Csak egy álom... (BTS ff) /BEFEJEZETT

30.rész

Sokan olyan képet is kértek ahol meg kellett puszilnom Kook arcát vagy a kezét kellett fognom. Az ilyeneknél csöppet zavarban voltam...de..mindent a rajongókért. Ezután kimentünk egy folyóhoz és leültünk. Egészen két órán keresztül csak ott ültünk és beszélgettünk. Persze oda is jött pár fan de utána hamar el is mentek. Minden ARMY olyan aranyos és olyan közvetlen volt. Cukik voltak. 

-Köszönöm,hogy elhoztál ide.-dőltem rá a vállára fáradtan.

-Ez alap.-puszilt meg. Elmosolyodtam majd egy csapat lány kezdett el fejénk jönni. Gyorsan felemeltem a fejem és úgy vártuk őket.

-Sziasztok!-köszöntek.

-Hali.-köszöntünk mi is.

-Csak azért jöttünk mert láttuk,hogy itt vagytok..és felelsz vagy merszetünk..és..csinálnom kéne egy képet a sráccal.-mondta a vöri. Ránéztem Kook-ra és ő is rám. Mindkettőnk feje elég érdekes volt így ahogy megláttuk egymást felnevettünk.

-Megengeded?-kérdezte Kook mire óvatosan vállba vágtam.

-Szerinted? Persze,hogy megengedem. Bolond.-forgattam szemet mosolyogva. Kook felkacagott majd felkelt és megcsinálták a képet. Vissza ült mellém majd elköszöntünk a lánytól ő pedig megköszönve elment. Vissza dőltem barátom vállára és továbbra is néztük a  folyó szépséges csillogását. Kicsit megkönnyeztem és szipogtam egyet...

-Minden rendben Szívem?-kezdte el simogatni a karom.

-Igen..csak tudod.. nekem...mindig csak egy álom volt,hogy én itt veled ülök egy folyónál. Pontosabban a Han folyónál de ez is folyó így ez is olyan,mintha egy álom teljesült volna.-erre lenézett rám és elmosolyodott.

-Milyen álmaid vannak még?

-Párizsban az Eiffel torony tetején és az előtt csókolózni a barátommal. Együtt lakni vele. Együtt aludni vele. Igazából..a legnagyobb álmom mindig is az volt,hogy találkozzak veled.. -emeltem fel a fejem a válláról és kezdtem el nézni a földet.-Mindig is szerettem volna,hogy a szemeidbe nézhessek, hogy megcsókolhassalak, hogy egyátalán megérinthesselek, hogy melletted aludhassak. Egy szóval minden ami veled kapcsolatos. Mindig olvastam a fanfiction-öket amiben gyorsan vagy épp hogy lassan össze jönnek és boldogan élnek,mint a mesékben. Én nem is vagyok az a fajta lány amit te leírtál,hogy ilyen az ideálod.. Sosem gondoltam,hogy egyszer majd ez velem történik meg. Hálás vagyok neked Kook.-néztem rá.

-Én vagyok hálás neked. Egyébként meg az ideál. Nem számít,hogy nem olyan vagy. Számomra te sokkal több és jobb vagy,mint az a fránya ideál amit az ARMY-k tudnak. Rohadtul nem fontos,hogy nem olyan vagy. Nekem így vagy tökéletes és szeretlek. Szóval kérlek. Kérlek ne változz meg.-megfogta az állam és magához húzott egy rövid csókra. Szerencsére nem vett minket észre senki.

-Én is szeretlek. Köszönöm.

-Mostmár menjünk haza jó?

-Jó-bólintottam. Felkeltünk és elindultunk.

-Már alig várom,hogy egyszer s mindenkorra úgy sétálhassak veled,hogy fogom a kezed.-mosolygott.

-Én is várom.-mondtam mosolyogva. Ezek után csöndben mentünk egészen a hazáig. Beérve befeküdtem az ágyamba Kook pedig mellém és egészen addig néztünk valami filmet míg be nem aludtunk. A fiúk egyébként már aludtak.