megint menekülsz | kji✔

27. fejezet (18+!)

Figyelem a fejezet vége, elég erőteljes tizennyolc karikát igénylő részt tartalmaz!

Sanei

Este hét óra előtt néhány perccel, izgatottan ültem a nappaliban várva, hogy Kai értem jöjjön. Nem tudtam, hogy mire készül, de már nagyon szerettem volna megtudni.

Nono szerencsére teljes randi készülődési lázban égve segített nekem elkészülni, úgyhogy legalább a sminkem tökéletesen állt rajtam. A hajamat lágy hullámokba tekerve hagytam a vállamra omlani. Ruhának az egyik kedvenc lenge, de mégis elegáns eperszínű nyári ruhámat választottam, amihez az elmaradhatatlan vajszínű teli talpú szandálomat párosítottam.

Rettenetesen remegett a kezem, amikor a kijelzőmön megjelent Kai édes mosolyú képe, amit néhány nappal ezelőtt magának állított be. Kérésére kisétáltam a ház elé, ahol a kisbusz előtt állva várt rám.

Egyszerűen lehengerelt a kinézete, mint minden alkalommal. Fekete nadrágot viselt, tengerészkék inggel, ami minden négyzetcentiméterét kiemelte testének.

Közelebb lépve hozzám finoman megfogta a kezemet és magához húzva megfordított.

- Remélem nem bánod, ha bekötöm a szemedet. – egy bársony anyaggal elvette a látásomat, amitől még izgatottabbá váltam. Miután meghúzta az anyagot, hogy rajtam maradjon, csókot lehet a fülem mögé és a fülembe súgott. – Napról, napra gyönyörűbb vagy, Sarang.

Kirázott a hideg a hangjától. Szerettem volna elolvadni minden egyes mozdulatától.

Kai besegített a kocsiba, mivel nem láttam és hallottam a motor zúgását, amikor elindultunk. Amíg utaztunk, szerelmem keze végig a combomat simogatta, időnként becsúsztatva ujjait a szoknyám alá.

Úgy számoltam, hogy nagyjából egy tíz percet utazhattunk, mielőtt megálltunk. Kai a derekamat átkarolva vezetett be valahová. Hallottam, ahogy köszön valakinek, ezután beszálltunk egy liftbe és felfelé mehettünk. Végig mentünk a folyosón, azután maga után húzott és bezárta maga mögött az ajtót.

Lassan vette le a kötést a szemem elől. Abban a pillanatban, ahogy visszatért a látásom, éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.

Egy társasházi lakásban álltam, ahol az egész padlót rózsaszirmok és mécsesek borították. Minden mesébe vagy inkább romantikus filmbe illő volt, ezért nem is akartam elhinni, hogy ez velem történik meg.

- Kai, ez csodálatos! – borultam a nyakába azonnal. Képtelenségnek hittem az egészet. Kai, romantika és minden. Ez lehetetlenségnek tűnt számomra! – Hogy csináltad?

- Akadt néhány segítőkész emberke, akik azt akarták, hogy tökéletes esténk legyen. – söpört ki egy hajtincset az arcomból, majd a tenyerébe fogta az államat. – Szeretlek, Sanei! Mindennél jobban. Ezt így próbáltam neked ma bebizonyítani.

Gondolkodás nélkül csókoltam őt meg. Soha, senki nem volt még ennyire figyelmes velem. Sosem kaptam ennyi figyelmet és szeretet, amire a szívem mélyén rettenetesen vágytam már. Erre felbukkant az életemben Jongin, aki minden paraméteremet kielégítette. Túl jónak éreztem őt magamhoz. Túl hihetetlen volt az egész.

A földön egymással szembe térdeltünk le a kisasztal elé, ahol kimcsis csirke, rizs és különböző párolt zöldségek voltak felszolgálva.

- Szeretném azt mondani, hogy én főztem, de nem akartalak az első randinkon megmérgezni. Ezért Kyungsoo segítségét kértem. – vallotta be folyamatosan vigyorogva.