Azt gondoltam, hogy csupán a véletlenek miatt kerültük el egymást Iwannal egy teljes héten át, de mikor a következő hét is lassacskán eltelt úgy, hogy semerre sem láttam kezdtem furcsálni a dolgokat.
Malfoy valahogy mindig ott termett, ha elindultam Iwan keresésére és szépen elterelgetett, hogy újabb sztorikat meséljen egy-egy képről a falon. Egy darabig reménykedtem hátha azért hivogat félre, hogy felkérjen, de nem tette. Esze ágában sem volt ilyesmi így hát mikor péntek délután újra elém termett a semmiből megpróbáltam lerázni.
Haragudtam rá amiért nem kér fel. Sőt látszólag az eszébe sem jutott.
-Malfoy kérlek hagyj kicsit végre magamra. Dolgom van. -Dorgáltam meg.
-Csak szeretnék időt tölteni veled. -Vonogatta ártatlanul a vállát.
A héten több gyanús esemény is történt. Az egyik vacsoránál nem nyílt ki a klubhelyiség ajtaja, ezért odabennt kellett vacsoráznom a kekszeket és a teákat. Az után pár nappal hozzá ragadt a kezem a kilincsre. Mire sikerült leszednem a kezemet a fogóról addigra pedig Iwan eltűnt a tömegben. Legutóbb pedig amikor Iwan próbált közelebb jönni és talán megszólítani olyan volt mintha nem tudna kinyílni a szája.
De ebből elég volt. Bárki is próbál nekem rosszat tenni, mostmár elég.
Sietve csörtettem Malfoy elől a folyosókon, de ügyesen tartotta az iramot.
-Várj Athena! Még nem mondtam el mindent. -Kiáltott utánnam zihálva. De nem álltam meg neki. Elég ennyi időhúzás.
Nemtudtam merre rohanok csak el az újabb mese elől a szüleiről, a szerelemről, a rossz döntésekről és a súlyos múltról.
Ahogy rohantam az út kétfelé vált. Az egyik irányba a könyvtár volt a másik felé pedig néhány terem. Nem volt időm gondolkodni de nem is kellett. Izmos kar nyúlt ki a sarkon és a számat befogva rántott el. Felnéztem és Iwan-t láttam. Pálcája a kezében volt és máris mozgott. Pajzs feszült előttünk és Iwan intett, hogy maradjak csendbe.
Malfoy zajos léptei elérték a válaszutat. Felénk nézett mire még levegőt venni is elfelejtettem. Vékony magas alakja meggörnyedt. Valami olyasmit mondott hogy Flint ki fog nyírni aztán kétségbe esetten sietett a könyvtár felé. Valószínűleg nem látott mert a tekintete tovább siklott rajtunk. Amikor Iwan úgy gondolta Malfoy elég messze van szépen csendben elindultunk vissza, de a pajzsot nem emelte le és továbbra is csendben haladtunk egymás mellett.
Kisétáltunk a kastélyból egészen el a tóig ahol a hajójuk lebegett könnyeden a vizen. A szél játszadozott vele. Szépen komótosan mint egy bölcső dülöngél jobb-balra a hajótest. Iwan csak itt vette le a pajzsot rólunk és rögtön bele is kezdett a mondandójába.
-Furcsa egy barátaid vannak. -Emelte meg az egyik szemöldökét.
-Mire gondolsz? -Néztem rá vissza zavaromban.
-Először azt hittem rám uszítottad őket vagy ez valami szokás itt, hogy ennyire körbe vesznek és mindent megmutatnak. -Miközben beszélt azzal az ízes akcentussal a tekintetét nem vette le rólam vagy csak kevés időre. -Aztán amikor nem akartál felállni hozzám az asztaltól azt gondoltam nem is kedvelsz és így akarsz elkerülni.... De amikor betapasztották a számat már sejtettem, hogy mi zajlik itt most pedig már biztos vagyok benne.
Szemében játékosság csillant mintha élvezte volna azt hogy küzdenie kellett.
-Betapasztották a szádat? Kik? -Először azt hittem Pansy az, hogy ne legyen partnerem a bálra dehát akkor miért nem Malfoytól tartott távol?
-A mostani üldöződ meg a fogas barátod... Nem láttad? -Beharapta az alsó ajkát mintha attól tartana tudtam a dolgokról és én is részt vettem benne.
A dühöm az egekbe csapott. Mégis hogy képzelik?! Nem mernek elhívni, de másnak sem hagyják?!
-Hát ezt nem hiszem el... Ezt biztos azért csinálják mert nemet mondtam Flintnek a felkérésére... Hát mi jön még?! Hogy volt merszük? Azok a beképzelt, öntelt... -De nem fejezhettem be, mert Iwan nyugodt mosollyal megfogta a kezemet és ezzel megnyerte magának kíváncsi tekintetemet.
-Mi lenne, ha vissza vágnál nekik... Mondjuk azzal hogy eljössz velem a bálba? -A játékosság továbbra is ott csillogott a szemében és egy pillanatra talán elgondolkodtam jó ötlet-e ez. De mivel Malfoy is benne volt ebben az egészben úgy döntöttem nem várok tovább rá. Ha nem lép hát így járt.
-Szívesen elmennék veled. -Válaszoltam mosolyogva neki. Erre közelebb lépett néhány lépést, a szívem majd kiugrott a helyéről, de nem éreztem helyesnek a dolgok menetét. Szerencsére Iwan csupán két ujja közé csíptette a hajamat és közelebbről mosolygott rám.
-Akkor nekem lesz a legszebb partnerem. -Ahogy kimondta kirázott a hideg. Mások tényleg így látnak?
Zavartan motyogtam valamit arról hogy mennem kellene lassacskán aztán elköszöntünk.
Az arcomat a kezembe temettem és mögötte hol mosolyogtam hol feszülten gondolkodtam mi fog ebből kisülni. Visszatérve a meleg klubhelyiségbe két sápadt arc fogadott nem messze az ajtótól. Flint megfagyott a mozdulata közepette, de így is látni lehetett milyen ideges volt Malfoy pedig talán egy kicsit sápadtabb mint máskor.
Ahogy beléptem rövidre zárták a beszélgetést. Malfoy olyat mondott amitől leesett az állam.
-Bocs Flint... -Aztán gyengéden megsimítva a karomat kibújt mellettem az ajtón.
Flint felé fordultam és a dühöm az egekbe szökött. Mégis úgy döntöttem nem mondok semmit. Talán ez nagyobb büntés mintha kiabálnék. Legalábbis reméltem.
Szúrós szemekkel még vissza néztem rá a hálókra nyíló ajtóból, de nem úgy nézett ki mint akit megérrint a dolog. Nemhiszem hogy tudja már tudok a kis hadműveletről.
Ekkor döntöttem el, a csendes és magányos szobában ahol senki sem volt, hogy tényleg én leszek a legszebb a bálban. Rögtön gyakorolni kezdtem a sminkelést és a hajamat is próbáltam megcsinálni. A ruha még egy hét mire megérkezik, de ha nem olyan amilyet elképzeltem majd azt is átalakítom. Megbánják még hogy korlátozni akartak....
Már csak türelmesen ki kellett várnom a bál estéjét. Addig pedig mindent megtettem hogy elszökjek Flint és Malfoy elől. Kifigyeltem mi a taktikájuk.
Sajna mivel úgy tűnt azon kívül hogy Malfoy hétköznap Flint pedig hétvégén őrködik, más taktika pedig nem volt ezért nehéz volt őket kicselezni. Legtöbbször a lánymosdó akadt nagy segítségemre. Malfoy ugyanis ide nem követhetett a mosdó ablakán pedig kirepülhettem ha átváltoztam. Így látogattam meg néha Iwant a kastélykertben. Olykor azonban mikor emberi alakomban sétáltam vissza Malfoy leesett állal nézett vissza a mosdó ajtajára amit órákon át őrzött én pedig csalóka és gonosz mosollyal magam mögött hagytam.
Ötletük sem volt hogyan csinálom, de meg kell mondjam rettentő kitartóak voltak. Amikor újabb alkalommal bukkantam elő egy folyosórol arra a folyosóra ahol Malfoy őrizte a mosdó ajtaját ahová bementem ezúttal nem elmentem előtte, mint egy látomás, hanem egyenesen odamentem hozzá. Mosolyomat próbáltam palástolni, és hogy jobban menjen beleharaptam az ajkamba.
Mikor már elég közel értem hozzá alig hallhatóan szinte csak suttogva mondtam neki:
-Add fel Malfoy! Engem nem lehet bezárni. -Nem bírtam ki mosoly nélkül. Imádtam nyerni.
Malfoy arcán is gunyoros mosoly villant.
-Majd meglátjuk ki jár jobban Grey! -Feltápászkodott a földről ahol eddig ült, már legalább másfél órája és ezúttal ő hagyott faképnél engem.
Nemtudtam mit jelentenek a szavai, de előre féltem meddig fog fajulni ez a kis játék.
-Te varázsoltad el a lábaimat? -Szaladtam utánna.
-Nem, az Flint volt. Én csak betömtem a kis herceged száját. -Nevetett a saját viccén. De aztán komolyra fordította a szót. - Neked sosem tudnék ártani Athena.
A hangja arról árulkodott igazat mond, de már nem tudtam mit higyjek.
Hagytam, hogy lehagyjon és figyeltem magas nyurga alakját ahogy eltűnt a folyosón. Úgy reméltem semmit sem rontok majd el.
-Megőrülök. -Mondtam Liznek este lefekvés előtt. Pansy még nem érkezett meg, így nyugodtan tudtunk beszélni a hálóban.
-Ennyire rossz? -Kérdezte Liz.
-Betömték Iwan száját, követnek mindenhova, Malfoy a mosdók előtt vár rám, Flint minden hétvégén próbál lekötni. Egyszer még a kezemet is hozzá ragasztották a kilincshez. Csak tudnám miért nem hagynak élni?! -Fogtam a fejemet továbbra is.
-Talán féltékenyek? -Költői kérdés volt, az rögtön kihallatszott.
-Jó, de mit csináljak? Bármit teszek csak egyre rosszabb lesz.
-Válassz egyet. -Vonta meg a vállát Liz mintha az olyan egyszerű lenne.
Nem akartam bevallani neki hogy akit én akarok annak valójában egészen biztosan nem kellhetek. Csak egy jó játékszer vagyok és ezt is magamnak köszönhetem hiszem én hagyom magam. Túl sok mindent elnézek Malfoynak.
-Ez nem így megy. -Intettem le a barátnőmet. -Tudod... Azért mondtam nemet Flintnek mert arra vártam, hogy Malfoy elhívjon, de már millió alkalma nyílt volna rá, így amikor felkért Iwan elfogadtam. Mégis csak ez volt az utolsó lehetőségem. Azóta meg szerencsétlen fiút minden féle átok sújtja.
Liz csak kuncogott ezeken.
-Legalább azt már tudjuk milyen kitartó.
Igaza van. Értékelnem kell Iwan-ban, hogy ennyire kitartóan küzd értem. Talán ideje lenne elfelejteni mindenki mást és valaki olyannal lenni aki megbecsül. Ez az út még bajt sem hozna a fejemre. Vagy legalábbis nem akkorát mint Malfoy hozna.
Bár lehetne befolyásolni az érzéseket...
A következő napok ugyancsak gyorsan teltek annak ellenére, hogy a Moody-val töltött órák továbbra is borzalmasak voltak és, hogy Hagrid növényei egyre nagyobbak lettek. Ezen az órán még mindig Malfoy volt a párom és úgy döntöttünk, megannyi vágás, karmolás és szúrás után, hogy egyszerűen hagyjuk a növényt elpusztulni. Nem éri meg azt a sok foglalkozást. Ráadásul azt is láthattuk, hogy sokaknak még úgy is elpusztul a növénye, hogy gondozza így aztán mi feladtuk a munkát.
Minden kabátot és pulóvert magamra vettem és a virágok melegítésére rakott tűz mellett melegedtem Malfoy-al együtt.
-Hogy csináltad? -Szegezte nekem a kérdést amit én már nagyon régóta vártam. Azt hittem már meg sem kérdezi.
-Mit? -Úgy tettem mintha nemtudnám miről beszél. Nem csak ő tud ám játszadozni másokkal.
-Hogy jöttél ki a mosdókból? Végig ott álltam és figyeltem. Bármit is eszelek ki, egyszerűen nem jövök rá.
-Talán százfűlé főzetet használok. Vagy láthatatlanná tevő pajzsot. Kitudja? -Eszem ágában sem volt felfedni előtte a titkomat. Pontosan ezért szerettem volna animágus lenni,hogy végre én zavarjam össze őt.
Csendesen végig vette magában, hogy ezek az opciók valóban sikeresek lettek volna vagy sem. De mielőtt rájöhetett volna, hogy egyik sem lett volna garantáltan sikeres gyorsan tereltem a témát.
-Na és... Van már párod a bálra? -Úgy kérdeztem mint akit nem is érdekel, nem kell hogy tudja mennyire kíváncsi vagyok.
-Ami azt illeti, van. -Malfoy ördögi mosolyt villantott és ez kicsit megzavart.
Ezekszerint nem kellett neki bátorság ahhoz hogy megkérjen valakit. Egyszerűen engem nem akart felkérni. Hihetetlen.
Próbáltam leplezni a haragomat és úgy tenni mint akit nem érdekel a dolog. A témát viszont nemtudtam tovább görgetni sem más fele terelni mivel csak azon járt az eszem, hogy engem nem is akart felkérni.
Az óra végéig csendesen voltunk aztán pedig nem az iskola felé vettem az irányt.
Malfoy megpróbált követni, de nem hagytam neki.
Az az igazság hogy egészen idáig nem is igazán elleneztem, hogy kövessen és sorra elvegye tőlem és Iwantól az alkalmat az ismerkedésre, de most valahogy annyira csalódott voltam, hogy nem akartam tovább vele lenni. Az elutasítás súlya mázsásan telepedett rám. Így amikor láttam, hogy Malfoy is megindul tisztes távolságból arra amerre én is mentem megfordultam és gyorsan megtettem az első dolgot ami eszembe jutott.
Pálcám végéből tüzes hold alak szállt ki, ami egyre nagyobbodott és Malfoy lába előtt ért földet. Ott pedig a fehér hóban tovább lobogott a láng ami immár legalább a derekáig ért. A tűz túloldaláról azt hiszem szomorkásan nézett utánnam, de megértette, hogy nem szeretném ha követne.
Hetek óta végre nyugodtan sétálhattam egymagamban anélkül hogy bárki követne. Az erdő szélén már majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet amikor megembereltem magam.
Lelkiekben fel kell készülnöm, hogy Malfoy-t valaki mással lássam a bálon karácsonykor.
Vissza mentem szépen lassan az iskolába, megvacsoráztam aztán eltettem magam az újabb napokra.
Alig egy hét maradt és tudtam, hamarosan megérkezik a ruha amit csináltattam Madam Malkin-nal. Még mindig örültem, hogy olyan ruhát kértem tőle ami merész és nem valami habos-babos kislányosat. Azt reméltem, hogy a ruha majd pontosan olyan lesz amit elképzeltem, de ez talán még azt is felül múlta.
A csomagot mikor megkaptam természetesen eszem ágában sem volt kibontani mindenki előtt. Szépen elvittem a hálóba ahol egyedül lehettem egy kicsit és ott néztem csak meg.
Amíg ki nem bontottam a nagy fekete dobozt, azt hittem Marietta közbe szólt, hogy a ruha ne legyen ennyire kihívó és valami egészen mást kapok majd, de a dobozban még annál is jobb ruha várakozott mint amit elképzelhettem.
A vér vöröse villant fel a dobozból. Máris tetszett. Pontosan ilyen színt szerettem volna. Élénk piros, ami néhol már-már a bordóba csap át.
A ruhának leheletvékony pántja volt, a mellrésznél és a hasamnál úgy volt redőzve a drága selyem mintha valami szép csomagolás lenne csupán. A merev felsőrész háta félig nyitott volt a szoknya résznél pedig véget ért a selyem. Csipkés-hálós anyagból lett kialakítva a hosszú szoknya és a bal lábamnál teljesen fel lett vágva hogy a lábam minden lépésnél kilátszódjon.
Imádtam. És már akkor alig vártam, hogy lássam a többiek arcát mikor meglátnak benne.
Gyorsan elrejtettem a dobozt az ágy alá és lezártam varázslattal, hogy senki se tudja meglesni a ruhámat amíg el nem jön az ideje aztán pedig már csak várnom kellett. Várnom és kitalálni, hogy mit kezdjek a hajammal és a sminkemmel meg a tudattal, hogy bármilyen jól is fogok kinézni, Malfoy nem mellettem fog díszelegni.