Puff.
Összerándultam és felébredtem álmomból, de nem egészen tudtam mire kelhettem fel. Sötétség vett körbe, de persze ez nem jelentett semmit, mivel a függönyök az ágyam körül el voltak húzva és a tó fenekén volt a hálónk.
Puff...
Felugrottam az ágyból a hangra és elrántottam a függönyt az ágyam körül. Erőltettem a szemem, hogy lehetőleg minél hamarabb tűnjön el a homály előle. A pálca is a kezemben volt már, készen a támadásra, ha bármi történne.
Morgás.
A zaj irányába néztem és a pálcámmal megvilágítottam mi van ott.
Egy elszabadult szörnyek szörnyű könyve... Remek.
Amikor csillapodott a szívverésem átnéztem a többiek ágyára.
Liz még aludt. Őt szerintem az se ébresztené fel, ha valaki betörne és elrabolná.
-Megijedtél egy könyvtől? - Horkantott fel Pansy és látszott, ő is csak most ébredhetett mert rövid haja hátul pontosan úgy állt ahogy a párnáján terülhetett szét percekkel ez előtt.
-Ne nevess, te is előkaptad a pálcád. - Mutattam a kezére. Összeszedtem magam és kimentem a klubhelyiségbe teáért és mivel elég kipihentnek éreztem magam ránéztem az órára is.
Bár még korán volt, már nem annyira, hogy ne legyen vége a takarodó idejének.
A teám után visszamentem a szobába és csendesen felöltöztem a szokott hétköznapi ruhámba. Majd szépen kimentem a nagy terembe hátha van már reggeli.
Nem sokan voltak az ebédlőben. Gyakorlatilag szinte senki. Szépen lassan elfogyasztottam a reggelimet aztán vártam, hogy teljen felettem az idő, bennt a klubhelyiségben.
Mikor elég sokan felkeltek, többek között Liz is, berontottam a szobánkba és össze szedtem mindent ami az aznaphoz kellett.
Lizzel elindultunk a bájitaltan óránkra.
Már bőven kipakoltam mindent a teljesen üres padomra.
A tavalyi évben megbüntetett minket Piton és azóta a hátra lévő években Malfoy mellett kell ülnöm, de ő még mindig nem jött vissza a gyengélkedőről,szóval egész nyugodtan elfoglalhattam az egész asztalt.
Éppen belekezdtünk volna az órába amikor nyílt az ajtó és a padtársam lépett be rajta. Elkerekedett szemmel figyeltem amint közeledik a padunk felé és közben odébb húztam a dolgaimat.
-Elnézést a késésért, professzor. - Szólt Malfoy, aki még mindig elég rosszul nézett ki. Bár a kötés a karján már nem bűzlött a krémtől, még mindig egy széles kendővel volt felkötve a nyakába. Piton természetesen elnézett a késése felett és belekezdett az órába amíg Malfoy kipakolt mellettem.
-A mai órán egy újabb bájitalt készítünk el. Minden lépés a táblán van. Óra végén megnézem, ki mire jutott.
Nem kezdtem azonnal munkába. Egy darabig lekötötte a figyelmemet Malfoy, ahogy egy kézzel pakolgatja elő a dolgait.
-Hát te? - Súgtam neki, mikor Piton elég messze került.
-Mostmár magamtól is meggyógyulok. - Adta a gyors és halk választ és hozzálátott a táblán megadott instrukciók követéséhez.
Én is belekezdtem és bár láttam, hogy nem halad a saját munkájával, kivártam hátha megkér, hogy segítsek. A szemem sarkából figyeltem mindent amit csinált.
-Professzor! - Hívta magához Pitont. - Nemtudom felvágni ezeket egy kézzel. - Mutatott jó kezével a növények szárára.
-Mr. Weasley... Segítsen Mr Malfoynak.
Weasley savanyú képet vágva otthagyta az asztalát és nekilátott a munkának. Malfoy pedig jót mosolygott a furfangosságán.
Amikor legközelebb arra néztem láttam, hogy a lehető legrondábban lett felvágva a növény szára. Ez nyilván Malfoynak is feltűnt, mert meg is jegyezte Pitonnak, aki nagyon egyszerűen letudta a problémát.
-Mr Weasley, cserélje ki Mr Malfoy össze vágott növény szárait a magáéra. - Weasley ledobta az asztalra a sokkal szebben felszelt alapanyagokat és elvitte azt ami már javíthatatlan.
Csendben telt az óra. Néha megtörte a hallgatást, ahogy Piton megvizsgálta az üstöket és persze szokás szerint Nevile munkáját is hamarosan kritizálni kezdte, aki ennek hatására méginkább elrontotta a dolgokat maga körül. Igazán sajnálom szegényt, de nem fogok a házam fejével össze veszni senki miatt.
-Professzor... Ezeket sem birom meghámozni. - Nem is próbálta leplezni a mosolyát Malfoy, ahogy Piton kirendelte ezúttal Pottert, hogy végezze el az ő munkáját.
Miközben Malfoy ugráltatta Potterékat elcsíptem pár halk szót felőlük.
-Láttad mostanában a kis barátodat? - Malfoy vigyora beterítette az egész arcát.
-Nem a te dolgod.-Morgott Wealey.
-Nem hiszem, hogy sokáig fog még tanítani... Az apám nem túl boldog, hogy megsérültem.
-Folytasd csak és adok neked egy igazi sérülést - Fenyegette Weasley.
De Malfoy folytatta. Kevés ide pár ijesztő szó, hogy megállítsák őt.
-... Az apám panaszkodott a minisztériumban és a mágia ügyi miniszternek is. Az apámnak nagyon, sok ismerőse van a minisztériumban. Egy ilyen komoly és tartós sérülés mint ez... Kitudja tudom-e ugyan úgy használni a karomat majd mint eddig.
-Szóval ezért csinálod... Hogy kirúgasd Hagridot.
-Részben... - Hallgatott el Malfoy.
Nem teljesen értettem. Hát nem látják, milyen hatással van ez az egész dolog a házra, a kviddics csapatra és ránk? Tényleg azt hiszik képes lenne tettetni?
Közben egészen másra terelődött a pusmogások témája. Seamus, az unokatestvérem Potternek suttogott arról, milyen közel járt Sirius Black. Felállt a szőr a hátamon.
Beletettem egy újabb összetevőt az üstömbe és a színe új árnyalatot kapott.
Persze Malfoy most is elemében volt.
Örült, hogy most is olyanról van szó amiben ő valószínűleg többet tud mint mások.
-Csak nem akarod elkapni Potter? - Provokálta tovább.
-De, igen. - Válaszolt félvállról Potter.
-Hát persze... Ha a helyedben lennék... Én is tettem, volna már valamit.... Nem ülnék itt az iskolában ilyen nyugodtan. Már régen kinnt lennék és keresném.
-Te meg miről beszélsz? - Fordult végre felénk.
-Ó hát nemtudod? Azok után amit tett én biztosan szeretnék bosszút állni.
Ez volt az a perc amikor Piton úgy döntött sorban megnézi mindenki üstjét.
Nevile zöld bájitalából kivett egy kanállal és azt ahogy már korábban is mondta lenyomta a lét a varangy torkán.
Mindannyian kíváncsian vártuk mi fog történni. Szerencsétlen békával.
Ha most elrontotta a dolgokat akkor a varangytól örökre elbúcsúzhat.
Igyekeztem nem mutatni mennyire zavar, hogy lehet Piton most öli meg valaki kedvenc kisállatát. Inkább elnéztem. Nem akarom látni.
-5 pont a griffendéltől... - Szólalt meg nagy sokára Piton és a szivem kihagyott egy ütemet. Szegény Nevile. - Ms Granger. Megmondtam, hogy nem segíthet Mr Longbotomnak. Az órának vége....
Végre Piton felé tudtam nézni, ahol a varangy teljesen sértelenül pihegett a kezében.
Össze szedtem a dolgaimat, megmostam a kezemet és elhagytam a termet.
Néha Piton elég ijesztő volt, még úgy is, hogy a házunk feje és tudom minket sosem piszkálna.
Lizzel és Adriennel célbe vettük az ebédlőt és az óra történéseit kibeszélve jól teletömtük magunkat.
Most hogy a napom rendszeres órákra volt osztva sokkal jobban megjött az étvágyam.
-Nem láttad milyen arcot vágott Piton amikor vissza adta a békát. Nem lennék Longbotom helyében. - Jegyezte meg Adrian, aki kicsit túl nagy lelkesedéssel mesélt a történtekről Flintnek, akinek szintén most volt szünete.
Engem még mindig elborzasztott. Tavaly volt alkalmam időt tölteni vele és egyáltalán nem volt olyan szörnyű vagy nyomi, ahogy mások beállítják. Sőt... Igazából másokhoz képest egész kedves volt.
Az ebéd után elköszöntünk Flinttől, aki emlékeztetett minket, hogy az órák után edzésünk lesz.
Elindultunk a sötét varázslatok kivédése óránkra, ahol végre megláthatjuk milyen is az új tanár.
Professzor Lupin órája kicsit sem volt szokványos és ezzel hamar belopta magát a szívembe.
A tavalyi évet végig szenvedtünk az önimádó Lockharttal, aki a pletykák szerint elmebeteg lett a Roxfortban töltött éve után.
Az első dolog ami azonnal megtetszett az, hogy nem kell írni. Gyakorlati órát tartott és én is, mint mindenki más, izgatottan vártam a feladatot amit kapunk.
Elvezetett minket a tanáriig, ahonnan Piton, az egyetlen bent lévő tanár hamarosan távozott. Lupin egy régi kopott szekrényhez irányított minket.
Magyarázni kezdte miért is jöttünk ide. A szekrény enyhén megrázkódott néha.
-A mumus... Egy olyan lény ami, bár ártalmatlan, nagyon könnyen kijátssza az elménket.
A mumus tehát olyan dolog ami mindig azzá alakul amitől a legjobban félünk.
Fogalmam sincs mitől félek.
Hátráltam egy lépést és igyekeztem kitalálni mivé alakulna az én mumusom.
A hátam mögött Malfoy közelebb verekedte magát, hogy jobban lásson. És eszembe jutott, amikor az erdőben azt mondta semmitől sem fél.
Majd most meglátjuk...
A szekrény megrázkódott, ahogy Professzor Lupin tovább beszélt mostmár Nevilehez.
A gyűrű az ujjamon felmelegedett. Mindig rosszkor tereli el a figyelmemet.
Egy párszor elgyakoroltuk a varázsszót és elmondta nekünk Lupin azt is, hogy a feladat ennyiben nem merül ki.
Azt amivé alakul a mumus valahogy viccessé kell változtatnunk vagy egyszerűen ártalmatlanná.
Sokkal könnyebb lenne, ha tudnám mitől félek....
Hátrébb húzódtam, ahogy megint megremegett a szekrény és Lupin kinyitotta Nevilenek az ajtaját.
A sötét lény egy darabig változtatta az alakját és kivehetetlen volt mi lesz belőle.
Nevile mumusa Pitonná alakult, ami nekem már önmagában is vicces volt. De Nevile itt nem állt meg. Riddikulus. Szinte sírta a szavakat és Piton szokott denevérszerű megjelenését felváltotta egy divatos nagymama szett.
Mindenki nevetett. Persze mindenki más okból. Malfoy nyilván Nevile félelmén nevetett, míg mások a nagyi-Pitonon.
Sorba álltunk és vártuk, kinek mivé alakul a félelme. Liz és Adrian előttem, volt. Mögöttem pedig jó pár emberrel Potter élvezte a műsort.
Amikor Adrian jött egy jó darabig csak változtatgatta az alakját a mumus, majd egy üveges szemű gyerekjáték babává váltotott. Riddikulus. Szólalt meg a lehető legbátrabban Adrian és a baba megöregedett. McGalagonyéhoz hasonló szemüveg ült az orrán és színes üveges szeme bőven megfakult. Nem állítom, hogy vicces lett, de eltudta változtatni azt amitől félt és ez elegendő volt.
Már csak Liz van előttem...
Liz mumusa varanggyá változott. Éppen Liz felé ugrott volna, amikor Liz gyorsan kimondta a varázsigét és a béka lábai helyén kinyúlt rugók jelentek meg ami miatt nemtudott elugrani, ezzel nevetséges látványt nyújtva.
Liz kiállt a sorból és pacsit adott Adriannak.
A mumus előttem hangos reccsenéssel átalakult és kíváncsian figyeltem mi lesz belőle. Egy jó darabig változtatta az alakját aztán megállapodott.
A földön egy apró, csúnya növény jelent meg. A földbe gyökerezett a lábam. Felismertem a ronda növényt ami egyre nagyobbra nőtt.
Kinyúló csápszerű ágai azonnal a nyakam köré tekeredtek és lehet csak a képzeletem vagy az adrenalin műve volt, de a levegő beszorult a tüdőmbe. Az ágak amik a nyakamat szorították egyre vastagabbak lettek és éreztem, hogy a félelem kezd eluralkodni rajtam.
Riddikulus
A szavakat csak nagyon hallkan tudtam kimondani. A csáp a nyakamon elernyedt és egy szép bogyós nyaklánccá változott amit azonnal letéptem a nyakamból. A gyöngyök lepotyogtak a földre és ott újra összeálltak, hogy valaki más félelmét testesítsék meg. A hideg is kirázott. Szörnyű élmény volt.
A torkomat dörzsölve léptem ki a sorból és elnéztem a barátaimról. Remélem Adrian nem ismerte fel az ajándékát...
Malfoyra kúszott a tekintetem aki erősen markolta a pálcáját és tettre készen előrébb lépett a sorból jó pár lépést.
Legalább most nem ő mentett meg.
Lesütöttem a szememet és a megint meleg gyűrűmet forgattam a kezemen.
Még pár ember legyőzte a félelmét aztán jött Potter. Nyilván sokan kíváncsiak mitől fél az aki legyőzte a halált,úgyhogy feszült figyelem övezte a tetteit.
A mumus szinte azonnal egy dementorrá alakult. És mielőtt Potter bármit mondhatott volna Lupin a mumus és Potter közé ugrott. A mumus újra átalakult és Lupin visszaűzte a szekrénybe.
Az órának ezennel vége volt és a többieknek esélye sem volt megpróbálni magukat a félelmeikkel szemben.
Pedig érdekelt volna Malfoy mitől fél igazán.
Az óránk után elhagytuk a termet és újabb élményekkel gazdagodva indult mindenki a maga dolgára.
Liz izgatottan belémkarolt.
-Naaaa... Mehetünk a pályára? -Visszafolytotta a kitörő örömét, hogy végre nem lesz egyedüli lány az edzéseken.
Bólintottam.
Letettük az iskolatáskánkat a hálóban Liz pedig átvette a szokott edzős ruhájára az egyenruháját.
-Liz, nekem nincs mezem... - Tártam szét a karomat.
Kerestem egy egyszerű nadrágot és felvettem egy vastag pulcsit aztán elindultunk megkeresni Flintet hátha ő tud megoldást a ruha kérdésre.
Útközben eszembe jutott az órán Liz félelme és muszáj volt rákérdeznem.
-Hogy lehet az, hogy a szüleid állatokkal foglalkoznak és te pont egy varangytól félsz? -Tettem fel a kérdésemet.
-Olyan gusztustalanok... - Húzta fintorra az ajkát Liz. - Csupa nyálka és azok a hártyás lábak... Bleh... - Úgy tűnt kirázza a hideg.
Flint az öltöző előtt állt. A többiek gondolom még bennt voltak.
-Flint! Nekem nincs védő felszerelésem, sem edzős ruhám vagy mezem...
-Bocs Athena, de teljesen kiment a fejemből, hogy neked is kell felszerelést keresnem. Figyelj szerintem ebben a nadrágban jó leszel, Liz talán tud neked keresni sípcsont és könyök védőt... A mez és a köppeny meg... - Belépett az öltözőbe és eltűnt az ajtó mögött.
Mikor vissza lépett egy már sokszor látott egyszerű mardekáros felső volt a kezében és egy kicsit hosszúnak tűnő köppeny. Igazából a köppenyre úgy néz ki még nem lenne szükség, de kitudja milyen idő van odafennt az égben.
Megfordítottam és a hátán észre vettem a feliratot.
A nulla-hetes szám felett vastag betűkkel Malfoy neve szerepelt.
-Flint... Muszáj ezt felvennem? Tudni fogják ki vagyok. Ráadásul, nekem csak a cikeszt kell elkapni. - Nyavalyogtam neki és az arcom pirban égett.
-Ha nem akarsz edzeni semmi gond, kiléphetsz és kereshetünk mást. - Flint egyértelműen erre hajtott. Hogy minél hamarabb feladjam és kilépjek a csapatból. Na azt már nem... Áthúztam a fejemen a mezt és a köppenyt is magamra vettem.
Első dolgom lesz mezt hozatni Mariettával... Zsörtölődtem.
A csapat tagjai szépen lassan kiléptek a pályára és rámcsodálkoztak.
Nem voltam nekik ismeretlen. Látták tavaly a próbálkozásomat.
Mindenki előkapta a seprűjét, Liz odahozta vélhetően azt amit ez előtt Malfoy használt.
-Ma különböző cseleket fogunk gyakorolni. Azt szeretném, ha hozzá szoknátok az új tagokhoz. Crabbe és Goyle már nyilván beszerezte a saját mezét, mert rajtuk láthatóan új ruha feszült.
Felrepültünk az égbe. Ez a seprű tényleg nem semmi. Flint távolabbról adta ki az utasításokat mi pedig a lehető legjobb tudásunkat mutatva igyekeztünk jól teljesíteni.
Amíg Lizzel voltam párban teljesen jól ment a dolog.
De amikor cserére került sor már nem voltam ilyen csodás.
Adriannal egyáltalán nemtudtam együtt dolgozni, hiába az egyik közeli barátom. Crabbe és Goyle durván játszott még velünk, a csapattagjaival is.
A többiek pedig egész egyszerűen szokatlanok voltak.
Addig edzettünk amíg le nem mennt a nap és az idő újra nagyon lehűlt.
Leszálltunk és míg bevártam Lizt a térdemre támaszkodva próbáltam több levegőhöz jutni. Minden erőm elfogyott.
-Ha ennyire kifáraszt a dolog... Tényleg nem muszáj erőltetni. Senki sem fog kinézni, ha feladod Athena.. - Jött közelebb Flint.
Kihúztam magam. Arra várhatsz...
-Nem fogom ilyen könnyen feladni Marcus. -Makacsul néztem rá, mikor Liz landolt mellettem és átadta a kvaffot Flintnek.
-Már megint veszekedtek? - Forgatta meg a szemét.
-Dehogy... Csak Flint azt hiszi egy keményebb edzés kifog rajtam és itthagyom a csapatot. - Liz ezek hallatán mérgesen nézett Flintre.
-Flint... Hagyd már egy kicsit, bevállalta, hogy velünk edz és kihúz téged a pácból, ha arról van szó. Hálásabb is lehetnél. - Dorgálta meg Flintet aki most mintha elszégyellte volna magát.
Vissza indultunk a Roxfortba.
-Hihetetlen, hogy Flint ennyire védeni próbál... - Hitetlenkedve megrázta a fejét és beléptünk a klubhelyiségbe.
Átszeltük a helyet és irányba vettük a tusolókat.
Gondosan össze hajtottam Malfoy kölcsön kapott dolgait és lemostam magamról az izzadtságot.
Még vizes volt egy kicsit a hajam amikor össze szedtem minden koszos ruhámat és elvittem a mosodába.
Malfoy dolgait is a ruhák közé tettem.
Hamarosan vissza adom neki, mikor megérkezik a sajátom és tisztán szeretném visszajuttatni hozzá.
Még akkor este megírtam a levelet Mariettának, hogy szükségem van néhány ruhára az edzésekre és elindítottam a baglyot.
Remélem jövő hétre már meg is érkezik...