megint menekülsz | kji✔

Epilógus

- Te vagy a leggyönyörűbb menyasszony a világon, Németh Noémi! – néztem meghatottan, ahogy drága barátnőm megigazítja a fátylát. Nono egy letisztult, derékból bővülő elképesztően szép menyasszonyi ruhát viselt, ami tökéletesen kiemelte csinos alakját. A haja félig feltűzve keretezte az arcát, a sminkjét pedig Minjin készítette, aki a legboldogabb ember volt, amikor megtudta, hogy nemcsak részt vehet Exo Baekhyun esküvőjén, de a menyasszony sminkjét is ő csinálhatja.

- El sem hiszem, hogy eljutottunk idáig. – törölgette mellettem a könnyein Taeyeon nagyokat sóhajtozva. – Úgy örülök neki, hogy az összes akadályt félretoltátok az utatokból és most itt lehetünk az esküvőtökön.

- Lányok nagyon ideges vagyok! – legyezgette Nono magát és valóban nem mosolygott. – Mi van, ha egy csapat sasaeng megzavarja a szertartást? Vagy esetleg bejutnak a paparazzik és tele lesz az esküvőnkkel holnapra minden pletyka lap? Nem akarom, hogy ez legyen!

- Jól van, nyugodj le. – álltam fel és mellé sétáltam, hogy megfogva a kezét támogassam. – Csodásan nézel ki, az egész hely tele van biztonsági őrökkel. És egyébként sem erre kellene most koncentrálnod, kislány! Ma fogsz hozzá menni életed szerelméhez!

Nono kiengedte a benntartott levegőjét és szaporán bólogatni kezdett. Össze néztem Taeyeonnal, aki felmutatta a hüvelykujját, hogy jól csináltam. Mi egy tanú dolga, ha nem ez? Nono megkért, hogy keressem meg a húgait, mert mindenképpen látni akarta őket a ceremónia előtt.

Kisiettem a folyosóra és úgy döntöttem, hogy egyúttal meglesem a fiúkat is. Larát és Líviát hamar megtaláltam, a hotel halljában ültek a telefonukat nyomkodva. Ah, ezek a kamaszok.

- Lessétek meg a nővéreteket, nagyon jól néz ki. – álltam meg előttük, remélve, hogy egy percre megtisztelnek a figyelmükkel.

- Jó, van rajta kívül más is bent? Mert zavarban vagyok a koreai emberek előtt. Nem tudom, hogy viselkedjek velük. – gyűrögette Lara idegesen a koszorúslány ruháját. – Még Noncsi vőlegényével sem tudtam egy szót sem beszélni, pedig hamarosan családtagok leszünk.

- Én is tök ideges vagyok mellettük. – bólogatott Lívia is. – Az előbb az a Chen, azt hiszem idejött és kérdezett valamit angolul, és bár értettem mit mond, nem mertem válaszolni neki.

- Minden oké lesz, Taeyeon van bent vele, de az ne zavarjon titeket. – legyintettem nevetve. – Csak támogassátok most Noncsit. Ráfér.

A két lány biccentett egyet felém, majd felálltak és Nono öltözője felé vették az irányt. Aranyos kislányok voltak, most meg majdnem tizenhat évesek és magassarkúban tipegnek a nővérük esküvőjén. Eltelt az idő, ezt be kell vallanunk.

Megkerestem Baekhyun öltözőjét, ahová két kopogást követően benyitottam. Amikor beléptem meglepetten vettem észre, hogy a vőlegényen kívül ott ül még Chen, Chanyeol és Kai. Chanyeol gitározott, a többi fiú meg énekelte a dalt.

- Minden rendben? – zártam be magam után az ajtót.

- Ah, Sanei-ya, ez volt az utolsó próbálkozásunk, hogy lenyugtassuk Baekhyuniet. – vallotta be Chanyeol abbahagyva a játékot. – De ez legalább bevált.

- Valami baja van Nononak? Le akarja fújni? Sasaengek jelentek meg? Történt valami, hogy hirtelen megjelentél? – tette fel sorban a kérdéseket Baekhyun, mire a másik három tag homlokon csapta magát. Szuper a vőlegény miattam ismét felhúzta magát.

- Nono jól van, csak kíváncsi voltam, hogy álltok. – intettem a kezemmel, hogy nyugodjon le. – Nem is zavarok, énekeljetek tovább. Nem sokára találkozunk.