-Kim ki a kedvenced?-olvasta fel Nam az egyik ARMY kommentjét.
-Ez a csoda e.-löktem meg egy picit a még mindig engem bámuló Kook-ot. Elvigyorodott megpaskolta a vállát.
-Ezt is jól csináltad haver.-mondta magának mire felnevettünk. Hülye ez az ember.
-Úristen én nagyon bírlak. Rohadt aranyosnak tűnsz és én esküszöm remélem,hogy valamelyikük(khm Kook) barátnője leszel!-olvasta fel mosolyogva Hobi.
-Jajj de cuki vagy. Köszönöm,hogy így gondolod de szerintem semmi esély arra,hogy én össze jöjjek valamelyikükkel. Mégis csak idol-ok.-mosolyogtam. Jól estek az ilyen dolgok.-Nem akarjuk őket behívni? Mármint van egy olyan mód,hogy hívásba lehet őket tenni. Vágjátok.-erre bólintottak.-Na. Nem akarjuk őket behívni?
-Felőlem mehet.-mondta Jin.-Ki akar bejönni?
-Csak úgy random hívjunk be ARMY-kat.-mondta Kook majd bement a nézők közé és már hívott is egyet. Egy nagyon szép lány jelent meg a képernyőn és sírt.
-Jajj édesem ne sírj.-mondta Nam mire a lány mégjobban rákezdett.
-Hé. Minden rendben van.-mosolyogtam rá.-Hogy hívnak?
-Lauren.-szipogott.
-Szép neved van.-mondta Jimin.-Ki a kedvenced?
-Hát..Kim.
-Úgy értette a BTS-ből.-pirultam el.
-Mostmár te is közéjük tartozol nem?
-Nem tudom. Viszont én nem vagyok idol és nem éneklek meg táncolok velük. Aranyos vagy amúgy.-mosolyogtam rá.-De a BTS BTS-ből ki a kedvenced?
-Jimin.-törölte meg az arcát. Jimin arcára azonnal mosoly szökkent és előrébb hajolt.
-Hello szia. Jimin vagyok. Örülök Lauren. Nagyon szép vagy. Nem kéne sírnod.-kacsintott mire a lány felnevetett.
-Hány éves vagy?-kérdezte Hobi.
-17. Kim. Tényleg nem akarsz össze jönni mondjuk Kook-kal?-kérdezte mire felkuncogtam ránéztem Kook-ra aki csak pironkodva a földet nézte. Össze borzoltam a haját mire rám pillantott és kinyújtotta a nyelvét.
-Hát...ha esetleg akarnék is akkor a menedzserük plusz a szerződésük nem engedi.-néztem végig Kook szemébe.
YOU ARE READING
Csak egy álom... (BTS ff) /BEFEJEZETT
RomanceA sok fájdalom ellenére amit okoztál nekem voltak boldog közösen töltött perceink. Igaz néha nem viselkedtél úgy,mint ahogy kellett volna,de nem gond. Talán a mi kapcsolatunk ettől olyan tökéletes. Attól,hogy még a sok szenvedés után is képesek volt...