Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

59.rész

Park Chanyeol szemszöge

Egy ideje már ébren voltam, mikor mozgást hallottam valahonnan, ezért lassan megemeltem a fejemet. Nem Baekhyun volt a zaj okozója. Ő kivételesen, békésen aludt. Láttam, hogy valaki a fal mentén lassan lecsúszik, majd kapkodni kezdi a levegőt. A kanapéra néztem és észrevettem, hogy nem púposodik ott semmi. Az éjjeliszekrényen lévő lámpához nyúltam, felkapcsoltam és arra az illetőre néztem.

- Bocsi, felébresztettelek? - fogta az oldalát.

- Nem, de hova készülsz? És miért nem ültél a kerekesszékbe? - ültem fel az ágyon, mire Baek álmában közelebb húzódott a párnámhoz.

- A nyomiszékbe? Mert az hangos. Meg különben is, elég nehéz lenne a wcre menni vele. Nem speciális a szobátok. - támaszkodott a falnak és megpróbált felállni. Kibújtam a takaró alól, odasétáltam hozzá, kezét a nyakamba akasztottam és besegítettem a mosdóba.

- Megoldod? Vagy segítsek? - ültettem a toalettre. Lassan megemelte a fejét, szemeimbe nézett és könnyek kezdtek lefele folyni az arcán. - Hé, hé. Ne sírj. Minden rendben lesz.

- Nem értheted. Ah, miért nincs olyan rendes kapcsolatom, mint másnak, vagy akár nektek? Miért ennyire sz-... - befogtam a száját, így elnémult.

- Nemsokára úgyis beszélni fogtok, majd megoldjátok. Minseok hyung részeg volt. Különben is, Sehun mondta, hogy folyamatosan a te nevedet sóhajtozta. Az meg csak jelenthet va-

- Menj ki. Be fogok pisilni. - vágott szavamba, miután elvette a kezemet szájáról. Mélyet sóhajtottam, megfordultam és kisétáltam az ajtón, ahol egy összefont karú Baekbe ütköztem.

- Mi történt? - vizsgálta az arcomat.

- Kisegítettem a wc-re.

- Nem. Félreértettél. Mit mondtál neki Minseokról? - kérdezte és látszott rajta, hogy mérges.

- Csak, hogy majd beszéljék meg és mind-...

- Nem lesz semmi sem rendben. Minseok megcsalta volna Daet. Ha az a kis köcsög a közelébe mer menni, levágom a tökét. - Lesokkolva néztem rá.

- Rólam is így szoktál beszélni? - csodálkoztam.

- Az attól függ. - mondta teljesen komolyan. Rosszul éreztem magam, mintha belém mélyesztett volna egy kést, pedig nem is tette. Váratlanul nevetni kezdett, mire furán néztem rá. - Ezért az arcért megérte! Szeretlek és nyugi, még a legrosszabb pillanatomban sem gondoltam ilyenekre. - puszilt volna arcomra, de belezavart egy kopogás. Mindketten az ajtó felé néztünk. Ki az, aki hajnalok hajnalán is ébren van?

- Hagyd, majd én, addig nézd meg Chent. - utasítottam és a fadarabhoz mentem. Feloldottam a zárat, kinyitottam az ajtót és egyből rácsaptam volna, ha az az illető nem teszi oda a lábát.

- Chan, kérlek.

- Minseok, ha beengedlek, mindketten a tökömnél fogva fognak kilógatni a teraszról. - mondtam halkan, hogy még véletlenül se hallják.

- Kérlek. Megveszek vagy teszek bármit, ha most beengedsz. - Elgondolkoztam, hogy hogyan engedhetném be. - Chanyeol, könyörgöm. Te is ezt tennéd, ha Baekkel ez lenne. Én beengednélek, bármi legyen az ára. - Magamban szitkozódva nyitottam ki az ajtót. - A fürdőben vannak. - tájékoztattam őt.

- Tökéletes. Még egy szívességet kérhetek? Az ajtóba állnál? És ne engedd ki őket, kérlek. Utána esküszöm, bármit megteszek. - kulcsolta össze ujjait és letérdelt elém. Ilyet is ritkán csinálnak nálam idősebbek. Pontosítok, soha nem csinálnak ilyet.