megint menekülsz | kji✔

14. fejezet

Sanei

Chen ölébe hajtva a fejemet kezdtem el nézni Nono telefonján a képeket, amiket az előző órában készítettünk. Mondjuk kicsit nehéz volt koncentrálnom, mert Chen drága azzal foglalta el magát, hogy félig megszáradt hajammal csikizte az arcomat.

Mosolyogva húzogattam a képernyőn az ujjamat, és reménykedtem benne, hogy ez a pillanat örökre megmarad az emlékeimben.

- Ez aranyos kép lett. – hajolt lejjebb Chen, hogy ő is megnézhesse, melyik képről beszélek. A képernyőn éppen Baekhyun és Chen a levegőbe dobták Nonot, akinek egyszer sikerült átütnie a hálón a labdát. Mondjuk a következő képen Nono a homokban landolt, mert Baekhyun nem nyúlt érte időben, Chen pedig ijedtében elejtette a lányt. De Nono azután is nevetett, mert büszke volt a sikerére.

- Remélem nem húztad meg semmidet. – pillantott nevetve Nono felé Chen. Barátnőm éppen belekortyolt a vizébe, miközben a távolba nézve várta, hogy a másik három fiú visszatérjen.

- Nem hiszem, de ha igen majd kimasszíroztatom veletek. – öltötte a nyelvét ki játékosan, ezzel is mutatva, hogy egyáltalán nem haragszik a történtekért.

- Szerintem Baekhyun nem örülne, ha én masszírozgatnálak. – húzogatta a szemöldökét Chen, Nono pedig hozzávágta az üvegének a kupakját.

A három fiú néhány percen belül megérkezett, magukkal hozva hat bubiteát. Addigra felültem Chen öléből, nehogy félreértések legyenek, de úgy láttam ezt ő kicsit csalódottan fogadta. Különös.

- Tényleg, Sanei. – szólalt meg Baekhyun a tea elfogyasztása közben. – Nem is kérdeztük még meg, hogy neked ki a kedvenced a bandából...

Éreztem, ahogy az arcomat elöntötte a pír, és tudtam, hogy erre nem fogok tudni tökéletes választ adni. A szemem sarkából láttam, hogy Nono érdeklődve támasztotta meg állával Baekhyun vállát, úgyhogy tudtam, ő sem lesz a segítségemre.

- Nem mondom meg. – ráztam meg a fejemet, tudva, hogy ezzel még nem úsztam meg a válaszadást.

A srácok cuki kiskutya fejjel bámultak rám, amivel megpróbáltak engem szuggerálni.

- Csak, annyit mondj meg, akkor, hogy itt van-e most, vagy nincs. – kérlelt Chanyeol. Te áruló! Szúrós szemmel néztem a barátomra, mert tudtam, hogy ő anélkül is tudja a válaszomat, hogy most elmondanám.

A homokot kezdtem bámulni, mert nagyon nem akartam kinyögni, hogy „Kai a kedvencem". Kicsit kínos lett volna. Nem csak nekem, de neki is.

- Igen itt van. – szaladt ki a számon, amit azonnal meg is bántam. Hogy lehetek ilyen hülye? Ennyi erővel, akár már a nevét is kimondhattam volna. Buta, Sanei!

- Biztos, hogy Kai az. – gondolkodott hangosan Baek, amitől az említett srác láthatóan igencsak zavarba jött.

- Az is lehet, hogy én vagyok. – vette a védelmébe Chanyeol Kait, aki ettől csak még inkább lehajtotta a fejét. – Igaz, Sanei?

- Csak, annyit mondtam, hogy itt van a kedvencem. De ez még te is lehetsz, oppa. – mondtam Baekhyunnak. A kijelentésemtől nemcsak ő, de még Nono is hangosan felnevetett. Sőt, néhány másodperccel később a fiúkból és még belőlem is kiszakadt a röhögés. Nem, Baekhyun nem lehetett a kedvencem, hiszen a legjobb barátnőm nem hivatalos barátja volt. Ezt meg nagyon jól tudtam én is és ők is.

Nem sokkal hét után szálltunk be újra a kisbuszba. Nagyon élveztem a tengerparti délutánt. Levakarhatatlan vigyorral ültem egész úton, amíg az Exo kollégiumához nem értünk.