megint menekülsz | kji✔

40.fejezet

Sanei

Életemben először vettem úgy részt Exo koncerten, hogy azt mondhattam, a barátom táncol és énekel a színpadon. Hihetetlen érzés volt így végignézni az egészet, mert megmagyarázhatatlanul más dolgok kavarogtak bennem így, hogy barátnőként álltam a backstageben. Sőt, ami azt illeti Nono is először volt ebben a helyzetben. Hiszen még csak egy napja volt hivatalosan is Baekhyun barátnője. Persze egyelőre csak előttünk lett kimondva a kapcsolatuk, mert nem akartak a nagy hírrel előhozakodni rögtön azon a héten, amikor napvilágot látott a mi viszonyunk. De ők nem is sürgettek különösebben semmit. Kiélvezték, hogy végre kimondottan is együtt lehettek.

A koncert után megint az Exo dormban kötöttünk ki, ahol lassan több időt töltöttünk, mint Nono lakásán. Nem mintha, annyira bántam volna, hogy az éjszakáimat Kaijal tölthetem, a magányos kanapén alvás helyett.

Egy gyors zuhanyzást követően, vizes hajjal, Kai egyik pólójában tértem be a fiú szobájába.

- Tudod, Sanei sokat gondolkoztam rajta mikor látlak téged a legszebbnek. – sóhajtotta minden porcikámat végig mérve. A póló nagyjából a combom kezdetéig ért, így volt neki mit szemügyre vennie. – Gyönyörű vagy, amikor mosolyogsz vagy nevetsz, gyönyörű vagy ébredés után kócos hajjal, és természetesen akkor is, amikor kicsíped magad. De most vagy a legszebb. Vizes hajjal a pólómban.

Nevetve beleültem az ölébe és egy hosszú csókolózás közepette hátra dőltünk az ágyon. Hosszú, meleg ujjai becsúsztak a póló alá, végig simítva a csípőmet és hasamat, ezzel egy mélyről jövő sóhajt kiváltva belőlem. Egymással szemben feküdtünk. Az egyik kezével az arcomat simogatta, míg körkörös mozdulatokat írtam le mutató ujjammal a szabad kezén.

- Sokszor gondolok mostanában, arra, hogy milyen érzés is lehetett megtudnia a rajongóitoknak, hogy együtt vagyunk. – suttogtam, mert olyan közel volt az arcunk, hogy nem kellett hangosabban beszélnem. – Mert én is voltam Exo-L, úgyhogy pontosan tudom, mennyire pocsék érzés lehetett megtudniuk. És, annyira szeretnék nekik segíteni, de nem tudok. Nem tudom elvenni tőlük azt a rossz érzést, hogy a biasuk, vajon miért pont, azzal a lánnyal jött össze...

- Ugye tudod, hogy most még jobban beléd szerettem? – érintette meg Kai orra az enyémet. – Örültek nekünk, te is olvastad. Aki meg nem, az majd idővel úgyis beletörődik. Szeretem a rajongókat, de nem élhetek egész életemben magányosan, ahogy a többi tag sem. Ezért néha magunkra is kell gondolnunk, boldogság szempontjából. És nekem te vagy a boldogságom, Sanei.

Mosolyogva bújtam bele az ölelésébe, mert képtelen voltam másra. Boldog voltam, életemben először igazán nagyon boldog. Hiszek, abban, hogy nekem Kai miatt kellett ennyi sok kilómétert utaznom. Ez a fajta szerelem, amit egymás iránt érzünk, sajnos nem mindig találja meg az embert. Pedig a romantikus lelkek egész életük során ezt várják. A mindent elsöprő csak azért is szerelmet.

A hétvége fennmaradó napján, a bandatagok többsége Kai és Baekhyun kivételével biciklitúrára mentek a Han-folyóhoz. Baekhyun és Nono meg ezt a napot választották, arra, hogy bemenjenek az igazgatóságra és elmondják, együtt vannak. Csakhogy nem mertek kettesben menni, ezért megkértek minket, hogy kísérjük el őket.

- Nagyon izgulok. Az érettségi napján nem izgultam ennyire. – kapkodta a levegőt Nono, mellettem ülve a kisbuszban, folyamatosan szorítva a kezemet. – Nem akarom, hogy kirúgjanak.

- Nem fognak kirúgni. – próbáltam őt lenyugtatni, holott én magam sem voltam biztos, abban, hogy ép bőrrel megúszhatják ezt az egészet.

- Minden rendben lesz, babe. – fordult hátra Baekhyun barátnőjéhez egy nagy mosollyal az arcán. – Te vagy életem szerelme. Nem hagyom, hogy bármi elválasszon tőled, érted? És azt sem engedem, hogy elvegyenek tőled bármit is!