Csak egy álom... (BTS ff) /BEFEJEZETT

55.rész

Rengeteg sírás után végül gyengén de elindultam haza. Fáradtan estem be az ajtón és szétnéztem. Mindenki ott ült és aggódott. Még Kook meg SeWon is ott voltak.

-Úristen Kim! Jól vagy?-szaladt mellém Tae és Jin.

-Még fáj..de igen jobban vagyok.-hazudtam lehajtott fejjel. Még mindig marta a szívemet a keserű fájdalom.

-Nekem nem tudsz hazudni húgi.-ölelt magához szorosan Tae én pedig halk sírásba kezdtem. Ismét...ismét sírtam. Miattad.

-Bárcsak sose szerettem volna bele.-suttogtam de szerintem mindenki meghallotta mert azonnal fura fejet vágtak.-Most mi van?-szipogtam.

-Mi az,hogy bárcsak ne szerettem volna bele?-kérdezte NamJoon.

-Talán akkor könnyebb lenne. Akkor én is boldog lehetnék valaki olyannal aki nem hagy el az exéért.-rántottam meg a vállam. Rápillantottam Kook-ra...és ismét...megbánást véltem felfedezni gyönyörű szemeiben. Össze akadt a tekintetünk de aztán rájöttem,hogy ezt nem szabad és elrántottam a fejem. Ismét a földet néztem.

-Kim..-kezdte Jungkook,mire felkaptam a fejem.-Sajnálom.-könnyezett be.

-Én is. Mindent. Hogy neked adtam magam. Hogy veled voltam. De a legjobban azt,hogy beléd szerettem. Szóval élj boldogan a kis SeWon-oddal engem meg tolj le. Nincs szükségem a sajnálatodra. Sziasztok.-evvel sarkon fordultam és felsiettem a szobámba. Rohadt életbe is! Ekkor belém ütött az ihlet...és írni kezdtem.

I don't hate you
No, I couldn't if I wanted to
I just hate all the hurt that you put me through
And that I blame myself for letting you
Did you know I already knew?

Mikor végeztem az egész dallal...rájöttem,hogy hm..nem is rossz. Benne van az összes érzésem. Az lett a címe,hogy Wrong Direction. Miután többször elolvastam..elkezdtem felénekelni magamnak és rájöttem,hogy még jól is hangzik. Ha nem az én fájdalmamról szólna..talán még hallgatnám is. 

-Kim.-kopogtak. Blake volt az.

-Igen?

-Bemehetek?

-Persze gyere nyugodtan.-ekkor nyílt az ajtó és a srácok léptek be. Mármint Blake, Alec és Max.-Baj van?

-Hát...vissza mondták a gyakornokságunkat... és idol-ok nem lehetünk.. viszont beajánlottak minket Amerikába Memphis-be..egy amcsi bandaként. Oda már azonnal felvettek mikor beküldtük a videót. Ebben az a jó,hogy nem leszünk annyira szabályokhoz kötve.-mondta Max.

-Igen...lehet így jobb lesz.-bólintottam.-Mikor indulunk?

-Öhm...holnap után. Addig pakolj össze. Hajnalban indulunk.-mondta Alec. Ismét bólintottam. 

*Két nap múlva*

Ma van az a nap,hogy elmegyünk vissza Amerikába. Anyáék felajánlották,hogy lakhatunk együtt a srácokkal és már meg is vettek egy gyönyörű házat. A fiúk nehezen fogadták..még Kook is. Fájdalmat láttam mindenki szemében a repülőtéren. Olyan volt...mintha SeWon is sajnálná ezt az egészet. Hogy miattuk törtem össze és hagyom itt őket. Mindenki csak nézett maga elé az utolsó közös perceinkben. Már meg volt a búcsuszkodás...a sok sírás..és az,hogy majd minden nap beszélünk.. Már csak arra vártunk,hogy a repülőre szállhassunk. A lányokat nagyon megviselte ahogy a fiúkat is. Senki sem fogadta könnyen. Egyszer csak megszólalt az a beszéd...ami azt jelezte,hogy felszállhatunk. Még egy utolsó pillantást vetettünk egymásra mindenkivel utána hátat fordítva nekik sírva indultam el a három fiú társaságában. Na úgy néz ki itt a vége. Viszlát lányok. Viszlát fiúk. Viszlát szerelem. De legfőképpen...viszlát Korea...