megint menekülsz | kji✔

Egy kis Kai - Újra látlak

Remegő kezekkel gomboltam be az ingemet csupán a tükörképemet figyelve. Mikor a végére értem ciccegve vettem tudomásul, hogy már megint félregomboltam. Idegességemben, ahelyett, hogy újra kezdtem volna, úgy döntöttem inkább átcserélem az inget egy pólóra.

Kisétáltam a nappaliba, és kissé megkönnyebbülve láttam, hogy a többiek sem erőltették meg magukat öltözködés terén. Persze, hiszen ők nem voltak odáig Saneiért, csak én.

- Mindek oké, ya? – veregette meg a hátamat Chanyeol, mikor levetettem magam mellé a kanapéra. – Idegesnek tűnsz.

- Jól vagyok. – mosolyogtam erőltetetten, holott pontosan tudtam, hogy ő az, aki mindenkinél jobban tudja, hogy mit érzek a hamarosan megérkező lány iránt.

Három éve láttam őt először és utoljára. És ennyi idő alatt sem sikerült őt kivernem a fejemből, mai napig nem tudom miért. Igen, gyönyörű lány volt a vékony testalkatával, hosszú csillogó fekete hajával és hatalmas barna szemeivel. Ráadásul azzal a csodálatos sötétszínű ajkait, olyan mondatok hagyták el, hogy azonnal beleszerettem. Vagy legalábbis komoly érzelmeket keltett bennem.

Akárhányszor úgy éreztem végre sikerült elfelejtenem, véletlenül meghallottam, hogy Nono vele beszél telefonon, az én szívem meg hevesebben kezdett verni a hangja hallatán, hiába nem értettem egy szót sem, abból, amit mondott. Nono folyamatosan mutogatta a képeket, amiket Sanei küldött neki, én meg egy idő után feladtam, hogy elfelejtsem. Minden reggelemen úgy ébredtem fel ezután, az elkövetkezendő két évben, hogy bárcsak történne valami csoda, ami idehozná őt hozzám. Szerettem volna jobban megismerni, a közelében lenni csak szimplán kiélvezni, hogy ott van. Velem. Illetve, elnézést, velünk, merthogy nem csak engem tarolt le az elképesztő személyiségével és kisugárzásával.

Amikor Nono bejelentette, hogy nemcsakhogy ideutazik, de egész nyáron itt is marad, bennem felébredt egy reményszerű érzés. Persze, tisztában voltam vele, hogy csak barátok lehetünk, mert legnagyobb bánatomra még mindig foglalt volt. De attól még itt lesz tőlem egy köpetre és, ha közelebb kerülünk, egymáshoz bármikor megölelhetem.

A csengő hangja szakított ki hirtelen elbambulásomból. Olyan elemi erővel pattantam álló helyzetbe, hogy egy pillanatra megszédültem.

- Na, nyugi, nem a királynőt várjuk látogatóba. – bökött oldalba Sehun, amíg Suho elrohant ajtót nyitni a vendégeinknek, akik te jó ég, ma itt is fognak aludni. Na, jó lelkileg nem készültem fel erre az egészre. – Srácok, Kai hyungot elvesztettük!

- Szedd össze magad, azt akarod, hogy Sanei-ssi így lásson meg? – legyezte meg Kyungsoo az arcom előtt a kezét, amitől egy kicsit összekaptam magam. Igaza van, nem lenne túl szép viszontlátás. Valamint egyből lebuknék, hogy odáig vagyok érte, és nem merne velem barátkozni.

Suho és Nono után lépkedett ő, én meg éreztem, hogy megfordul velem a világ. A csudába, Sanei gyönyörűbb, mint volt. A kék lenge ruha, amit viselt, csodásan festett rajta, a haja kicsit kócosan omlott a vállára, ami számomra még szebbé varázsolta őt. Egy földre szállt angyal volt, akit, mintha csak azért teremtettek volna, hogy visszavonhatatlanul mélyen szerelembe eshessek vele. Jól van, Jongin, ez már túl nyálas. Sanei, besétált, szép volt, odáig voltam érte. Pont.

- Sanei-ssi! – kiabálták a tagok kórusban és neki rontottak a döbbent lánynak, hogy egy jó kis csoportos ölelésben részesíthessék. A lábaim, alig akartak megmozdulni, de gyorsan urrá lettem rajta, hogy ne tűnjek ki a többiek közül. Úgy neki estünk a magyar szépségnek, hogy szerencsétlen felborult volna, ha Chanyeol hyung nem áll mögötte, hogy elkapja.

Képtelen voltam levenni a szemem a padlóról, amíg Sanei megölelt mindenkit egyesével. Egyszerűen túl csinosnak találtam őt és tudtam, hogy ha elkezdem bámulni az, feltűnik neki és lebukok.