Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

11.rész

Kim Minseok szemszöge

- Chen! Még hányszor fogsz letapizni? - néztem rá, miután már nem tudom hanyadjára, nyúlt az ágyékomhoz.

- Miért? Zavar? - kulcsolta össze a kezeit a tarkómnál.

- Nem. Csak kitudja, kik néznek minket. Az is lehet, hogy vannak itt rejtett kamerák vagy hasonlók.

- Hm... Mutatunk nekik egy jó jelenetet? - markolt rá a nemességemre, nadrágon keresztül, mire egy halk sóhajt hallattam. Mostanában az önkontrollt tanulom, ugyanis Jongdae mindenhol képes letapizni és hát nem lenne jó, ha valahol lekapnának egy dudorral a nadrágomon.

- Dae. Otthon kényelmesebb lenne.

- Ez is igaz. Viszont az is igaz, hogy te erős vagy és tarthatsz miközben bennem vagy. - nyomkodta meg a bicepszem.

- Mikor lettél te ennyire perverz?

- Mikor egy vadállat nekem esett egy zuhanyzóban?

- Vadállat?

- Igen, az. - gonoszkodott.

- Akkor hű maradok a nevemhez. - hirtelen nyakához hajoltam és beleharaptam.

- Ah! - nyögött fel hangosan, amint elkezdtem szívni. Elválltam tőle és folytattam az utunkat. - Hé! Ne hagyj itt! - futott utánam.

- Nem tehetek róla, hogy valaki lassú. - viccelődtem.

- Fáradt vagyok. - durcizott.

- De az erdőben simán nekem estél volna.

- Ahhoz soha nem vagyok fáradt. - perverzkedett továbbra is. - Viszont most a sétához, igen.

- Gyere a hátamra.

- Viszel? - csillogtak a szemei és esküszöm olyan érzésem volt, mintha egy kisgyerekkel lennék.

- Igen, ha még ma a hátamra ugrassz.

- Megyek!~ - sprintelt és óriási lendülettel ugrott a hátamra, de sikerült úgy megtartanom, hogy ne essünk el. Fél órán keresztül sétáltunk, majd sikeresen odaértünk a többiekhez.

- Két hiányzó meg van. - mondta az egyik segítő és írt valamit a papírjaira.

- Kik vannak még? - kérdeztem, miközben letettem Daet.

- Luhanék. - sóhajtott D.O.

- Ki volt az első?

- Sajnos mi. - mondta a földön fekvő Kai.

- Mi az, hogy sajnos? - nézett rá mérgesen párja.

- Nézd meg. Mindenki jól szórakozott. - pattant fel és rámutatott Chen szívásnyomára.

- Tudod, én kulturált ember vagyok, és nem állok neki egy erdőben, ahol kitudja még, hogy kik vannak.

- Nem is volt semmi. - mondtam.

- Akkor is. - nézett rám egy „ne mondj semmit, mert Kai nem fog leállni" nézéssel.

- Hat óra van. Induljatok. - szólalt meg az egyik felügyelő, de ebben a pillanatban érkeztek meg Sehunék, csapzottan. - Mégsem kell menni. Köszönjük, hogy ellátogattak hozzánk és reméljük jó élményekkel gazdagodtak!

- Mi köszönjük, hogy jöhettünk. - hajolt meg Junmyeon.

- Hol van Baekhyun? - aggódott a szerelmem.

- Az autóban alszik. - mutatott az említett tárgyra Suho. - Sehun, Minseok, Jongdae és Yixing, ti mentek Baekhyunnel. Mi pedig megyünk vásárolni.

- Mi? - kérdezte Chanyeol, Kai és Sehun egyszerre.

- Miért megyünk vásárolni? - kérdezte az első kettő.

- Miért nem lehetek Luhannal? - mondta a problémáját a harmadik.

- Egy kis sütögetés a kertben. És azért, mert nem akarom, hogy egymásnak essetek az autóban.

- És ők? - mutatott ránk felháborodva a maknae.

- Ők bírnak magukkal.

- Aha, látom. - utalt Chen nyakára.

- Nekik mégsem lóg a gatyájuk, mert nem tudták rendesen felvenni. - És igen, ekkor vettük észre, hogy alig tartja valami azt a textilt. Sehun gyorsan megigazította és lehajtotta a fejét. Szegény, nagyon zavarban lehet. - Na, beszállás! - A vezetőnk kérését teljesítve elindultunk az autóhoz.

- Ki vezet? - kérdezte Chen.

- Vagy Xiumin hyung vagy Lay hyung. - válaszolt Sehun.

- Miért pont mi? - érdeklődtem.

- Nekem nincs itt a jogsim, Baek alszik, Chen pedig rossz sofőr.

- Tessék?! - dühöngött a párom.

- Csak poénnak szántam. - röhögött a legfiatalabb.

- Én is így gondoltam.

- Amúgy tényleg rossz sofőr. - suttogta Laynek, de mi is hallottuk.

- Hogy az a-!

- Vezetek én, te pedig mellém ülsz. - fogtam meg Chen kezét még mielőtt a legfiatalabbnak eshetett volna. Miután sikeresen beültünk a járműbe, elindultunk haza.

- Mikor érünk oda? - kérdezte a mellettem ülő.

- Most indultunk el. - mosolyogtam. - Amúgy fél óra. - Az út csendben telt el, egészen addig, míg a maknae meg nem szólalt.

- Baek! Baek! Baek mi a baj?! - A visszapillantó tükörben láttam, hogy Sehun rázogatja a mellette ülőt. Dae is hátra fordult. Én viszont csak a fülemmel voltam ott, mert a vezetésre koncentráltam. Először csak szipogást, majd hangos zokogást hallottam.

- Mi történt a kezeddel? - kérdezte a párom.

- Állítólag megcsúszott és lehorzsolta. - válaszolt Lay. Hiába próbálkoztak a hátul lévők, nem akart a síró fél megszólalni.

- Baek, nézz rám. - szólalt meg Chen. - Nézz rám. Jó. Figyelj, ha elmondod, hogy mi a baj, akkor segítünk.

- N-nem tudtok.

- Mert? Mi történt?

- Chanyeol? - néztem egy pillanatra a tükörre és láttam, hogy bólogat.

- Mit csinált? - kérdezte Dae.

- Nem sikerült! - tört ki belőle ismét a zokogás.

- Sajnálom. - nyúlt hátra Jongdae, hogy gondolom, megfogja Byun kezét.

- Már nem azért, de mi nem sikerült? - érdeklődött Lay. Tényleg, ő nem tud róla.

- Baek szerelmes Chanyeolba és mondtam neki, hogy vallja be, mit érez. - sóhajtottam.

- És ezek szerint nem sikerült. - fejezte be a végét.

- Azt mondta, h-hogy mutassam meg, ha nem tu-tudom elmondani... é-és megcsókoltam. Ő viszont ellökött és a-azt mondta, hogy ehzel tönkre tettem a barátságunkat. - magyarázta Baek.

- Akkor miatta sérült meg a kezed? - kérdezte Lay.

- Igen. - szipogott. Már azt hittük lenyugszik, mikor ismét zokogni kezdett. - A-zt mondta, h-hogy un-undorító vagyok!

- Szemét! - mondta Chen és Sehun egyszerre. Az út további részében Baekhyunt próbáltuk megvigasztalni, kevés sikerrel. Hazaérve elköszöntünk Laytől és bementünk. Baeket leültettük a kanapéra és körbe álltuk.

Sziasztok! Hogy tetszett? Ígérem a következő izgalmasabb lesz...de erre is szükség volt.😄 Ha tetszett, hagyj magad után nyomot.😘😘😘