megint menekülsz | kji✔

26.fejezet

Sanei

- Tudod, milyen nap van ma? – ültem le Kai mellé az étkezőben és a kezébe nyomtam egy bögre teát.

- Szabadnapunk van? – vette ki a kezemből a forró italt és megfújta, hogy ne égesse meg vele a nyelvét.

- Azon kívül. Ma vagyunk itt Nonoval utoljára. – magyaráztam meg kicsit jobban. – Holnaptól már újra lesz víz a lakásban és visszaköltözünk. Úgyhogy ez az utolsó estém az ágyadban. – biggyesztettem le a számat.

Kai közelebb hajolva hozzám adott egy gyors puszit az arcomra. Lerakta a teáját az asztalra és úgy helyezkedett, hogy magához tudjon ölelni a derekamnál fogva. A mellkasának vetve a hátamat bújtam hozzá. Az arcát a hajamba temette és elhalmozta a fejemet apró csókokkal.

- Remélem csak ideiglenesen az utolsó. – motyogta a fülembe, amitől végigfutott a gerincemen egy kellemes bizsergető érzés. – Mit szólnál hozzá, ha ma elvinnélek este az első randinkra?

- Azt, hogy egy álomban élek és nem akarok felkelni. – feleltem teljesen döbbenten. Még mindig hihetetlen volt számomra, hogy ez a szexi istenség szeretett engem és velem akart lenni. Ha most szembe találkoztam volna a tizenhét éves önmagammal, szegény arcon röhögött volna. – Hova szeretnél vinni?

- Gondolkoztam a szokásos randi helyszíneken. Tudod, mozi, étterem, bowling ilyenek. – sorolta az ötleteit végig a karomat simogatva. – Végül rájöttem, hogy te túl különleges vagy, ahhoz, hogy ilyen helyekre vigyelek. Ezért meglepetés lesz.

- Szeretem a meglepetéseket. – fordultam vele szembe, hogy a szemébe nézhessek. Az állam alá nyúlva közelebb húzott magához, hogy kényelmesen megcsókolhasson. Éreztem, hogy a boldogság túl csordul rajtam és a testem nem bírja tovább elviselni. Minden pillanatot, amit vele tölthettem csodaként éltem meg. Nem éreztem magam feszélyezve, bármit megosztottam vele, egyszerűen csak megnyugodtam a közelségétől.

Ezelőtt soha nem volt senki, aki mellett ezt érezhettem volna. Lórinak az elején nagyon megakartam felelni, mert rettegtem, attól, hogy elhagy. Ezért, akkor rettenetesen utáltam magam. Azt kell, mondjam néhány hónap alatt megszabadultam utána ettől a megfelelési kényszertől, oly, annyira, hogy utána kezdett bennem elszakadni valami Lórival kapcsolatban.

Néhány másodpercig élveztem Kai meleg ajkait, ahogy körül ölelik az enyémet, majd felvetettem neki, hogy csatlakozzunk a többiekhez a medencénél. Egyetértően bólintott és ujjainkat összefűzve a szobájába mentünk, hogy átvegyük a fürdőruhánkat.

- Segítenél? – léptem oda hozzá háttal, mert egyszerűen nem boldogultam a bikinim felső részének a bekötésével.

Kai végig húzta ujjait meztelen vállamon. Belecsókolt a nyakhajlatomba, majd óvatosan elkezdett lefelé haladni szájával a hátamon, amit egy halk nyögéssel jutalmaztam. Végül visszatért a kiindulóponthoz, bekötötte a bikini felsőmet és egy gyorsa mozdulattal maga felé fordított.

- Elképesztően gyönyörű vagy, Sanei! – vezette végig kezét az oldalamon. Az én kacsóim sem tétlenkedtek. Végigsimítottam kidolgozott felsőtestén, majd megállapodtam és a nyaka köré kulcsoltam a karomat.

- Azért szeretném életem hátralevő részét a te bámulásoddal eltölteni! – búgtam egészen az arcába hajolva.

- Akkor miért nem teszed azt? – kérdezte, de mielőtt válaszolhattam volna, belém fojtotta a szót egy hosszú és felettébb szenvedélyes csókkal, ami után kellett egy kis idő, hogy magamhoz térjek.

Egymás kezét fogva mentünk ki a medencéhez, ahol a szabadnapos idolok kifáradtan pihengettek, vagy a nagy matracokon lebegtek a víz felszínén.