A sok fájdalom ellenére amit okoztál nekem voltak boldog közösen töltött perceink. Igaz néha nem viselkedtél úgy,mint ahogy kellett volna,de nem gond. Talán a mi kapcsolatunk ettől olyan tökéletes. Attól,hogy még a sok szenvedés után is képesek volt...
Nagyon sok időbe telt de végeztem és már aludhattam is. Reggel felkaptam egy fekete pólót,pulcsit és egy szaggatott nadrágot. A tipikus baseball sapkám nem maradhatott el. A bőröndjeimet lecipelve(ami kb vagy 15 volt) mentem kelteni Dominic-ot. Nem tudom mikor akar indulni így inkább korán keltettem.
-Dommy.-szólongattam kómásan mire amint kiynitotta a szemeit magához ölelt.
-Jó reggelt Törpe.-mosolygott rám. Nagyon aranyos komásan.
-Neked is. Nem tudtam mikor akarsz indulni és,hogy hova ezért inkább korán keltettelek.
-Köszönöm. Még egy piciz pakolnom kell,de délben indulunk.
-Segítsek?
-Nem kell köszi. Menjünk le reggelizni.-evvel elindultunk le,de persze előtte Dom felkapott egy pólót. Lesétáltunk majd leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk. Kaja után Dom visszament a szobájába én meg úgy döntöttem,hogy miközben anyuval beszélgetek én rajzolok anya meg mosogat. Egész sokáig beszélgettünk de csak ezt rajzoltam:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem tudom mit csinálhat Dom ennyi ideig de úgy döntöttem megnézem. Csöndben felmentem és az ajtójához hajolva hallgatózni kezdtem. Most is beszélt valakivel... ,,Szia! Mi? Ti már ott vagytok? Mi délben indulunk. Okés. Uhum. A szobabeosztást? Felőlem döntsétek el ti. Csak úgy,hogy mindenki elférjen. Okés. Na de mostmár lemegyek mert azt hiszik valami baj van. Szia." Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam le és vágódtam a kanapéra. A szívem nagyon gyorsan zakatolt. Egyszer csak Dom jelent meg és ült le mellém.
-Nézünk spongya bobot?-kérdeztem
-Aha.-bólintott. Elindítottuk és azt néztük egy jó ideig.
-Gyerekek nem kéne már indulnotok?-mondta anya,mire dom fejbe csapta magát.
-Basszus. De kéne. Segítetek bekapakolni?-anyu és apu bólintottak. Mivel négyen voltunk gyorsan végeztünk. Megöleltem a szüleimet majd indultunk volna amikor anya berohant a házba. Megvártuk míg kijön és a kezembe nyomott egy vékonyabb pokrócot és egy macit...ezeket kaptam a nagyszüleimtől mikor még beszéltünk velük.... Azt hittem..anyuék elégették.. Megköszöntem ezeket majd mostmár ténylegesen indultunk is. Betakaróztam és a macit a kezembe helyeztem Dom pedig vezetett. Nem tudom mennyi ideig mehettünk de én bealudtam és már csak Dom szólongatására keltem.-Kim. Kim. Kim.
-Igen?-motyogtam.
-Tudni szeretnéd hova megyünk?
-Igen.
-Los Angeles-be. Tudom,hogy imádod Los Angeles-t.-mondta mire kinyitottam a szemeim és azok megteltek könnyel.
-Ha most nem vezetnél nagyon szorosan megölelnélek. Annyira szeretlek Dominic.
-Én is téged hugicám. Na de aludj vissza nyugodtan még van egy kis idő mire odaérünk.-erre bólintottam és se szó se beszéd nélkül már aludtam is. MEgint eltelt egy kis idő..addigra már Dom lökdösésére keltem. Kinyitottam a szemem és ránéztem.-Jó reggelt Csipkerózsika.-kuncogott fel majd simított az arcomra.
-Itt vagyunk?-takartam ki magam és engedtem el a macimat.
-Már be is vittem a cuccokat.-molygott. Kivette a kezemből a macit meg a takarót és intett a fejével,hogy menjek utána.-Vam még egy meglepim.
-Na végre azt hittem sosem mondod el. Ki van itt vagy kik vannak itt?
-Honnan tudod?
-Hallgatóztam.
-Ah de jó,hogy nem mondtam ki a nevüket úristen.-kuncogott fel.
-Na kik azok? És meddig maradnak?
-Majd meglátod és egész nyáron velünk lesznek.-evvel besétáltunk egy kapun ahol egy kb 9 személyes kisbusz állt. A ház nagy volt és fehér. Két emelettel. A házikó mellett volt egy óriási medence amibe vagy huszan elférnénk. Belépve egy nagy nappali fogadott és utána egy óriási konyha.-Az emeleten csak szobák vannak. Minden szobához jár egy külön fürdő, szóval nem kell várni egymásra vagy azon aggódni,hogy rád nyitnak mert nyugi..zárhatóak.-kuncogott.
-Naa. Mostmár muti kik azok.-letette a cuccaimat a kanapéra majd odajött és befogta a szemem.-Dominiiiic.-próbáltam leszedni a kezét,de ő inkább szorosabban tartotta.
-Bízz bennem.-dörmögte a fülembe mire abba hagytam és elmosolyodtam.-Jöhettek!-kiáltott fel,mire lábdobogást hallottam.-Hali. Elengedhetem a szemedet?
-Nem vagyok benne olyan biztos,hogy én látni akarom,hogy kik vannak itt..-mondtam egér vékony hangon,mire Dom felnevetett.-Ne nevess.-csaptam meg a karját.
-A legjobb barátod vagyok, akármikor kinevethetlek.-ezúttal én nevettem fel.
-Bolond vagy. -evvel elengedte a szemem az én szívem pedig majdhogynem kiugrott a helyéről....
