megint menekülsz | kji✔

22.fejezet

Sanei

A csajos esténket követő nap délelőttjét a belvárosban töltöttük néhány nevezetesség megtekintésével. Délután pedig színházban voltunk és egy vígjátékot néztünk meg. Érdekes volt a koreai színjátszás, nem is nagyon hasonlított a magyar előadásokra. Mégis rettenetesen élveztem a másfél órás darabot, amire Nono kedvezményes jegyével jutottunk be. Nos, igen. Ilyen, ha az embernek befolyásos barátnője van.

Hat óra fele sétáltunk haza a metróaluljáróból. Végig vidáman beszéltük ki a színházi élményeinket, mert meglepő módon, mindkettőnknek nagyon tetszett.

A társasház elé érve meglepetten vettük észre, hogy a lakók többsége kint áll az utcán. Érdeklődve siettünk oda hozzájuk, hogy megleshessük mi is folyik itt pontosan. Nos, hamarosan kiderült, hogy pont ez a probléma, hogy semmi nem folyik.

- Choi néni. – állt meg Nono a mellette élő öreghölgy mellett. – Mi ez a nagy felfordulás?

- Kedveském, elrepedt egy cső az alsó szinten, amitől az egész házban nincsen jelenleg víz. – magyarázta Choi néni foghíjas mosollyal az arcán. – Azt mondják a szerelők, hogy legkésőbb pénteken lesz újra víz.

- Jaj, ne már. – fintorgott Nono. – Most mi lesz velünk? Hogyan fogunk fürödni, vagy bármit csinálni? – fordult felém riadtan és szerintem csak költői kérdés lehetett, mert mielőtt válaszolhattam volna, már félre is állt telefonálni.

Az ajkamat rágcsálva figyeltem, ahogy Nono fel-alá járkálva magyaráz a telefonba. Arcán nem volt mosoly, mint általában. Hangja gondterheltségről árulkodott és szinte biztos voltam benne, hogy éppen Baekhyunnak mesélte az esetünket, valamint tanácsot is kérhetett, tekintve helyzetünket.

Pár perccel később megkönnyebbülten ragadott karon és rángatott fel a lakására.

- A fiúk szeretettel várnak bennünket. Azt mondták péntekig a vendégeik lehetünk. – Nono felháborodottsága néhány percnyi telefon beszélgetés alatt változott izgatottsággá, ami nem kicsit volt számomra meglepő. – Pakolj be minden fontos dolgot, ami nélkül nem tudnál ellenni egy hétig! – adta utasításba, mire haptákba vágva magam, tisztelegtem neki és neki láttam a csomagolásnak.

Hét óra előtt néhány perccel már a kollégium előtt toporogtunk, vállunkon a megpakolt táskáinkkal.

- Üdvözlöm magukat a jelenlegi otthonukban! – nyitott ajtót nekünk Chen eljátszva, hogy ő egy komornyik. – Érezzék magukat kellemesen az öt csillagos személyzetű Resort Exo szolgálataiban, véleményeiket, észrevételeiket szívesen fogadjuk, amennyiben pozitív jellegű. Negatív kritikájukat kérem, tartsák meg maguknak. Én Chen vagyok az önök nem inasa. Ha szeretnének egy italt vagy éhesek lennének, ne engem keressenek. Fáradjanak beljebb.

- Öt csillag? Eh, én kettőt se adnék ennek a helynek. – lépett beljebb Nono, miután Chen kijjebb tárta az ajtót.

- Mint mondtam, a negatív véleményeket tartsák magukban. – köhintett Chen komolyan eljátszva a szerepét.

Nevetve vettem le a cipőmet és remélve, hogy abbahagyja a komolytalankodást, megöleltem a srácot. Ő is átkarolta a derekamat és végre normális Chenné változott, már, amennyire normális szokott lenni.

A nappaliban ledobtam a földre a táskámat és leültem Chanyeol mellé. Mikor észrevett, nyomott egy puszit a homlokomra, de már vissza is fordult a laptopja felé. Biztosan valami fontoson dolgozott.

Rajta kívül ott tartózkodott még a helyiségben Baekhyun, Sehun és Suho. Sehun kivételével, mindannyian olvastak, az említett fiú pedig a telefonján játszott.