megint menekülsz | kji✔

25.fejezet

Sanei

Nem is próbáltuk meg leplezni boldogságunkat, amikor a késő délutáni órákban beesetünk a kollégium ajtaján.

A nappaliban tartózkodó Nono, Chanyeol, D.O és Sehun, különösen kémleltek mindkettőnket, mikor észrevették, hogy hazaértünk. Értetlenül bámultam rájuk, amíg le nem esett, hogy fogtuk egymás kezét.

- Mi változott az elmúlt órákban? – mutogatott közöttünk Chanyeol, arcán kíváncsi mosollyal. Az ajkaimat harapdálva felhúztam az egyik vállamat és zavartan beledörgöltem az arcomat. Chanyeol eltátva a száját ugrott fel a kanapéról. – Ti lefeküdtetek? Ti lefeküdtetek!

- Hyung! – csitította Kai szabad kezét a szeme elé téve.

A három fiú örömittasan kezdett idiótán táncolni, amit nem igazán tudtam hova tenni. Ennyire örülnek, annak, hogyha egy tag szexuális kapcsolatot létesít egy lánnyal? Vagy annak a nagy felhajtás, hogy Kai és én végre egymásra találtunk? Igen, az utóbbi volt a valószínűbb.

Érdeklődve lestem Nono reakcióját, mert tudtam, hogy ő az egyetlen, aki nem szurkolt ennyire kettőnknek. Legjobb barátnőm arcán nem láttam negatív érzelmeket. Ujjait a szája elé téve nézett minket csillogó szemekkel. Nem hittem el, amit láttam. Nono örült nekünk!

- Nem hiszem el, hogy ez megtörtént! – ugrott pár perccel később a nyakamba. Értetlenül öleltem magamhoz és vártam a magyarázatát, amit magyarul mondott, mert nem akarta, hogy a fiúk is értsék. – A tizenhét éves énjeink most összepisilnék magukat örömükben! A tiéd lett Kai, az enyém pedig Baekhyun! Szandi! Megcsináltuk!

- Fejezd már be, Nono! – temettem az arcomat a kezembe. – Ne mondj ilyeneket, mert azt fogom hinni, hogy álmodok.

- Ez jelenti azt, hogy a rajongóknak is van esélyük. – tapsolt büszkén nézve maga elé. – Hjaj. De hiszen nem is tudhatja senki ezeket.

Szomorúan mosolyogva öleltem meg még egyszer. Igaza volt. Az ő kapcsolata, annyira titkos volt, hogy hivatalosan ki sem volt mondva, ami köztük van. És én meg Kai?

Friss emlékeimtől részegen figyeltem, ahogy Kai elpirulva hallgatja Chanyeol monológját, aki az elejétől kezdve tudta, hogy van köztünk valami és alig várta, hogy megtörténjen ez az egész.

Mindketten a tudatában voltunk, annak, hogy mi sem mondhatjuk, hogy egy pár vagyunk. Mert ettől függetlenül nekem volt valakim, akivel már félig szétmentünk, de nem teljesen. Neki pedig volt egy élete, amit idoléletnek hívtak. És ebbe az ügynöksége szerint nem fért bele egy barátnő. Rossz fényt vetett volna rá minden szempontból.

Tekintetünk találkozott, amitől megpróbáltam elmosolyodni, de kényelmetlennek éreztem, ezért lebiggyesztettem az ajkaimat. Egy percet sem

bántam meg a délutáni eseményekből. Nem volt már vészjelző, ami visszatartott volna. Neki volt most már jelzése, ami elválaszthatott minket egymástól.

Kilenc óra felé lassan teljes létszámúvá vált a társaságunk. Az utolsóként érkező CBX társaság volt a kaja felelős, akik jó nagy adag vacsorát hoztak nekünk haza.

Kivételesen nem szólaltam meg egész étkezés alatt. Csak hallgattam Chen beszámolóját, miszerint Baekhyun fogadásból az interjú felét elvékonyított, nőies hangon tolta végig, és az Exo-L-ek nem hitték el, hogy tényleg Baekhyunnal beszélhetnek.

Pálcikámmal bökdöstem a rizst a tányéromon időnként felnevetve, amikor valami vicceset hallottam. Egészen a gondolataimba merültem és észre sem vettem, hogy mindenki elfogyott mellőlem. Csupán az üres műanyagokat összeszedő Chen maradt társaságomul.

- Jól vagy, Sanei-ya? Nem nagyon szólaltál meg az elmúlt órákban. – hajolt bele az arcomba, hogy biztosan meghalljam kérdését.

- Jól vagyok. Csak gondolkoztam. – vallottam be. Chen lerakta a földre a szemeteszsákot és mellém ült. – Szerinted is kiborulnának a rajongók, hogyha egyikőtöknek hirtelen barátnője lenne?

- Egészen biztosan. – bólintott homlokráncolva. – Úgy tudom Nono és Baekhyun is azért nem mondják ki, hogy együtt vannak, mert Baekhyunnak már volt ebből korábban baja.

- Igen, képzeld volt egy barátnőm, aki zokogott, amikor megtudta, hogy Baekhyun összejött valakivel. – forgattam a szemem visszaemlékezve rá, hogy Nono két napig úgy tett, mintha egy komoly szakításon lenne túl.

- Nono? – tátotta el a száját Chen. – Ezt sosem mesélte eddig.

- Nem is tudsz róla. – kacsintottam rá, remélve, hogy nem terjeszti el nagyon. – Szóval ezek szerint nem nagyon szabad csajoznotok.

- Látod, csak titokban. – mosolyodott el, majd hirtelen el is tűnt mosolya. – Kai miatt kérdezed, igaz?

Alsó ajkamba mélyesztett fogakkal bólintottam egy aprót. Chen arca azonnal megváltozott. Valami rosszat kérdeztem?

- Úgy gondolom, hogy idővel változhat minden. – szólalt meg némi idő elteltével. – Egy idő után muszáj lesz a rajongóinknak beletörődni, hogy emberek vagyunk és szerelmesek leszünk. – mondta mélyen a szemembe nézve.

- Nem akarom, hogy bántsák őt miattam! – riadtam meg egy pillanat alatt. – Én nem érek, annyit, hogy ellene vagy ellenetek forduljanak!

- Hidd el, hogy érsz, annyit, Sanei! – motyogta szomorú hangon. Felvette a szemeteszsákot és mielőtt tovább pakolt volna még felém nézett. – Barátok vagyunk, ugye?

- Persze, hogy azok vagyunk, Chen-ah. – válaszoltam nem is értve, hogy kérdezhet ilyen butaságot. Az énekes megkönnyebbült arccal tovább pakolt, én pedig bementem Kai szobájába.

Ő már a pizsamájában, vagyis csupán egy melegítő nadrágban ült az ágyon hátát a falnak vetve, és az éjjeli lámpa fényében olvasott. Érkezésemre félretett a könyvet. Kinyújtotta felém a kezét, hogy az ölébe húzhasson, amit boldogan elfogadtam.

- Remélem nem azért voltál este ilyen csendes, mert megbántad, ami történt. – kulcsolta karját a derekam köré, miután kényelembe helyeztem magam a combjára ülve.

- Ne legyél, buta! – hajtottam a homlokomat az övének. – Elgondolkoztam rajta, hogy neked nem is igazán lehetne barátnőd...

- Ne gondolkozz ilyeneken. – simította ki a hajamat az arcomból, hogy csókot lehelhessen a halántékomra. – Egyelőre nincs is barátnőm, aki miatt aggódni kezdhetnének.

- Igaz. – kuncogtam fel hagyva, hogy végig csókolja az arcomat és a nyakamat. – De ha lenne...

- Akkor nem érdekelnének a következmények, Sarang. – tolt el magától és a szemembe nézett. – Mert nagyon, de nagyon szerelmes lennék a barátnőmbe és mindent megérne nekem, hogy vele lehessek!

A világ legnagyobb mosolyával bújtam bele az ölelésébe. Nem hittem el, hogy ekkora szerencsém van vele. A vonzódásból, ami a legelső perc óta jelen volt közöttünk, eljutottunk idáig, a mindent elsöprő szerelemig, ami újra értelmezett számunkra mindent.

Egy gyors zuhanyzást követően mentem vissza hozzá és feküdtem be mellé úgy, mintha egész életemben ezt tettem volna. Egymással szemben feküdtünk. Az arcának minden egyes szegletét végig mértem, elállomásozva telt ajkain, amik eszembe juttatták, hogy mennyire jó volt vele csókolózni.

- Hol jársz? – nyúlt a tarkóm felé, közelebb vonva magához.

- Próbálom az eszembe juttatni, hogy milyen volt a csókod íze. – túrtam óvatosan puha hajába.

- Hadd segítsek egy kicsit benne. – mondta és már szája az enyémen is volt. Jól esően nyögtem bele a csókunkba. Lehunyva a szememet adtam magamat át, annak a kellemes bizsergető érzésnek, amit csak ő volt képes kiváltani belőlem.

Néhány percnyi csókcsata után, pihegve fordítottam neki hátat. Átkarolva a derekamat, belefúrta a fejét a hajamba. Annyira természetesnek éreztem az egész helyzetet. Nem volt benne semmi kellemetlen vagy mesterkélt.

Szerelmes voltam és boldog. És ennek tudatában nyugodtan hunytam álomra a szememet, nem is sejtve, hogy a mi történetünk nem lesz ilyen egyszerű.