megint menekülsz | kji✔

43.fejezet

Sanei

Július hónap vége felé járhattunk, amikor a szívem kezdett egyre elnehezedni. Már csak egy hónapom volt hátra a Szöulban töltött nyaramból, ami keserűséget ébresztett bennem. Főleg azután, hogy minden a helyére került. Végre igazán, gondok nélkül teltek a mindennapjaink. Sok időt töltöttem Nonoval, Kaijal, Chanyeollal, Chennel és a többiekkel, mert kezdtem rádöbbenni, hogy fogy az időm. Persze, akármennyire próbáltunk egymásra időt szakítani, attól még, hogy nekem nem volt különösebben sok elfoglaltságom, nekik igen. Sokszor egyedül kellett maradnom, mert nem vihettek magukkal mindenhova, amit természetesen elfogadtam, hisz nem tehettem mást ezen kívül.

Nono és Baekhyun úgy döntöttek nem sürgetik az esküvőt. Nem érezték, hogy égetően fontos lenne, mi hamarabb egybe kelniük, ráadásul a rajongóknak először azzal kell megbarátkozniuk, hogy kedvencük többé nem szingli.

Az én kétségeim is, miszerint túl hamar történnek a dolgok, elillant, ahogy egyre többet voltam Kaijal. Egyre jobban éreztem, hogy képtelen lennél elszakadni tőle, mert nekem nincs életem nélküle. Persze senkinek nem mertem mondani, hogy mennyire nyomaszt, hogy szeptember másodikán vissza kell repülnöm az országomba, akármennyire is nem szeretnék.

De hát mit tehettem volna? Nem tudtam volna Koreában maradni, akármennyire is vágytam rá. Még hátra volt az utolsó évem az egyetemen, le kellett diplomáznom, valamint anyukámat sem sokkolhattam volna le a dologgal, hogy egyik-napról a másikra egy másik földrészre költözök. Megint.

Igyekeztem az ilyen gondolataimat elraktározni az agyam hátsó részébe, hogy véletlenül se lássa meg rajtam senki a félelmet. Ki akartam élvezni minden napomat Szöulban, a barátaimmal, anélkül, hogy éreztettem volna velük, el kell mennem. Mert ők nem foglalkoztak azzal, hogy nekem retúrjegyem van Budapestre. Mióta hivatalosan is együtt voltunk Kaijal, azt gondolták most már életük végéig velük maradok. Bárcsak valóban így lehetett volna. Hiszen én is mindennél jobban akartam, hogy a szerelmem, a barátaim és a valódi otthonomban lehessek. Csak sajnos nem volt rá igazán lehetőségem.

Az elmaradhatatlan reggeli kávémat ittam Nono konyhájában. Kivételes alkalom volt, hogy nála aludtunk, mert gyakorlatilag már az Exo kollégiuma volt az otthonunk. Több holmim volt Kai szobájába, mint Nono nappalijában. De azért kellett, hogy néha itt is legyünk, mert nem akaszkodhattunk rájuk mindig. Persze felajánlották, hogy felőlük oda is költözhetnénk, de már ezerszer elmondtuk, hogy éppen lecseng az időszak, hogy két Exo tag is kapcsolatban él, nem tetézhetjük ezt meg egy olyan hírrel, hogy be is költöztek hozzájuk.

- Tessék. – dobott le hirtelen Nono elém az asztalra egy prospektust. – Ez lesz a délutáni programunk.

- Mi ez? – tettem le a bögrém, hogy fel vehessem helyette a lapot. Egy wellness központ hirdetménye volt, ami ismerősnek tűnt, mert közel volt az SM

épületéhez, ezért már sokszor mentünk el mellette. Bár eddig nem is jutott eszembe egyszer sem, hogy be kellene menni.

- Bejelentkeztem délutánra egy jó kis thai masszásra. Utána bekennek minket csokival, mert miért ne, végül manikűr, pedikűr, arcpakolás, jacuzzi. Tök jó lesz. Benne vagy? – látva Noémi izgatottságát, szinte azonnal beleegyeztem. Mondjuk nekem sem volt kifogásom ellene, mert érdekesen hangzott a csokipakolás. Sőt, már régóta ki szerettem volna próbálni.

- Benne hát. – vágtam rá mosolyogva. – Szerinted csoki illatunk marad utána? Mert, ha igen...

- A fiúk meg fognak őrülni. – tapsolt elégedetten Nono. A számból vette ki a szót, mert én is pontosan ezt akartam mondani. Főleg úgy, hogy az én barátom egy igazi haspók volt, aki bárhol bármennyit tudott enni, bármikor. Ezért is volt büszke rám a múltkor, mikor elmentünk együtt korcsolyázni és utána egy egész vödör csirkét megettem egy ültő helyemben. Akkor kaptam életem legromantikusabb mondatát tőle, amikor kijelentette, hogy, ha eddig nem lett volna belém őrülten szerelmes, most az lenne. De szerinte az érzéseit irántam már nem lehet hova fokozni főleg, amikor együtt alszunk és nehezebben ébredek fel, mint ő. Mit mondhatnék? Minket egymásnak teremtettek!