megint menekülsz | kji✔

15. fejezet

Sanei

- Szóval ma egy SMTOWN megjelenése lesz az Exonak? – a csípőmmel megtámasztva a konyhapultot figyeltem, ahogy Nono a rizsfőzőt próbálta bekapcsolni kisebb, nagyobb sikerrel.

- Igen, de nem csak nekik, hanem más SM bandáknak is. – Nono hangján éreztem, hogy kicsit sem nyugodt. Ez nyilván, annak volt köszönhető, hogy tudta, találkozni fog ma Baekhyun ex barátnőjével, akaratán kívül. – Miért nem tudom ezt bekapcsolni! – csapott idegesen a rizsfőző tetejére, amikor már harmadik próbálkozásra sem kezdett főni.

- Talán, mert nincs bedugva. – nyúltam át fölötte és bedugtam a vezetéket a konnektorba.

- Ne haragudj, Sanei. – rázta a fejét továbbra is ingerülten. – De a hátam közepére sem kívánom ezt a mai napot! Fél kettőre oda kell mennem, mert négykor lesz egy számuk, utána hatkor, utána fél nyolckor. A köztes időben meg bámulhatom a képernyőkön Taeyeon tökéletes babapopsi bőrét, és hallgathatom angyali hangját, úgyhogy ma az önbizalmamat eltemethetem.

Az arcát dörzsölgetve nyugtatgatta magát. Én is biztosan ilyen pocsékul éreztem volna magam a helyében, ha úgy kellett volna találkoznom a barátom exével, hogy nem vagyunk hivatalosan együtt.

Mert Nonot jobban zavarta, hogy Baekhyun nem foghatta meg nyílvánosan a kezét, vagy csókolhatta meg, amikor csak akarta. És én ezt nagyon jól tudtam. Bátran szembe nézett volna a világhírű idollal, ha mindenki tudott volna, arról, hogy kapcsolatban vannak az Exo szépfiújával.

- Nem kell vele úgysem beszélned. – mondtam gyanútlanul. – Ha meg ő fog szerepelni éppen, akkor csak kinyomod szépen a hangosítást az öltözőben.

Nono kicsit megkönnyebbülten mosolyodott el, majd kiskutya szemekkel fordult felém.

- Gyere velem. – kérlelt aranyos hangra váltva. – Ha ott lennél velem ma, könnyebben venném az akadályokat. Kérlek, Sanei! Nagyon fontos lenne.

- Bárcsak mondhatnám, hogy más programom van. – csettintettem csalódottan, mert sajnos nem nagyon akadt olyan elfoglaltságom, amit felhozhattam volna kifogásként.

- De nincs, ami azt jelenti, velem kell jönnöd! – csapta össze a kezét vidáman. Miért kell ennyire jó barátnőnek lennem?

Betartva az ígéretemet, vele tartottam az SM épületébe, ami nem kis meglepetést okozott a fiúknak, akik nem számítottak rá, hogy ma is találkozni fogunk. Na, persze emiatt kaptam egy hatalmas csoportos ölelést, aminek a kellős közepén majdnem megfulladtam, de azért örültem neki.

- Jó, hogy itt vagy. – ölelgetett meg külön Chanyeol, miután kiszabadultam a tömegből.

- Nem önszántamból jöttem. – vallottam be zavartan. – Nono kényszerített.

- Nem igaz! – kiáltotta oda Nono pimaszul az öltöző másik végéből, ahol éppen előkészítette a felszerelését. – Könyörgött, hogy jöhessen. Nem bír ki egy napot sem nélkületek.

- Aljas rágalom! – tettettem felháborodást, holott nagyon is jól szórakoztam legbelül. Chanyeol is kacagva hallgatta a kis eszmecserénket. Mosolyogva néztem rá, mert imádtam, ha láttam az édes kis vigyorát. – Jó bevallom, nem tudok élni nélküled. – úgy tettem, mintha valami bugyuta drámába kerültünk volna.

- Mindig is tudtam, Sanei-ya! – vette fel a fonalat egy pillanat alatt Chanyeol is. A kezébe vette az enyémet és lovagiasan meghajolva egy apró csókot nyomott rá. – De be kell, valljam, az életemet te tetted teljessé.

A szívemhez kaptam szabadon maradt kezemet és vártam néhány másodpercet mielőtt kiszakadt belőlem a nevetést, csak úgy, mint a színjátszó társamból.