A sok fájdalom ellenére amit okoztál nekem voltak boldog közösen töltött perceink. Igaz néha nem viselkedtél úgy,mint ahogy kellett volna,de nem gond. Talán a mi kapcsolatunk ettől olyan tökéletes. Attól,hogy még a sok szenvedés után is képesek volt...
Haza érve amint bepakoltunk enni kezdtünk mert anya azt mondta..és ha anya mondd valamit akkor az úgy is lesz szóval tele zabáltuk magunkat. Ezek után mindenki elmesélte azokat a dolgokat amik történtek vele amíg nem találkoztunk és végül mentünk fel a szobámba. Leültem és ismételten rajzolni kezdtem
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Most csak ezt az egyet rajzoltam le.
-Minden rendben van Hugi?-huppant le mellém Dom.
-Aham.-töröltem le az éppen előbukkant könnyeim.
-Tudod mit érzel Jungkook iránt?
-Igen tudom. Szeretem őt...de mivel idol... így nem árulom el neki. Ugyanis ha valamilyen csoda folytán viszonozná...akkor sem lehetne köztünk semmi.-fordultam a hasamra és bámultam a takarómat. Megint előjöttek a könnyeim...-Amikor végre találok egy olyan pasit akit igazán tudnék szeretni..rájövök,hogy ő rohadtul elérhetelen...és,hogy sosem lesz köztünk semmi.
-Nyugi már húgi. Előfordulhat,hogy akár titokban jártok majd.-simított a hátamra.
-Kizárt.
-Nem. Nem kizárt. És amúgy nem zavar,hogy ázsiai?
-Miért zavarna? Imádom az ázsiaikat te is tudod.
-És az zavar,hogy kicsi a pöcsük.-erre a mondatára hangosan felnevettem és már a végére alig kaptam levegőt annyira nevettem. Csukva volt a szemem és a hátamra fordultam. Úgy nevettem. A hasam fogtam mert fájt.
-Tudod.-töröltem le a könnyem.-Nem izgat.-kuncogtam fel.
-És ha csak két centi?-kérdezte full komolyan mire megint kitört belőlem a nevetés.
-Szegéééény.-takartam az arcom. Már full vörös voltam ahogy elképzeltem Kook-nak mekkora lehet.
-Naa. Mit képzeltél el?
-Semmit semmit semmit.-nevettem tovább.
-Elképzelted neki mekkora lehet mi?-kérdezte nevetve mire én is ugyan azt tettem és bólogattam.-Idióta.
-Seggfej. Ahj. Köszönöm. Most egy kicsit jobban vagyok.-sóhajtottam majd ránéztem de nem csak ő volt ott. Hanem a szüleim és a fiúk is...-Oh..Bassza meg.-fogtam meg egy párnát és a fejemre húztam. Megint elkapott a nevető görcs.
