megint menekülsz | kji✔

34.fejezet

Sanei

A fiúk hallani sem akartak, arról, hogy visszamegyünk Nono lakására és nélkülük vitatjuk meg, hogy pontosan mihez is akarunk kezdeni. Hajnali öt óra is elmúlt már, a nappaliban nyolcan ültünk, és nem haragudtunk, arra a három fiúra, akik úgy döntöttek lefekszenek, hiszen néhány órája lenyomtak egy három órás koncertet.

- Menjetek ti is aludni! – ajánlottam Chanyeolnak, aki rendíthetetlenül ült a kanapén. Csak úgy, mint Baekhyun, Chen, Sehun, D.O és természetesen Kai. – Nem kérhetem, hogy miattam tartsátok magatokat ébren. Délben tévés vetélkedőre kell mennetek!

- Kit érdekel az most, Sanei-ya? – akadt ki Chanyeol a fejét rázva. – A barátunk vagy, a dongsaengunk. Ha bajod van, akkor itt vagyunk, hogy segítsünk!

A többiek egyetértően bólogattak én meg éreztem, ahogy egy könnycsepp lecsordul az arcomon. Hogy mondhatta azt nekem Lóri, hogy ők nem is a barátaim? Többet tettek értem az ittlétem alatt, mint ő valaha.

- Köszönöm. – motyogtam, miközben Kai vállára hajtottam a fejemet, aki kicsit furcsán ölelt magához. Szerettem volna reménykedni benne, hogy Kinga információja téves és igazából nem is indult el a barátom Koreába, azért, hogy magával vigyen haza. Ugyanis eszem ágában sem volt vele tartani!

Nono még mindig telefonálva járkált fel-alá a tévé előtt, és mivel magyarul beszélt gyanítottam, hogy megint Kingával van vonalban.

- Igen. Jó, várj, kihangosítalak, hogy Szandi is halljon. – magyarázott hadarva és a következő pillanatban már én is hallottam Kinga hangját, ami kivételesen nagyon komolyan hangzott.

- Ne haragudj, Szandi! Én könyörögtem neki, hogy ne csináljon hülyét magából. Mondtam neki, hogy maradjon a seggén, de hajthatatlan volt, mióta összevesztetek. – Kinga hangjából csak áradt az idegesség, amitől rá sem ismertem.

- Az én hibám, basszus. – túrt a hajában Nono mérgesen. – Kedd óta nem veszem fel neki a telefont. Ha felvettem volna...

- Hagyjuk már, Noncsi. – szakítottam félbe. – Lóri hajthatatlan. Nem bírja elfogadni, hogy ez a helyzet van. Nem érti meg, hogy nekem ez így jó. Ő csak azt látja, hogy a barátnője lelépett a nyárra, egy másik földrészre és nem azt, hogy ettől ő most lehet, hogy boldog!

Némaság telepedett a helységre. A fiúk nem értették miről beszélünk, de sejtették, hogy semmi jóról.

- Mikor indult el Lóri gépe? – törte meg pár másodperccel később Nono a csendet.

- Magyar idő szerint nyolckor. – mondta Kinga azonnali reakcióval.

Ezek szerint még van tizenkét óránk, arra, hogy ideérjen. Remek. A tenyerembe temetett arcommal előre hajoltam, annyira, hogy lecsúsztam a kanapéról és földre estem.

- Köszönjük Kinga. A lepcsesszádnak időnként nagy haszna van. – búcsúzott el Nono, a volt sógornőmtől, mert látta rajtam, hogy teljesen készen vagyok.

- Bár megakadályozhattam volna. – mondta Kinga, majd megszakadt a hívás. A könnyek csak úgy csorogtak le az arcomon egymás után, szép fekete csíkot hagyva az útjuk mentén.

- Na, mi a helyzet? – Chen próbálta összerakni a szálakat, de mivel nem beszélt magyarul, muszáj volt kérdeznie.

- Minden király. Sanei félig ex barátja tizenkét óra múlva landol Szöulban! – csapta össze a kezét Nono, mintha csak azt közölte volna, esik az eső. Merthogy hosszú napok után, ma éjszaka elkezdett ömleni, de úgy, mintha muszáj, lenne neki. Mi ez, ha nem baljóslat?