Csak egy álom... (BTS ff) /BEFEJEZETT

63.rész

-Srácok mondanunk kell valamit.-mondta Kook.

-Mondanotok? Kivel?-kérdezte Tae.

-Kim-mel.

-Mégis mit?-lett egy kicsit ideges Jin.

-Srácok. Lehet nehéz lesz felfogni..de én hiszek Kook-mak és tudom,hogy nem azért van SeWon-nal mert ő azt akarja. SeWon megfenyegette őt. Titokban...de mi most együtt vagyunk és szeretném ha támogatnátok minket de nem mondanátok el senkinek.

-Figyelj..ha te ezt akarod..és nem bánt meg többet..akkor hát..rendben van, de ki fogom nyírni ha még egyszer össze töri a szíved.-mondta Suga. Bólintottunk majd RM hirtelen felpattant.

-Csoportos ölelés!-kiáltotta, én pedig azonnal rá ugrottam és utána a többiek is csatlakoztak. Mikor elváltunk egymástól néztük tovább a Tv-t. Ismét..boldog voltam. Alig vártam,hogy újra eljöjjön ez az idő. Hogy úgy érezzem valakinek fontos vagyok. Egészen addig néztük a Tv-t amí nem kellett aludni mennünk. Kook-kal lefürödtünk és azonnal mentünk aludni.

*Másnap*

Reggel végre hamarabb keltem,mint Kook és elkezdtem puszikkal behinteni az arcát. Egy ideig csak feküdt de utána elvigyorodott és kinyitotta a szemét.

-Jó reggelt.-mosolyogtam én is.

-Neked is.-húzott magára. A kezei a fenekemen álltak meg.  Fogtam magam és ahelyett,hogy rajta feküdtem inkább felültem és ott kényelmesedtem el. Neki ez úgy néz ki nem nagyon tetszett mert most már nem mosolygott csak egy kis pajkosságot véltem felfedezni szemeiben.

-Na mi az Kookie?-kezdtem el ringatni a csípőm miközben kicsit beharaptam az ajkaim.-Csak nem valami gond van?

-Hm..de van egy kicsi..vagyis nagy gond.-ekkor éreztem meg egy dudort a fenekem alatt. Elvigyorodtam majd óvatosan megcsókoltam és így már nem volt megállás. Kezdetét vették a folyamatok.

Kicsivel később már a fiúkkal voltunk lent. Ma mindenki kapott egy szabad napot ugyanis a BTS-nek holnap lesz egy koncertjük majd végül akkor mielőtt elmennek. 

-Srácok gyertek játszunk valamit. Mondjuk,mint a régi szép időkben felelsz vagy merszezhetnénk.-szólt Suga. Mindenki benne volt így sajna nekem is bele kellett mennem.

-Én kezdem Kim felelsz  vagy mersz?-kérdezte Tae.

-Felelek.

-Mi van Dom-mal meg Richie-vel?

-Hát..már egy jó ideje nem beszéltünk így nem igazán tudom. Rich nem ír..én meg nem akarom zavarni.. Dom-mal meg teljesen elromlott a kapcsolatunk hiába próbáltunk ellen tenni, teljesen elhidegültünk egymástól. De szeretném őket vissza kapni,mert szeretem őket és szinte gyerekkori barátaim.-suttogtam de közben könnybe lábadtak a szemeim. A lábaimat néztem és nem szólaltam meg ez után csak ha nagyon muszáj volt. Hiányoznak.  

Sok félelem, indulat és gyűlölet van manapság a levegőben.  A legnagyobb hiánycikk manapság a jóakaratú ember, akiből béke árad, és nem zaklatottság. A pénz és a siker sosem tud boldoggá tenni, ha a szíved zárva marad. Vannak olyan pillanatok, amikor annyira átjár minket az élet maga, hogy a pillanat múltával egyszerűen... üresnek érezzük magunkat. És amikor ez megtörténik, bármit megtennénk azért, hogy újra azt érezzük, hogy élünk. Velük éreztem,hogy élek. Minden hülyeséget együtt csináltunk, plusz még egy sráccal...de ő már...sajnos nincs velünk. Messzebbre költözött. Pontosabban Svájcba. Az elején még beszélgettünk, de utána...tehát semmit sem tudok róla. Ian-nek hívják. Ian Dolan. Még mindig meg vannak a beszélgetéseink és a száma a telefonomban. Na mindegy is. Mikor meguntuk a játékot inkább néztük a Tv-t plusz rendeltünk kínait. Mikor végeztünk a filmmel neki álltunk kicsit takarítani. És igen..ez ment egész estig. A takarítás után újra Tv-t néztünk.

Este mindenki lefürdött, ettünk valamit vacsi gyanánt és utána mentünk is aludni. Kook-kal össze búkjva pihengtünk amikor hirtelen megcsörrent a telefonja. Unottan kelt fel de aztán ahogy meglátta ki hívja pánikba esett. Eltátogta,hogy SeWon az, majd felvette.

-Szia SeSe miújság?-hangosította ki.

-Szia picim semmi csak gondoltam rá kérdezek mi van veled. Nem hívtál vagy írtál mióta elmentél.

-Sajnálom de nagyon sok a dolgom.

-Még mindig utálsz igaz?-kérdezte halkan a lány.

-Hát. Őszinte leszek veled. Szivesebben lennék Kim-mel,mint veled. Hiszen őt szeretem, de nem fogom hagyni,hogy bántástok. Csak a holttestemen keresztül érhettek hozzá.

-De hisz ő is utál.

-Igen de ha elmondom neki a teljes történetet meg fogja érteni és nem fog haragudni rám mert ő is ugyan úgy szeret,mint én őt. 

-Értem..Nézd Jungkookie..

-Ne hívj így kérlek.

-Rendben. Akkor nézd Jungkook. Gondolkodtam..és rájöttem,hogy nagyon szeretlek...de nem tarthatlak vissza attól akit te igazán szeretsz.. szóval én majd valahogy túl lépek rajtad te pedig legyél boldog Kim-mel... Sajnálom,hogy ezt tettem veletek és azért remélem barátok azért maradhatunk.-itt én teljesen lefagytam. Annyira örültem istenem.

-Köszönöm SeWon. És persze,hogy maradhatunk barátok,de ígérd megíhogy nem teszel többet ilyet és senkinek nem esik bántódása.

-Ígérem. Leállítom rólatok apám emberit.

-Köszönöm.

-Akkor legyél jó Kook. Majd még beszélünk. Szia.

-Szia.-evvel letették. Kook hirtelen rám nézett és megpillantotta a könnyekkel teli szemeim.-Istenem szívem hallottad ezt?! Boldogok lehetünk együtt. Mi ketten.-ugrott rám és döntött el az ágyon.

-Köszönöm istenem.-kuncogtam de a könnyek megállás nélkül folytak le az arcomon.

-Ezt meg kell ünnepelni valahogy nem gondolod?-csókolt bele a nyakamba. Felnevettem majd felhúztam magamhoz egy csókra. Ezek után kezdetét vették a folyamatok. Miután kell képpen elfáradtunk lefeküdtünk aludni. Csoda szép álmaim voltak. Velem..Jungkook-kal és a kislányunkkal.