Az első hét már majdnem eltelt. Csupán egyetlen óra volt amire mindannyian kíváncsian vártunk. Az után, hogy Malfoy-t görénnyé változtatta Moody nemtudtuk mire számítsunk az óráin. Lehet ő is pontosan úgy vagy még jobban gyűlöli majd az összes mardekárost, mint a többi diák vagy tanár esetleg egyik másik szülő.
Aznap egészen az óráig nem volt különösebb történés, mégis mindannyian valami rosszat sejtettünk.
Ahogy bevonultunk az órára ugyancsak meglepődtem milyen hamar berendezkedett az új professzor. A terem végében minden féle üveg és tükör, külön féle szerkezetek, pennák, papirok. Kész káosz uralkodott a tanteremben.
Liz mellé ültem le ezzel kitúrva Adriant de már nagyon untam hogy sülve főve együtt voltak nekem meg folyton Malfoy társaságát kell keresnem amivel csak a bajt kevertem magam körül. Malfoynak nem szívesen beszéltem Flintről, Flint pedig azonnal rosszkedvű lett ha szóba jött Malfoy.
Az óra kezdetét vette és Adrian is talált magának helyet a mellettünk levő padban.
-Ki tudja megmondani nekem melyik az a három főben járó átok amit senki sem használhat? -Szegezte nekünk a kérdést Moody aki máris sorszámokat írt fel a táblára. Több kéz is az égbe lendült. Ezek olyan alapvető dolgok amiket minden varázsvilágbeli jól ismert.
Moody rábólintott az egyik Hugrabugos lányra. Sötét fekete tincseit tekergetve sorolta fel mind a három átkot. Azt gondoltam volna valamelyik Mardekáros társam hamarabb megmondja ezeket, de azt hiszem semelyikünk sem vállalná magára, hogy kinézzék amiért kiejtette a száján ezeket a szavakat.
Moody máris előszedett egy aprócska pókot amit a kezében tenyér nagyságúra nagyított fel.
-A legkevésbé szörnyű az Imperio. -És ahogy kimondta a szavakat pálcájával már szórta is az átkot az állatra aki úgy pörgött-forgott a levegőben ahogy nagy valószínűséggel nem szeretett volna.
-Aztán következik a Crucio- Most is mint az előzőnél ahogy mondta a szót már használta is a varázsigét. A pók maga alá húzta a lábait és tehetetlenül szaladgált jobbra balra.
-És végül... -Nem akartam hallani, sem látni. Próbáltam a lehető legkevésbé feltűnően bedugni a fülem és valamerre máshova nézni. Liz az asztal alatt a lábát az enyémhez érintette és ahogy ránéztem láttam hogy a szemeit elönti a könny,küzd velük hogy ne buggyanjanak ki, de végül mégsem bírta bennt tartani és legördült az arcán.
-Ezeket írjátok le. -Kapott észbe Moody mi pedig a szörnyű bemutató után nem is mertünk volna ellenkezni. Elhúztam a számat...
-Azért ezt nem kellett volna... -Mondtam Liznek mikor már elég távol voltunk a tanteremtől.
Liz még mindig megbotránkozva sétált mellettem és csak nagy erőfeszítések árán tudtam kipréselni belőle néhány szót.
-Mi lesz legközelebb? -Nézett a szemembe azokkal a házborzongatóan sötét íriszeivel.
Hamarosan ez is kiderült... A következő héten újabb órára került sor. Ez az a hét amelyiknek a végén el kell kezdenem az animágiát.
Az utolsó óra volt a héten és már jó előre próbáltam rá felkészülni lelkileg, de sajna nem mindenre lehet felkészülni.
Megint Liz mellett foglaltam helyet. De nem sokáig kellett ücsörögnünk mivel ahogy megjelent Moody máris felállított minket.
-Arra gondoltam... Az egyik fő átok közül az egyik ellen lehet védekezni. -Az arcán bár nem annyira látszott hiszen a borzalmas felcsatolt szeme és a vágások eltakarták a java részét mégis mintha élvezet ült volna ki az arcára.
Sorra vette a diákokat akiken az Imperio átkot gyakorolta és minden diáknak az volt a feladata, hogy ledobja magáról. Miután az előttem levők csupa olyat csináltak amikre egyébként biztosan képtelenek lettek volna, így sejthettem, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű feladat.
Csak abban tudtam reménykedni hogy nekem nem kell padra ugrálnom vagy cigánykerekeznem.
Amikor rám került a sor Moody nem látszott különösen másnak mint egyébkent. Ami azt hiszem jó hír.
Imperio
Hallottam a varázsigét és a testem olyan volt mintha báb lett volna amiben két szereplő van. Moody hangja és az enyém.
Moody hangja azt kérte ragadjam meg a legközelebbi osztálytársam karját és táncoljunk egyet.
Nemtudtam ki a legközelebbi diák, hiszen a hátam mögött is lehet bárki. De nem akartam engedelmeskedni a hangnak ami egyre eréjjesebben sorolta a tennivalókat.
A testem engeselmeskedni akart de a saját hangom ellenkezett.
Ne! Ne! Ne tedd!
Nem volt hangosabb a suttogásnál a saját hangom. Tettem pár lépést az egyik osztálytársam felé aztán megálltam.
Én ezt nem akarom!
Ki akartam törni ebből a borzasztó kalitkából amibe bezártak és lekorlátoltak.
A testem tovább lépdelt, de elég akadozottan. Végül mikor már úgy éreztem a kis hangocska a fejem hátuljában elég erőt gyüjtött magába hogy kitörjön Moody abbahagyta a varázslatot.
-Gratulálok miss?
-Grey. -A lélegzetem felgyorsult,féltem mert nemtudtam mi fog követketni, de Moody megveregette a hátamat mint egy öreg barátnak.
-Miss Grey az első aki legalább ellenkezni tudott az akaratommal. Ha eleget gyakorol még az is lehet, hogy letudja dobni magáról az átkot.
Azzal már haladt is tovább a következő próbálkozóra én pedig az asztalomhoz mentem és leroskadtam rá. Nem akartam még egyszer ezt érezni. Alig vártam, hogy végre véget érjen ez az óra. Ha lehetett volna többször be sem teszem a lábam ide.
Meglepően kimerített ez a rövid elmepárbaj amit más nem hallhatott maximum láthatott.
Miután mindenki megpróbálkozhatott vége lett az órának és miután össze szedelőzködtem elindultam Lizék után, de az ajtóban meggondoltam magam és más felé vettem az irányt.
Felmentem a csillagvizsgáló toronyba és nézelődtem kicsit. Nagyjából felrajzoltam merre kel és merre nyugszik le a nap, hogy később ezt már ne kelljen megtenni aztán mikor már nem éreztem ezt a végtelenül lehúzó érzést vissza mentem a klubhelyiségbe. Átvágva rajta azonnal a hálók felé vettem az irányt és a szobában az ágyon rostokolva nézegettem milyen tenni valóim akadnak még. Az utolsó simítások mielőtt újra belekezdek az animágiába.
A hétvégén felmentem a különös szobába is ami előtt annyit kértem a teremtől, hogy legyen hol gyakorolnom. A szoba ezúttal tágas teremmé alakult aminek a belsejében bőven akadt minden ami bármilyen gyakorlásra alkalmas lenne. De nekem csak pár égi karika kell, valami hely ahová leülhetek és ahova eltehetem a pálcámat míg átalakulok.
Vasárnap pedig elkezdődött a harminc napos kihívásom.
Féltem az ágy alá dugni a varázsitalt nehogy valaki ránézzen vagy eltegye ezért azt is a különös szobába helyeztem el. Ezután pedig egy hétig nem is engedtem magamnak hogy arra menjek. A mandragóra levél is a nyelvem alatt lapult és ezúttal különös figyelmet szenteltem neki, hogy véletlenül se nyeljem le vagy essen ki a számból. Az egyetlen kínos apróság a reggeli kántálás volt. Bár megállapítottam, hogy merre kel fel a nap, de mivel Liz és Pansy is a szobában volt így elég feltűnő és árulkodó lett volna, ha előttük mondom el azt az egy mondatot.
Így hát a reggeleimet a fürdőben indítottam ahol a tusolóból ömlő víz eléggé elnyomta a hangomat ahhoz, hogy ne hallja senki.
A legtöbb délutánomat a hálóban töltöttem, ahol pontosan nyomon követtem hol tartok a folyamatban. Minden napot áthúztam amin már túl estem és minden nap újra és újra átolvastam a feljegyzéseket. Nem ronthatok el semmit.
Az egyik délután újfent a szobáink felé vettem az irányt amikor Flint megállított.
-Hova mész Athena?
Megtorpantam hiszen nem számítottam rá. Valójában annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem.
-Be a hálóba. Miért? -Néztem a tőlem telhető legnagyobb ártatlansággal rá.
-Hát, csak mostanában alig vagy velünk. Mit ügyködsz ennyire? -Gyanakvóan nézett rám, de bizony ez egy olyan varázslat amit a szem nem láthat. Legalábbis még nem.
-Hát én csak... Azt hiszem kicsit jobb ha egyedül vagyok.
-Baj van?
Tudhattam volna és számolhattam volna a gondolattal, hogy Flintnek fel fog tűnni a távol maradásom és aggódni fog, mint mindig mindenért ami velem kapcsolatos.
-Neeem, dehogy. Csak megviselnek az órák Moody-val és hát kicsit ki kell pihennem őket. -Őszintén mondtam ezeket, hiszen Moody órái valóban megviseltek, dehát mint azt már tudtam akkor is, az a legjobb hazugság amiben van egy csepp igazság is. Hiszen nem az órákat kellett kipihennem ahol a sötét varázslatokról beszéltünk, hanem készültem a magam mágiájára.
-Azt elhiszem, de hidd el jobb ha a barátaid körül pihened ki ezeket az órákat. Jobb kiadni magadból. -Azzal már invitált is az egyik asztalhoz ahová már rég kiterítette a könyveit a tanuláshoz.
Nem szívesen pazaroltam az időmet minden féle csevegésre most, hogy komoly tenni valóm akadt, de ha most lerázom azzal csak még jobban felkeltem a gyanuját.
Leültem mellé és Flint azonnal kérdezgetni kezdett.
-Miket csináltok az órán hogy ennyire megvisel?
Nem igazán akartam erről beszélni mert még a hátamon is felállt a szőr, ha visszagondoltam azokra a gyakorlásokra ahol Moody bekebelezte a gondolataimat és a sajátjait próbálta ránk erőltetni. Ahogy próbálgatta ki meddig megy el... Borzasztó. Főleg, hogy ő ezt még élvezte is. Eszembe jutott a diák aki azt mondta az évnyitó vacsoránál, hogy bolondok azok akik megtapsolták az öreget és már értettem miért mondta.
-Inkább ne is beszéljünk róla. Inkább beszéljünk a többi iskoláról. Te miket tudsz? -A többi tusára érkező vendég egy héten belül megérkezik és nem volt időm a könyvtárban olvasgatni utánnuk. Annyit tudok amit mindenki aki részt vett a nyitó vacsorán. Hogy a Durmstrang és a Beauxbatons iskoláiból jönnek majd és hogy azon a héten rövidebb lesz az utolsó óra mindenkinek.
Flint nyilván többet tudott mint én mivel ő prefektus és nyilván több dologban benne van. Ezt az erényét persze leginkább csak Malfoy jelenlétében fitogtatta, hiszen egyébként komolyan vette a dolgát, de Malfoy most nem volt itt így nyugodtan tudtunk beszélni.
-Csak annyit tudok, hogy ha kiválasztották a bajnokokat, a többi diák is itt marad nekik szurkolni. Szóval az év java részében kicsit többen leszünk és kicsit jobbnak kell mutatni magunkat.
-Jó, de mit tudsz az iskolákról?
-A Beauxbatons a francia diákok és a környékbeliek iskolája. Többet nem nagyon tudok róluk. A Durmstrang pedig a bulgárok iskolája. Javarészt fiúk járnak oda és azt terjesztették egy időben, hogy sokat foglalkoznak a sötét mágiával. -Flint közel hajolt ahogy a sötét mágiát emlegette fel és a torkomba gombóc szorult. Vajon az animágia annak számít?
-Szóval akkor vigyázni kell velük? -Ráncoltam meg a szemöldököm.
-Á, azok is csak diákok. Inkább a kísérőkre leszek kíváncsi. Mintha az egyik professzor emlegette volna, hogy Madam Maxime kiemelkedő személy és Karkaroff-ról is hallani ezt azt, ha kinyitod a füled. Vagy kicsit többet vagy velünk. - A végén megvonta a vállát mintha nem lett volna éle a mondatnak aztán folytatta.
-Persze előbb-utóbb úgyis kiderül minden. Egy hét múlva megjönnek az iskolák és a magad szemével láthatod majd őket. Majd elfelejtettem. Piton megkért, hogy ezt tűzzem ki a falra. Elolvashatod mielőtt kiteszem.
Azzal odanyújtotta a cirádás szélű lapot amin a Pitonra egyáltalán nem jellemző írással volt felvésve a felhívás miszerint minden Mardekárosnak találkoznia kell majd vele a nagy teremben pár nappal a többi iskola érkezése után.
Kérdőn néztem Flintre, de az csak megvonta a vállát és odébb állt, hogy kitűzze a falra a lapot.
A többi diák azonnal kíváncsian körbe állta az értesítőt aztán tanakodva visszaültek a helyükre.
Sejtésem szerint Flint tudta, hogy mi lesz csak nem akarta még megosztani velem.
Malfoy és a sleppje is megérkezett menet közben, ők is megvizsgálták az értesítőt aztán Flinthez fordultak.
-Te tudod mi lesz Flint? -Kérdezte Malfoy hangosan.
Flint újra megvonta a vállát. Egyre valószínűbb hogy tényleg nemtudja hiszen másképp már biztosan felvágott volna vele Malfoy előtt.
-Akkor ezekszerint mégsem osztanak meg veled annyi mindent mint gondoltam. -Heccelte Flintet aztán odébb vonultak a kis csapatával.
Pansy szúrósan nézett rám, de nem szólt semmit. Mi nem versengünk. Legalábbis én nem.
Velem ellentétben Flint viszont eléggé befeszült a passzív-agresszív beszólástól amit kapott.
-Ne vedd magadra...tudod,hogy Malfoy már csak, ilyen. -Megveregettem a vállát mire azt hiszem kicsit megnyugodott.
-Igazad van. -Hagyta rám a dolgot és újra a lapjai felé fordult.
Már épp mentem volna amikor Flint mégiscsak belekezdett valami újabb mondókába és ez érdekesnek tűnt.
-Láttad mostanában Lizt meg Adriant?
Bár már emeltem volna ki magam a fotelből most vissza csusszantam.
-Nem igazán... Moody óráján is úgy kellett beverekednem magam Liz mellé, hogy ne kelljen megint Malfoy vagy más mellé ülnöm.
-Nagyon összenőttek. -Mosolygott maga elé a lapra és közben láttam ahogy pár szál haja vastag tincsekben majdnem a szeme elé lóg ahogy a lapra firkálgat.
Ebben a testtartásban, ahogy figyeltem egészen eltudtam képzelni, hogy lássak benne végre valamit. De nem... Ő az egyik legjobb barátom. Éveken át úgy tekintettem rá mint a bátyámra.
A gyűrű az ujjamon felmelegedett és felnézve Malfoyt kerestem a pillantásommal.
-Nagyon elbambultál. - Húzott vissza magához a szavaival Flint.
-Á, hát én csak... Nem is tudom. Annyi minden zajlik mostanában meg azt hiszem nem vagyok valami jó ember ismerő. Mindig mikor azt hiszem már eléggé ismerek valakit, hogy tudjam mi a következő lépése, csalódnom kell.
-Hát azt hiszem ezt meg tudom érteni... -Sóhajtotta Flint és elgondolkodtam vajon én is olyan szövevényes labirintus vagyok neki mint ő nekem? Talán ő sem tud eligazodni rajtam? Vagy a saját érzésein? Egyáltalán mikor történt ez az egész?