Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

22.rész

Kim Jongdae szemszöge

- Sehun? - néztünk rá. Lassan nyitogatta a szemeit, majd mikor megszokta a fényt, felült és Luhanra nézett.

- Nem akartam, sajnálom. - hajtotta le a fejét.

- Nem! Én sajnálom! Ha nem löklek el...

- Ha nem löksz el, akár meg is fojthattalak volna. Mert... a drog miatt az volt a következő gondolatom. - Beállt a csönd, amit én megzavartam.

- Az isten szerelmére! Öleljétek már meg egymást! - löktem meg őket.

- Hallom már minden rendben. - jelent meg Xiumin.

- Igen. - mosolyogtam.

- Akkor most már mehetsz felvenni valami normális ruhát. - nézett rám komolyan.

- Miért? Nem tetszik? - álltam föl, de nem igazítottam meg a ruhát.

- De, tetszik és az a baj, hogy másoknak is. - rántotta lejjebb az inget és mérgesen nézett Hunhanékra.

- Mi~? Nem is~! - mondták egyszerre.

- Aha, gyere. - fogta meg a kezemet és kihúzott a szobából. - Nem tudom felébreszteni Suhot, megpróbálnád? - léptünk be az említett szobájába.

- Suho. Suho! Ébresztő! - bökdöstem, de semmi. Mindketten leültünk az ágy szélére, hiszen nem volt jobb dolgunk. A többiek ébredeznek és készülődnek. Ja, erről jut eszembe nekem lenne dolgom... normálisan felöltözni... Gondolkozásomból, vezetőnk ébresztett föl. Hirtelen ült fel az ágyon, ezzel a frászt hozva ránk.

- Hé! Csak álom volt. - nyugtattuk.

- Csak álom. Csak egy rohadt álom. Csak egy kibaszott rémálom.- ismételgette.

- Öhmm... mi történt? - kérdeztem. Ritkán szokott káromkodni, de ha csinálja, akkor valami nagyon felidegesítette vagy ez esetben elkeserítette.

- Visszautasított és mindenki kiröhögött, mert meleg vagyok. Aztán egy sötét helyen voltam és... és egyre több és hangosabb hozzászólások jöttek...

- Hé! Nyugi, ez csak álom volt. - öleltem meg. - Tudod, hogy nem röhögnénk ki, hiszen mi is azok vagyunk. Lay pedig nem fog visszautasítani. - simogattam a hátát.

- Chennek igaza van. Yixing visszajön és neked muszáj lesz bevallanod, hogy mit érzel. Nem fog visszautasítani. Érzem. Minden rendben lesz, jó? - simogatta Xiu is a hátát.

- Mennyi az idő? - kérdezte.

- Tizenegy körül lehet, miért?

- Ide adod a telefonom?

- Persze. - nyúltam a készülékhez, majd Suho kezébe adtam. Ő csak mosolygott és leejtette a kezét.

- Az előbb még szomorkodtál, most meg örülsz. Lay írt, igaz? - vigyorogtam.

- Igen. 9:23-kor, hogy felszállt a gép és 10:58-kor, hogy itt van.

- Mi lesz veled, ha már együtt lesztek? - villantotta ki a fogait Xiumin is.

- Ha! - emelte ki azt a bizonyos szót.

- MI A SZAR?! - üvöltött... Chanyeol? Igen, szerintem ő volt. - SUHO! SUHO~!

- Itt vagyok a szobámba! - üvöltött a mellettünk lévő.

- Istenem! - rontott be a szobába Chan, Baekhyunnel az oldalán. Hogy is mondjam... Eléggé rémült arcot vágtak.

- Ó! Esküszöm, ha még egyszer az üvöltésed miatt kell felkelnem, elbúcsúzhatsz a kicsi Chanyeoltól! - jelent meg D.O, a többiekkel együtt. Király! Teljes a csapat, én meg itt vagyok majdnem egy szál semmiben. Minseok valószínűleg észre vett, hogy feszengek, mert az ölébe húzott és az összekulcsolt kezeinket az ölembe rakta, hogy takarjuk a kisebbik részemet.

- Bocsánat, hogy kibaszottul kiakasztott az instagram! - mondta, miközben idegesen leült Suho mellé.

- Kell neked azon az izén lógnod állandóan. Amúgy, mi a baj? - kérdezte Kyungsoo a Chanbaek párostól.

- Lay elájult a reptéren. - mondták egyszerre.

- Mi?! - akadtunk ki.

- Ezt akartam megmutatni. Levideózták. - fordította felénk a képernyőt, amin pont akkor indult újra egy videó. És tényleg, először úgy tűnt, minden rendben van. Sétált és az éppen a kezébe adott leveleket fogta, annak ellenére, hogy a testőreink mindig ellökik a rajongókat. Egyik pillanatról a másikra esett össze. A videó megint újra indult, viszont én eltoltam Suho elől, hogy ne kelljen még egyszer látnia. Ebben a pillanatban megcsörrent a vezetőnk telefonja.

- Hangosítsd ki. - mondtam, mikor láttam, hogy a menedzser az.

- Jó napot! Ki van hangosítva. - szólalt meg Xiumin.

- Sziasztok, srácok. - Mindig tegezett minket, ez most sem maradt el. - Nem tudom, hogy hallottatok-e már róla, de...

- Igen, hallottunk! Miért nem hívott azonnal? Én vagyok a vezető, jogom van tudni róla! - akadt ki Suho.

- Először is, még mindig a hyungod vagyok, hol a tisztelet? - Mi a fene? Lay elájult, erre a tiszteletről kezd el dumálni?! A testem megfeszült, de Xiumin egy puszival a hátamra, megnyugtatott.

- Bocsánat. - Junmyeon kezéhez nyúltam és megszorítottam, ezzel jelezve, hogy ne aggódjon, itt vagyunk.

- Másodszor, Yixinggel minden rendben. Az előbb beszéltünk, most úton van hozzátok. Megkért arra, hogy ne mondjak semmit, mert ő akarja nektek elmondani. Szóval csak annyit mondhatok, hogy én itt leszek, ha kellek. Bármiben. Kaphattok szabadnapot is, ha nagyon megvisel titeket.

- M-mert? - remegett meg a vezetőnk hangja.

- Majd megtudjátok. - sóhajtott a vonal túloldalán. - Most mennem kell, sziasztok. - Meg sem várta, hogy elköszönjünk, lerakta. A csendet egy lentről jövő ajtó nyitódás, majd egy azt követő csukódás zavarta meg. Mindannyian lesiettünk és Layvel találtuk szembe magunkat.

- Miért nem hívtál, hogy történt valami? Mondtam, hogy pihenj többet. Mindannyian tudjuk, hogy rengeteget gyakorolsz. De az egészséged fontosabb! - zúdította rá Suho a mondatait. Én addig elvettem Yixing kezéből a lapot és olvasni kezdtem. Mellettem állt Xiumin és Chanyeol így ők is láthatták a sorokat. Szinte egyszerre emeltük fel a fejünket.

Sziasztok! Tudom, tudom. Utálom magamat emiatt.😭😭😭 Ígérem minden jóra fordul és, ha ez jobb kedvre derít titeket;
Mától elkezdődik a téli szüneti maraton.😄
Részek ebben a könyvben: 24-én, 26-án, 28-án, 30-án és 1-jén.
Részek az one shotos könyvemben: 23-án, 25-én, 27-én, 29-én, 31-én és 2-án.
A téli szünet után visszaáll a rend, vagyis ugyanúgy péntekenként lesz rész. Remélem örültök ennek.😘😘