megint menekülsz | kji✔

5. fejezet

Nono a csomagkiadónál, kezében táblával várja Saneit. Izgatottsága úgy tűnik a tetőpontjára hágott, ugyanis egyre jobban toporog, amit néhány ember nem igazán kultivál a közelében.

A várva várt lány éppen útlevelére kapja a vízumot, amikor tudatosul benne, hogy megérte letennie a felsőfokú koreai nyelvvizsgáját márciusban.

16 éves korában mikor eldöntötte, hogy japán szakon szeretne tovább tanulni, beiratkozott egy japán nyelv kurzusra. Így, amikor bekerült az egyetemre és választania kellett egy második idegen nyelvet a japán mellé, gondolkodás nélkül mondta a koreait, hiszen az volt a második szerelem nyelve. Számára Japán és Korea jelentette a világot kisgimnazista kora óta. Nonoval együtt iratkoztak be a keleti nyelviskolába, csak ugye Sanei japánra járt, Nono pedig koreaira.

Mire Sanei kijutott Japánba, már majdnem folyékonyan beszélte a nyelvet. Ezért a koreai tanulást, a tokiói egyetemen sem hagyta abba. Ugyan nehezebb volt japánul tanulni a koreait, de szerette a kihívásokat és nem adta fel.

Hazaköltözésekor, a diplomaosztója után, szeptemberben elkezdte óvónői képzését, ahol ismét felvette idegen nyelvnek a koreait, hiszen, addigra már majdnem második anyanyelvévé vált a japán. Márciusban lenyelvvizsgázott mindkét nyelvből, és most végre koreai nyelvtudását is tudja kamatoztatni.

Nono az emberek válla fölött egyre jobban lesi a kapuból kiözönlő tömeget tudva, hogy Sanei most már bármelyik pillanatban a szeme elé kerülhet. Kezével egyre jobban szorítja az „Isten hozott Sanei-chan!" feliratú táblát, amit előző éjjel rajzolt meg, amíg Baekhyun aludt.

Sanei fáradtan, de végtelenül boldogan pillantja meg alacsony termetű barátnőjét, aki pont, akkor szúrja ki őt.

Sírva, sikítva ugranak egymás nyakába, egy percre sem foglakozva a körülöttük sétáló emberforgataggal. Percekig csak ölelik egymást. Nem jön ki egy szó sem a torkukon. Ugyan rengeteget beszélnek telefonon, videóchaten és sok minden máson, azért mégis csak három éve látták egymást személyesen utoljára. Persze, hogy élvezik végre egymás társaságát.

- El sem hiszem, hogy végre itt vagy velem! – Nono továbbra sem ad alá lelkesedésének.

- Én is örülök, hogy végre ideértem. – sóhajtja fáradtan Sanei. – Azt hittem soha nem száll le az a hülye gép. Tizennégy óra utazás repülővel is borzalmas.

Nono boldogan öleli át újra rég nem látott barátnőjét. Megkeresik Sanei óriás bőröndjét, majd beszállnak egy kint várakozó taxiba és úgy döntenek, elmennek ebédelni. Nono az egyik kedvenc éttermébe viszi Saneit, aki egy percig sem ellenkezig, csak kiélvezi, hogy végre eljutott második kedvenc országába.

- Úristen. Kimcsis ramen! – kiált fel Sanei örömében a menüt olvasva. – El sem tudod képzelni mennyire hiányzott már az igazi ázsiai kaja.

- Azt elhiszem. – rázza a fejét Nono. – Össze sem lehet hasonlítani az itteni ízekkel.

Amíg várják a megrendelt ételeket, Nono megállás nélkül az Exos fiúkáiról mesél. Sanei örül barátnője be nem álló szájának, mert egyelőre még nem áll készen rá, hogy saját problémái kerüljenek terítékre.

- Reggel vittem nekik rizssüteményt, amiből neked is akartam volna hozni, de mire észbe kaptam, már megették mindet. – eleveníti fel a pár órája történt eseményeket.

- Haspókok. – mosolyog Sanei a szájába gyömöszölve a néhány perce kihozott tésztáját.

Ebéd után hazamennek Nono lakására, ami gyalog tíz percre van az Exo laktól. Felpakolják Sanei csomagjait, majd mindketten egyetértenek egy órácska pihenőben.

Nono lakása nem túl nagy. Egy szoba, fürdőszoba, konyha és egy kis nappali szerűség.

- Kiürítettem neked a felső két fiókot. – lép Nono az ablak melletti komódhoz, hogy megmutassa azt Saneinek.

- Köszönöm. – bólint a lány. – Ha nem bánod elmennék zuhanyozni. Le kell, mosnom magamról tizennégy óra porát meg ki tudja mijét.

- Rendben. – int neki Nono lehuppanva a kanapéra. – Ja, egyébként este átugrunk a srácokhoz. Szinte könyörögtek, hogy menjünk.

- Igen? – pillant fel Sanei meglepetten a bőröndjéből. – Emlékeznek, mér rám?

- Ne legyél buta! Hogyne emlékeznének. – forgatja a szemét Nono. – Téged nem lehet csak úgy elfelejteni.

- Szóval könyörögtek? – áll meg Sanei a fürdőszoba ajtajában. – Kai is? – kérdi kissé pironkodva.

- Szerintem ő várt téged a legjobban. – kacsint Nono. Sanei zavartan behúzza magára az ajtót. Mit kéne most éreznie? Szabad ennyire vernie a szívének?

Miután Sanei megindítja a vizet, Nono felhívja Baekhyunt.

- Épségben landolt Sanei gépe? – teszi fel a kérdést egy köszönés után.

- Igen. Már nálam van. – Nono újból bebizonyítja, hogy nem okoz neki problémát magyarról koreaira váltani.

- Ugye, akkor várhatunk titeket estére? – ugyan nincsenek egy légtérben, Nono mégis tökéletesen látja maga előtt Baekhyun ég felé emelt fején kiülő édes mosolyát, amiért ölni tudott volna.

- Pontban nyolckor csengetünk. – válaszol a lány.

- Hozzatok pizsamát. – zárja a beszélgetést az idol, ami után Nono percekig csak bazsalyogva mered maga elé.

Az ajkaiba harapva elgondolkodni. Tényleg ilyen jól emlékeznek a fiúk Saneira?

Valószínűleg igen, ugyanis úgy vette észre Nono az elmúlt hetekben, hogy mindannyian nagyon várták már Sanei érkezését. Leginkább Kaion látta, hogy valóban várja már a lányt.

Egy együtt töltött éjszaka után ennyire megkedvelték volna Saneit?

Hangosan kifújja a levegőt és megrázza a fejét.

Milyen lesz Sanei és Kai első találkozása 3 év után?

Sziasztok, drágák!

Először is nagyon nagyon bocsi, amiért ma rakom ki a részt, de teljesen kiment a fejemből, hogy tegnap szombat volt! Másodszor pedig, egyik percben nem néztem oda, és már is átléptük az ötven számú megtekintést, aminek igazán szívből örülök és köszönöm, hogy itt vagytok velem! Végtelenül hálás vagyok! Harmadszor; amint olvashattátok Sanei megérkezett Szöulba így hamarosan két fejezet múlva már az ő szemszögéből fognak íródni a fejezetek. Miért? Nos, a kövi két fejezet egy három éves visszaugrás lesz.

Köszönök nektek mindent. Kedden találkozunk! Addig is legyetek jók, hallgassatok Exot és lessétek ne felejtsétek el, hogy az űj rész kikerülésével egy napon robban a Love Shot. Ti is annyira várjátok, mint én?

Csók. Szeszih