megint menekülsz | kji✔

9.fejezet

Sanei

A konyhapulton ülve figyeltem, ahogy Chanyeol a hűtő ajtóban állva szedte össze a kakaó hozzávalóit. Mikor megtudta, hogy nem csak ébren vagyok, de aludni sem tudok, azonnal lecsapott a lehetőségre, hogy együtt maradjunk ébren.

- Nem is kérdeztem még, hogy te miért nem alszol? – a sarkammal rugdostam a levegőt, mint egy kis gyerek, aki túl alacsony a székhez és nem éri a lába a földet.

- Úgy gondoltam Nono és Baekhyun nélkülem szeretnék élvezni egymás társaságát. – huncut mosollyal az arcán kezdte el felforralni a tejet egy lábasban. Nevetve megráztam a fejem és érdeklődve fordultam felé.

- Te tudod, hogy pontosan mióta tart ez közöttük? – zavarban voltam, mert nem biztos, hogy ezt meg szabadna kérdeznem. Nono és Baekhyun nagyon ügyeltek rá, hogy egy apró részlet sem derüljön ki a kapcsolatukról. De azért a tagok tisztában voltak vele, hogy több van köztük barátságnál. Pont úgy, ahogy én is.

- Talán egy éve. – állt meg egy pillanatra, majd folytatta a tevékenységét. – Nem tudom. Már egy ideje láttam rajtuk a változást, de hivatalosan egyszer sem mondták ki.

- Tudom, csak élvezik egymás társaságát. – legyintettem. Mindketten egyszerre nevettünk fel, de gyorsan el is csendesedtünk tudván, a többiek éppen aludni próbáltak.

Chanyeol a kezembe nyomta az elkészült italomat és együtt visszasétáltunk a nappaliba. Magamra húztam a takarómat, mert úgy kényelmesebb volt az ücsörgés. Beszélgetni kezdtünk, de úgy mindenféléről. Én érdeklődve hallgattam, ahogy a bandáról, turnékról, forgatásokról vagy éppen fellépésekről mesélt. És ő is figyelemmel nézett rám, amikor az egyetemről kezdtem beszélni. Szóba kerültek a családjaink, a gyerekkorunk. Néhány óra alatt jobban megismertük egymást, mint páran évek alatt. Élveztem Chanyeol társaságát, könnyűnek éreztem magam mellette. Viszont volt egy pillanat, amikor hirtelen kínosan éreztem magam.

- A barátod mit szólt hozzá, hogy itt töltöd a nyarat? – biztos voltam benne, hogyha éppen akkor ittam volna bele a kakaómba, az egészet az arcára köptem volna a hirtelen témaváltástól. A fenébe. Nem akartam, hogy Lóri szóba kerüljön.

Idegesen bámultam bele a bögrémbe, amibe már csak néhány csepp barna ital maradt. Mit kellene mondanom? Nem örült. Igen, ez lenne a legkézenfekvőbb válasz. Valljam be az igazságot?

- Chanyeol. – a nevét meghallva kigúvadó szemekkel kezdett fürkészni. – Barátok vagyunk?

Egy pár másodpercig hallgatva meredt maga elé. Megvakarta a füle tövét, megigazította a haját, végül vigyorogva bólintott egyet.

- Barátok, Sanei-ya. Barátok vagyunk. – megkönnyebbülten engedtem ki az addig benntartott levegőt.

- Akkor őszinte leszek hozzád, de meg kell ígérned, hogy, amit most mondok, azt nem nagyon hangoztatod a srácoknak. – letettem a bögrét a dohányzóasztalra és felemeltem a kisujjamat. Chanyeol elfogadta és ígéretet tett, hogy nem jár el a szája.

- A barátom, akivel együtt élünk, meg akarta kérni a kezem. – a hajamat piszkálva kezdtem bele a történetbe. – Én ezt megtudtam a pletykás kishúgától, és teljesen bepánikoltam. Na, nem azért, mert nem szeretem. Talán csak azért, mert nem vagyok biztos benne, hogy szeretnék a felesége lenni. Ezért Nono felajánlotta a lehetőséget, hogy legyek vele a nyáron. Távol Lóritól, távol mindentől, hogy átgondolhassam mit is akarok pontosan.

Nagy levegőt vettem és belenéztem a szemben ülő fiú szemeibe.

- Elszöktem. – nyögtem ki befejezve a sztorimat.

Chanyeol lerakta a bögréjét az enyém mellé és közelebb jött hozzám. Egy szó nélkül magához ölelt, én pedig belebújtam hatalmas karjaiba. Nem kellettek szavak, csak megértett engem. Nem kérdezett, nem fújolt, csak megölelt, ahogy egy igazi barát teszi.

- Köszönöm, hogy elmondtad nekem. – suttogta a fülembe, amitől boldog mosoly kúszott az ajkaimra. – Ide bármikor biztonságba menekülhetsz.

Az apró kicsorduló könnyeimet törölgetve húzódtam el tőle. Chanyeol a barátom lett. Teljesen hihetetlen volt számomra, hogy a fiú, akit tizenhét éves korom óta imádtam, ott ült velem szemben és a barátjának nevezett engem.

Hat óra előtt néhány perccel Nono apró talpai visszacsoszogtak a nappaliba. Arcán óriás mosollyal vágódott le közém és Chanyeol közé.

- Mehetsz aludni, ha gondolod. – böködte meg ujjaival a fiú derekát, aki elkapta a lány kezeit, hogy ne szabadulhasson ki. – Ne már, oppa! Tudod, hogy imádlak.

- Én is imádlak, de jobban imádnálak, ha legközelebb olyankor élveznétek egymás társaságát, amikor én nem fekszem veletek egy szobában. – engedte el Nono kezét és felállt. – Örülök, hogy beszéltünk, Sanei-ya.

- Én is. Nagyon. – intettem neki, majd figyeltem néhány másodpercig, ahogy eltűnik a folyosón. Nono befészkelte magát oda, ahol eddig Chanyeol ült és vigyorogva fordult felém.

- Összebarátkoztatok? Ez, de szuper. – megigazította a takaróját és lehunyva a szemét még utoljára megszólalt. – Ha felkeltünk mindent el kell mesélned.

- Neked is, unni. Neked is. – motyogtam, de tudtam, hogy már nem hallhatja, mert átkerült álomországba, ahol biztosan Baekhyun alakú báránykákkal álmodott.

A másik oldalamra fordulva néztem a folyosó irányába. A többiekkel is lehet olyan jóban, mint Chanyeollal? Kit hülyítek...Engem az érdekelt igazából, hogy Kaijal is lehetünk-e barátok.     

Boldog Karácsonyt minden kedves idetévedő emberkének!  Remélem csodálatosan telnek az ünnepek :) Köszönöm, hogy átléptük a hetven megtekintést, nagyon hálás vagyok érte! Tartsatok velem legközelebb is. Szombaton találkozunk, addig is hallgassatok karácsonyi Exot!

Csóközön: Szeszih