulni egyedül nem akartam, hiszen saját szavaimnak mondanék vele ellent, de valahogy muszáj volt megkeresnem.
A vacsoránál várakoztam mikor fog felbukkanni közben pedig Flint új barátnője szórakoztatott bennünket.
-Képzeljétek! Bimba professzornál megharapott kiskoromban egy mandragóra! -Furcsa orrhangon nevetett, de olyan hangosan, hogy a vacsora végére már megfájdult a fejem. Szívesen leléptem volna, hiszen kicsit sem érdekelnek a hegei, de akkor lekésem Iwan-t és időben akarok neki szólni a program változásról.
-Jaj és azt még nem is meséltem, hogy jöttünk rá hogy lett varázserőm.
Bár mindenki látszólag itta a szavát, nekem kicsit sem volt vicces. Utáltam a gyerekkori emlékeket mivel nekem alig vannak és az a kevés is kellemetlen.
Elnéztem az ajtó felé mikor elhalt a nevetés és végre megjelent egy nagy csapat Durmstrang-os diák, köztük Iwan is.
Gyorsan felálltam és elé siettem.
-Iwan! Beszélhetnénk egy percre? -Hívtam félre a barátaitól.
A Hugrabugosok asztala mellett álltunk meg és már belekezdtem volna mikor láttam, hogy páran hegyezik a fülüket.
Gyorsan kikerestem a fejemben oroszul a megfelelő szavakat és úgy mondtam neki.
-Talán máskor kellene találkoznunk. Barty Kupor-t meggyilkolták és veszélyes odakinnt. Esetleg később?
Iwan is észre vette a kíváncsi diákokat nem messze tőlünk ezért nem eresztette bő lére a választ.
-Persze sárkánylány. Nincs baj. -Aztán játékosan beletúrt a hajamba amitől a fejem tetején nagy gubanc keletkezett és odébb is állt.
Imádtam, hogy ilyen lazán veszik az ilyesmit. Flint már rég gyanakodott volna, vagy magára vette volna a mondottakat. Persze Flint nem is a barátomként tekintett rám...
Nemtudtam meglógni. Vissza ballagtam a barátaimhoz ahol még mindig Tina beszélt és leültem a helyemre.
Liznek feltűnt a viselkedésem.
-Mi történt Athena? -Kérdezte úgy hogy közben félbe szakította Tinát.
A lány mérgesnek tűnt először, de aztán ő is rám szegezte a tekintetét és várta mi fontosabb valamelyik gyerekkori történeténél.
-Csak lemondtam Iwan-nal a találkát, a gyilkosság után nem sok kedvem van mászkálni ráadásul Malfoy ígért nekem egy szombatot...
Liz rögtön vigyorgott mint a vadalma, máris többet látott a dolgokba, Tina arcára kiült az érdektelenség, Adrian és Flint pedig elhúzták a szájukat.
-Ti kimentek a hétvégén Roxmortsba? -Tereltem a témát Malfoyról.
Adrian megfogta Liz kezét és azonnal válaszolt helyette is.
-Flinttel és Tinával dupla randira megyünk valentin nap alkalmából egy teázóba.
-Máris valentin nap lesz? -Ráncoltam a homlokomat. Nem is gondolkodtam ezen.
Tinán látszott, hogy nem hiszi el nekem, hogy valóban ennyire megfeledkeztem a szerelmesek napjáról, pedig tényleg eszembe sem jutott. Hol van az én életemben szerelem?
Aztán eszembe jutott amit az imént mondtam. Hogy Malfoy-al töltöm a szombatot.
-Ugye nem szombat lesz 14.-e?-Néztem kétségbe esetten Lizre. Ő biztosan megért. Neki tudnia kell, hogy ez nem így volt tervezve.
-De igen.
Lentebb csúsztam a széken. A francba is!
A megtárgyaltak után Tina nemtudott visszatérni a saját témáihoz, pedig próbálkozott. De Liz és Adrian folyton a hétvégét tervezték amivel folyton megzavarták az előadást. Mielőtt pedig rám kenhették volna, hogy ez miattam van előadtam a jó kis "fáradt vagyok" kifogást és otthagytam őket.
Bár nem szívesen mászkáltam egyedül semerre, rá kellett jöjjek, hogy valójában sosem vagyok egyedül. Sok diák van most a kastélyban és a környékén, így alig ha lehetséges egyedül maradni. Annak ellenére, hogy ettől nyugodtabbnak kellett volna lennem, csak még inkább elfogott a félelem hiszen ha egyedül lennék nem lenne ki megtámadjon.
Nem volt kedvem a többi lézengő diákkal lesétálni az alagsorba így a titkos utat választottam. A lyukat a falban.
El is felejtettem milyen hosszú ez az út is. Már egy ideje kanyarogtam amikor mintha lépteket hallottam volna magam mögül.
Megszaporáztam a lépteimet, de így nem hallottam, hogy jön-e valaki.
Szaladtam a kacskaringós úton és alig vártam, hogy kiérjek. Szívesen világítottam volna magam elé, de azzal lehet csak jobban magamra vonnám a figyelmet.
Nem láttam mikor jön a vége a folyosónak. Egyszercsak kivágódtam a kárpitra kent festmény mögül és csak arra tudtam figyelni nehogy a pálcám kiszúrja a szememet.
Halk nyögést hallottam magam mellett.
Malfoy először a fejét aztán a karját vizsgálta meg.
-Athena?! Mi a fészkes fenét művelsz?meg akarsz ölni? -A hangja eleinte nagyon haragos volt, de amint látta rajtam a rémületet visszább fogta magát.
Feltápászkodtam,de nagyon fájt a vállam. Biztosan rosszul estem el.
-Jól vagy? -Lépett közelebb hozzám gyengéden miután ő is megtapogatta magát és felállt.
-Persze. -Megmozgattam a karomat és nyilaló fájdalom terjedt ki minden irányba. Elrejtettem a fájdalmat az arcomról és azt lestem ki jön utánnunk.
-Miért rohantál ennyire? -Nézett be a fali kárpit mögé, de az alagútban senki sem állt. Még léptek sem hallatszottak.
-Valaki utánnam jött és eszembe jutott Barty Kupor és megijedtem...
Malfoy elhúzta a száját.
-Gyere. Menjünk a gyengélkedőre. -Már nyúlt volna a karomért, de elhúztam előle.
Nem kell újabb látogatás Madam Pomfrey-hoz. Főleg, hogy mostanság ritkábban jutott rá időm.
-Nem kell. Holnapra elmúlik.
Kimondtam a jelszót. Minnél hamarabb biztonságban akartam magunkat tudni. Malfoy-t is magam után vonszoltam befelé a jobbik kezemmel.
-Hova sietsz ennyire? -Nézett a háta mögé Malfoy.
-Odakinnt nem vagyunk biztonságban. -Mondtam neki szinte rögeszmésen.
-Athena. -Szólított meg és megvárta, hogy szembe forduljak vele. - Nem azért mondtam el azt a dolgot, hogy félj. Hanem hogy ha úgy alakul egy percig se hezitálj.
Lesütöttem a szememet.
-Igazad van.
Elengedtem a karját amit eddig görcsösen szorongattam aztán vártam hátha elmegy, de nem tette.
Épp arra gondoltam milyen jól esne egy tea, de Malfoy már töltött is.
Megittam az egész pohárral egy húzásra és Malfoy nagyon ügyesen terelni kezdte a témát minden felé.
-Mit szólsz Tinához? -Bazsajgott a nem létező bajsza alatt.
Akaratlanul is megforgattam a szemem.
-Na mesélj hol rontotta el. -Csapta össze a tenyerét izgatottan, hogy végre láthat engem is gonoszkodni.
-Elkezdte mesélni a gyerekkori dolgait.
-Ajjaj... -Vigyorgott rám. -Akkor most mit csinálunk vele? -A szeme izgatottan csillogott.
-Én semmit. -Vontam meg a vállam.
-Nemár Grey! Valakit muszáj utálnod. Olyan nincs hogy te mindenkit kedvelsz.
-Hát tényleg nem kedvelek mindenkit. -Malfoyra néztem és Pansy-re gondoltam. Nemtudom hol lehet most semerre sem láttam.
-Tényleg... Ha már itt tartunk. Hol van a kis barátnőd? -Húztam fel a szemöldököm kihívóan.
Malfoy lazán hátradőlt és úgy válaszolt.
-Melyikre gonolsz?
Egy percig nem tudtam uralni az arcomat és azt hiszem leesett az állam ekkora pofátlanságon,mire Malfoy hangosan felnevetett.
Olyan ritkán hallom ilyen jóizűen nevetni.
-Féltékeny vagy Grey?
Mit kellene erre válaszolnom?
-Néha... -Megvontam a vállam mintha nem lenne nagy dolog. -Miért te még sosem voltál?
Kíváncsian néztem rá és tudtam, hogy a válaszon gondolkodik, mert a gyűrűm továbbra is meleg maradt.
-De igen. Kár tagadni. -Bár a szívem majd ki ugrott a helyéről, mégsem mozdultam semerre.
Mikor már kezdett kellemetlenül hosszúra nyúlni a csend úgy döntöttem jobb mennem.
-Szerintem én megyek lefekszem... -Már azon voltam, hogy elindulok mikor megálltam egy percre. - Ja és, lemondtam Iwan-t szóval akkor a szombat közös.
Malfoy csak bólintott mintha ez eddig is magától értetődő lett volna.