Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

36.rész

Kim Minseok szemszöge

- Tessék? - jelent meg Chen. - Képtelenség. Ismerem Baekhyunt. Ő soha nem tenne ilyet. - akadt ki.

- Valóban? Mivel tudja ezt igazolni? Mert azzal biztos nem, hogy vele volt a gyilkosság pillanatában.

- Ha ő ölt most, akkor az előző embereket is neki kellett megölnie, igaz? Mert gondolom, nem változott az elkövető technikája.

- Nem, nem változott.

- És az előző gyilkosság hány órakor történt? - kérdezte.

- Ugyanígy, este hétkor.

- Akkor velünk vacsorázott. Egész nap egy parkban voltunk, biztos készültek rólunk fotók, ami azt jelenti, hogy még megtervezni és felkészülni se tudott volna. Röviden: nem ő volt. - hadarta el és láttam rajta, hogy közel áll ahhoz, hogy elsírja magát. Megkéne vigasztalnom és tájékoztatni, hogy én itt vagyok neki. Kim Minseok! Miről beszélsz? Megcsalt! Donghee nagy szemekkel nézett rá, miközben a másik rendőr szorgosan jegyzetelt.

- Nos, - köszörülte meg a torkát - ez esetben Baekhyun feltételezhetően áldozat lett. - Ránéztem Chanyeolra, aki már egyáltalán nem vette rendesen a levegőt. Rezgett egyet Junmyeon barátjának a telefonja és ő elővéve azt, nézte meg az értesítést.

- A barátjuk tényleg áldozat lett. - nézett föl a készülékből egy idő után.

- Mert? - kérdezte Chanyeol és Jongdae egyszerre.

- Nem szabadna ilyet tennem, de nagyon jó barátom vagy, Junmyeon és csak miattad megteszem. Te pedig, - fordult a munkatársához - ha bárkinek szólni merészelsz, elbúcsúzhatsz az állásodtól. - Az alacsonyabb bólintott és Donghee felénk mutatta a telefonját. - Ezt a felvételt egy, az utcában lévő kamera rögzítette. - magyarázta és elindította a videót. Egyből a lényegnél indult el. Baekhyun sétált a kezében egy szatyorral, amiben italok voltak. Gondolom nekünk akarta hozni. Valószínűleg dudorászhatott, mert valaminek a ritmusára lépkedett. Eltűnt a felvétel tetején.

- Ennyi? - kérdezte Yifan, mikor már egy perce nem történt semmi. Igen, kicsit türelmetlenek voltunk... De nem tehettünk arról, hogy legszívesebben mindenki a haját tépte volna idegességében.

- Nem. Várjanak. - Alighogy ezt kimondta Baek ismét megjelent, ezúttal szatyor nélkül, kétségbeesett arckifejezéssel. Gyorsan futott és hátrafelé pillantgatott. Viszont nem volt elég fürge, sajnos. Egy fekete ruhás a földre taszította. Ha ez nem okozott volna elég fájdalmat Baeknek, a támadója még rátett egy lapáttal, azzal, hogy hátra feszítette a kezeit. Egy másik kötéllel a kezében ment oda hozzájuk és megkötözték őt. A következő képkockákban egy fekete furgonnak a hátulja jelent meg a felvétel alsósarkában. Byunt felemelték a földről és bedobták hátra. Nem viccelek, teljes erőből belökték oda. Utána becsukták a hátsó ajtókat és előre sétáltak, majd eltűnt az autó.

- Még senkit sem raboltak el. Az elrablása óta nem jelentettek újabb... - Itt elhallgatott.

- Holtestet. Ezt akarta mondani, igaz?! Nem is hisz abban, hogy életben hagyják?! - ordított könnyes szemekkel Jongdae. Átakartam ölelni, hogy megnyugtassam, de nem engedtem, hogy az érzelmeim átvegyék az irányítást.

- Én azt egy szóval sem mondtam. Arra is utalhattam volna, hogy újabb bűncselekmény. Mert lehet, hogy csak felakarják használni valamire és aztán életben hagyják. - próbálta menteni magát.

- Hazudik. Nem ezt akarta mondani. Egyáltalán mit keresnek még itt?! Baekhyunt kellene keresniük! - Chennek egyre rosszabbodott a kitörése, így közülünk Jongin volt az, aki lefogta és felvitte az emeletre. - Ha nem tesznek semmit, bemocskolom a hírnevüket! És nem ez a rendőrség lesz Szöul legjobbja! - üvöltött még a lépcső tetejéről.

- Bocsáss meg. Ez nem a mi napunk. - mondta Suho. - Ő nem szokott így viselkedni. - rázta a fejét.

- Semmi baj. Azt ajánlom, hogy beszéljetek vele. Rendőr vagyok és észre veszek mindent. Látom rajta, hogy más gondja vagy esetleg gondjai is vannak. Menjünk. - fordult partnere felé a tanácsa után. - Ígérem, minden tőlem telhetőt megteszek a barátjukért. - zárta le a beszélgetést és elhagyták a házat. A beállt csöndet egy hirtelen kitörő, hangos zokogás zavarta meg. Egyszerre néztünk az illetőre, aki a földön, térdelve, arcát a tenyereibe temetve engedte szabadjára a felgyülemlett érzelmeit.

- Itt vagyunk. Itt vagyunk. - ismételgette Junmyeon, miközben leguggolt Chanyeol mellé, hogy átölelhesse. A szobát a szipogások töltötték meg. Ezt nem engedhetem. Én is leguggoltam Chan elé és kezeimet térdeire tettem.

- Nem lesz semmi baj. Baekhyun erős. Kifog bírni mindent, ami vele fog történni. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy ne essünk össze. Talpon kell maradnunk és reménykedni, hogy bármelyik pillanatban becsöngethet azon az ajtón. - mutattam arra, amin nemrég a rendőrök mentek ki. - Nem adhatjuk fel. - néztem most mindenkire. - Hol marad a szlogenünk? Egyek vagyunk! Nem eshet szét a csapat! Baekhyun visszafog térni! Nem veszekedhetünk pont most! Nem távolodhatunk el egymástól pont most! Most kellene a legösszetartóbbnak lennünk! - mondtam már könnyek között.

- Minseok. - fogta meg a karomat Junmyeon, de elkaptam onnan.

- A kurva életbe már! Nem mehetünk szét! - pattantam föl és elindultam föl a lépcsőn. Kyungsoo és Junmyeon jött utánam.

- Minseok! - állított meg vezetőnk az emeleten, de D.O tovább ment a szobájuk felé. - Nyugodj le. - simogatta nyugtatásképpen a karomat. - Én sem akarom, hogy szétessen a csapat. Úgyhogy kérlek, beszéljetek Chennel. Biztos csak valami félre értés történt.

- Takarodj innen! - üvöltött Kyungsoo. A hangra mindenki megjelent az emeleten. - Azt mondtam, húzz innen! - lökte ki a szobájukból Daet, aki a földre esett, kisírt szemekkel és ijedten nézett D.o-ra.

- Kyungsoo, ne! - fogta le hátulról a párja, de ő kiszabadult és elcsattant az első pofon, Jongin arcán. Jongdae éppen hogy felkelt a földről, ő is kapott az arcára, amitől megtántorodott és a falnak támaszkodott. Mindez pár másodperc alatt történt meg így nem tudtuk volna megakadályozni a pofonokat.

- Kyungsoo! - szólt rá még egyszer Kai.

- Te csak meg se szólalj! Mióta megy ez köztetek?! - nézett felváltva rájuk.

- Nincs semmi köztünk. - mondta a fiatalabb.

- Akkor mi volt az az előbb?! Miért akartatok smárolni egymással?! - Ettől a kérdésétől teljesen lesokkoltam és Chenre néztem, aki szintén engem nézett, könnyes szemekkel.

- Szóval vele csaltál meg? Mondhatom szép! - gúnyolódtam. - Gratulálok, hogy még jobban szétszedted a csapatot. - tapsoltam csalódottan. - És, hogy tudd, vége. - Kezét a szája elé emelte és hevesen rázta a fejét. - De, vége. Szakítok veled. - mondtam ki kerek perec azt, amire gondoltam. Kitört belőle a zokogás, elrohant mellettünk és a lentről jövő ajtócsapódás tájékoztatott minket arról, hogy elhagyta a házat.

Sziasztok! Hát...ehhez a részhez se lenne semmi hozzáfűznivalóm.😅 Majd még a ma este folyamán vagy a hétvégén kikerülnek a díjaim is. Csak most nem vagyok olyan állapotban.😅😅😅 De megyek is nem sajnáltatom magam, az nem az én stílusom.😂😂😂