megint menekülsz | kji✔

16. fejezet

Sanei

Nono aznap éjjel nem aludt otthon, ezért egyedül voltam a lakásban, ami be kell valljam teljesen a frászt hozta rám. Először éreztem, hogy el vagyok veszve egy idegen országban. Olyan volt, mintha nem ismernék senkit, holott tíz percre gyalog ott volt egy kollégium, ahol biztosan szívesen láttak volna.

Már rég elmúlhatott éjfél, de én még mindig képtelen voltam egy percre is lehunyni a szememet. Csak feküdtem a kanapén mozdulatlanul és üres tekintettel bámultam a plafont, amin a kint közlekedő autók fényszórója időnként be-be világított.

Mikor Tokióba költöztem is hasonlóan kényelmetlenül éreztem magam egy hétig, amíg meg nem szoktam, hogy magamra vagyok utalva. De most más volt. És nem akartam egyedül lenni.

Hirtelen ötlettő vezérelve kipattantam az ágyból és a bőröndömhöz léptem. Magamra kaptam egy pulcsit és a sportcipőmet, majd bepakoltam a hátizsákomba egy váltásruhát. Az egész alakos tükör előtt még összefogtam a hajamat egy copfba és meg kellett állapítanom, hogy elég érdekesen festettem a Harry Potteres pizsama nadrágomban és a kedvenc lila pulcsimban.

Bezártam magam mögött az ajtót és a lehető leghalkabban lesiettem a lépcsőn, hogy ne ébresszem fel az alvó szomszédokat.

Az utcára kiérve megcsapott a kellemes nyári szellő, ami különösképpen megnyugtatóan hatott rám.

Határozott léptekkel indultam meg úticélom felé, mert százszázalékig biztos voltam benne, hogy egyedül képtelen lennék elaludni. Gyáva voltam, de kit érdekel? Biztos nem én vagyok az egyetlen lány, aki a világ másik felén berezelt egy kis magánytól.

A fogaimat csikorgatva álltam meg az Exo kollégiuma előtt. Mit csináljak? A csengőt nem nyomhatom meg, ha kopogok, nem hallják meg. A zsebemből előrántottam a mobilomat és tárcsáztam, annak az embernek a számát, akiről biztosan tudtam, hogy nem alszik.

- Sanei-ya? Miért vagy még ébren? – Chanyeol hangján nem hallottam az álmosságot, hiszen Nono éppen élvezhette Baekhyun társaságát, ezért ő megint kimenekülhetett a szobájukból.

- Beengedsz? – siklottam el a kérdése felett, remélve, hogy nem sértődik meg. Pár pillanattal később szembe találtam magam a fiúval, aki döbbenten meredt rám az ajtóból, teljesen érthetően.

- Hogy kerülsz ide? – nevette el magát hitetlenül.

- Nem tudtam aludni. – vontam meg a vállamat, mintha csak a világ legegyszerűbb dolga lenne ez. – Kakaó?

- Kakaó. – bólintott és már el is engedett maga mellett, hogy beléphessek a házba. Lerúgtam a cipőmet és követtem Chanyeolt a konyhába, hogy elvégezhessük a kis szertatást, amit néhány napja is csináltunk.

Ezúttal nem mentünk a nappaliba meginni az italainkat. A konyhában maradtunk, mert nem volt kedvünk elmozdulni onnan.

Szokásomhoz híven, a pulton ültem, velem szemben Chanyeol leült egy székre, hogy tudjunk normálisan beszélgetni.

- Te tudod ugye, hogy Nono és Baek min vesztek össze? – kérdezte, amíg én felnyúltam a mögöttem levő polcra, hogy kérésére levegyek egy zacskó cukorkát.

- Persze. Jelen is voltam a nagy jelenetnél. – bólintottam megbontva a csomagot. Bedobtam egy marékkal a számban, ezután odaadtam neki, hogy hasonlóképpen cselekedhessen. – Taeyeon volt a feszültség kiváltó oka.

- Sejtettem, hogy ebből baj lesz még egyszer. – jegyezte meg kicsit sem meglepődve. – Nonot nagyon zavarja, hogy nem lehetnek hivatalosan együtt, igaz?