megint menekülsz | kji✔

41.fejezet

Sanei

Késő délután volt már, amikor mi még mindig az SM épületének egyik az idolok számára fenntartott ebédlő helyiségben ültünk mind a négyen. Legalább egy óra, ha nem több eltelt, amióta eljöttünk a felső szintekről, de Nono azóta sem bírta abbahagyni a sírást. Kezdtem félni tőle, hogy kiszárad, a sok folyadék vesztés miatt ezért megpróbáltam a kezébe nyomni a zsebkendőkön kívül egy kis üveg szénsavmentes vizet is.

Baekhyun meglepően jól tartotta magát, holott neki is ugyanolyan nehéz volt, mint Nononak. Karjaival szorosan magához ölelte barátnőjét ezzel is jelezve, hogy esze ágában sincs őt elengedni, és nem hagyja, hogy elválasszák őket egymástól.

Kai az egyik asztalon ült, én meg háttal a mellkasának támaszkodva figyeltem, hogy mikor lesz szüksége Noéminek a jelenlétemre. Bármikor készen voltam rá, hogy elé térdeljek és megvigasztaljam. De egy órája folyamatosan sírt, bármiféle beszéd nélkül.

- Jongin-ah. – szólalt meg végül Baekhyun. – Indíts videóhívást a tagokkal. Ez rájuk is tartozik, amit meg kell beszélnünk.

Kai bólintott, majd fél kézzel elengedte a derekamat és a telefonját elő szedve már hívta is az első embert, akit a Line névsorában meglátott.

- Ya, mondd, minden rendben zajlott? – pillantottam meg néhány másodpercen belül D.O buksiját, majd sorban a többi fiújét is.

- Nem igazán vagyunk a helyzet magaslatán. – rázta meg a fejét Kai, és inkább Baekhyun felé fordította a kamerát, így a fiúk megláthatták a még mindig rettenetesen zokogó dongsaengukat.

- Te jó ég! – láttam, ahogy Xiumin belehajolt a képbe. – Mi van Nonoval? Mi történt, Baekhyun-ah?

A fiú továbbra sem véve le kezeit síró barátnőjéről, elejétől a végéig elmesélte az igazgatóval történt beszélgetést. Egy apró részletet sem hagyott ki. A végére, annyira felidegesedett megint, hogy az ő szeméből is eleredtek a könnyek.

- Ezt nem hiszem el. – hallatszott Suho gondterhelt hangja. – Egyik opciót sem választhatjátok! Ez kész agyrém. Hogy történhetett meg ez?

- Egymásba szerettünk. – vonta meg a vállát Baekhyun szomorúan mosolyogva. – Nem tehettünk ellene semmit. Nem tarthattuk egy életen át titokban.

- Persze, ez érthető teljesen. – bólogatott Suho elgondolkodva. – Nem is itt van a probléma. Hogy kerülhettünk megint ebbe a helyzetbe?

- Megint? – szaladt ki a számon.

- Megint. – sóhajtotta Suho komoran. – Igaz, Baek?

Baekhyun az arcát dörzsölgetve biccentett, nekem meg hirtelen leesett, hogy néhány éve Taeyeonnal kavartak, ami hasonlóan nagy port kavart.

- Nem veszíthetjük el egyikőtöket sem. – csettintett idegesen Chen átvéve a szót a leadertől. – Mindkettőtökre szükségünk van, értitek? Muszáj valami okosat kitalálnunk.

Hallgatás töltötte meg az ebédlőt, mert hirtelen mindenki gondolkodóba esett. Nem volt megoldás a szakítás, mert Nonot, akkor is elszakítják tőlük, ha együtt maradnak, ha nem. Viszont, ha hivatalosan együtt maradnak, akkor Nono elveszíti a vízumát, Baekhyunt pedig rákényszerítik, hogy hagyja el az Exot.

- Az én hibám az egész. – hallottuk meg Nono sírástól továbbra is reszkető hangját. Óvatosan felemelte a fejét. Arcán fekete csíkok, a szeme feldagadt és kivörösödött a sírástól. Rémesen festett, ami nem meglepő, hiszen éppen romokban hevert az élete. – Ha nem...