Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

44.rész (18+)

Oh Sehun szemszöge

Ötödik napja viselkedik furán Luhan. Amióta Minseok ittasan, mérgében azt mondta neki, hogy a mi kapcsolatunk nem is igazi és nem szeretjük egymást azóta azt vettem észre, hogy a mosolyai valamiért hamisak. Kezdek félni, hogy Xiumin rátapintott a lényegre...

- Baj van? - kérdezte Luhan az oldalára fordulva, hogy jobban láthasson.

- Nincs. Csak gondolkodtam. - néztem rá mosolyogva. Arcára simítva hajoltam volna hozzá egy csókra, de eltolt magától. Itt szállt el minden reményem és szó nélkül felkeltem az ágyról.

- Sehun? - nézett rám értetlenül, de nem válaszoltam neki. Ha eddig ő volt szótlan, most én leszek az. Bementem a fürdőbe és elvégeztem a reggeli teendőimet. Mentem volna ki a helyiségből, de Luhan megállt az ajtóban és nem hagyta, hogy kimenjek.

- Elállnál, az útból? - kérdeztem egy kicsit dühösen.

- Nem. - mondta határozottan.

- Luhan nem érek erre rá. - léptem elé mérgesen.

- Miért? Sietsz valahova? Vagy valakihez? - tette karba a kezeit. Oh, igen? Még te vagy dühös? Pont, te?

- Kettőnk közül te lennél az, aki hűtlen lenne a másikhoz. Hiszen ki is utasította el ma reggel is a csókomat? És ki is tartózkodott tőlem az elmúlt napokban? - forgattam a szemeimet.

- Az, aki nem ért valamit a párjával kapcsolatban. - tette kezeit a mellkasomra és dühösen hátra tolt, neki a zuhanykabinunk üvegének. Kitágultak a szemeim a hirtelen jön tevékenysége miatt. Viszont ezzel nem zárt le semmit, mert a következő pillanatban hevesen az ajkaimra hajolt. Úgy voltam vele, hogy visszacsókolom, mert már hiányzott ez és tudni akartam, hogy mit szeretne. Áttért a nyakamra és azt kezdte el csókolgatni, szívogatni. Sóhajtoztam a tevékenysége miatt és egy pillanatra mindent elfelejtettem a veszekedésünkkel kapcsolatban. Ez addig tartott, míg kezével nem markolt a nemességemre. Megszólalt a vészjelzőm és eltoltam magamtól.

- Luhan, ne. - lihegtem.

- Látod? Ezt nem értem. Egy ideje eltaszítasz magadtól... egy ideje... több, mint két hete! Mi a bajod velem? Utálsz?! Utálod a testem?! Akkor ne játszd meg magadat és mond, hogy vége! Azzal megkönnyítenéd a dolgunkat! - lettek egyre könnyesebbek a szemei.

- Ne! Nem akarom, csak... nem akarlak bántani... - ráztam a fejemet.

- Nem értelek. Miért bántanál? Engem csak ezzel bántasz. Tetszik neked, hogy úgy érek hozzád. A tested is szeretne. És én is szeretném. Miért tartózkodsz ennyire? Már nem szeretsz? - biggyesztette le száját.

- Nem! Erről szó sincs.

- Akkor?

- Félek, hogy megint olyan leszek... és bajt okozok... - suttogtam.

- Sehun! - emelte meg a fejemet. - Az csak a drog miatt volt! Ne hibáztasd magadat, kérlek.

- Nem fogom. Egy feltétellel.

- Hallgatlak. - mosolygott.

- Ha elmondod, hogy te miért lettél visszautasító. Minseok miatt? - kérdeztem.

- Nem, nem miatta. Vagyis... részben igen, de a másik dolog pedig az, hogy az hittem, már nem is szeretsz vagy hasonló.

- De szeretlek. Mindennél jobban szeretlek. - hajoltam hozzá egy csókra és most mindkettőnk ajkai mozogtak. Csókunk egyre jobban mélyült és szavak nélkül megértettük egymást. Ma később reggelizünk. Luhan megemelte az egyik lábát és én értve a célzást emeltem meg combjainál fogva. A mosdó mellé raktam le, lekaptam róla a pólóját és megcéloztam a nyakát. Hajamba vezette az ujjait és a hajamat tépkedte a sóhajtozása közben. Kezeimmel végig simítottam a testén, megálltam a nadrágja korcánál és lehúztam róla a boxerrel együtt. Lulu rendesen felült, mert időközben kicsit hátrébb dőlt, hogy a pólómat lehúzza rólam, majd ezután megszabadultam a másik két ruhadarabomtól is. Óvatosan a hátára fektettem, lehajoltam a bejáratához és nyelvemmel tágítottam egy kicsit, miközben kezemmel a testén végig simítottam, megálltam a mellbimbójánál és izgatni kezdtem. A teste többször is megrándult, a nyögései pedig egyre hangosabban lettek, ami miatt a kisebbik énem még jobban lüktetni kezdett.

- S-sehun, csin-háld! - nézett le rám, mire elváltam lyukától és csókokkal elindultam arca felé. Mikor odaértem ajkaira hajoltam és másik kezemmel makkomat a bejáratához helyeztem.

- Kérlek, szólj, ha fáj. - váltam el egy pillanatra.

- Csináld. - vezette kezeit a hátamra és jobban magára húzott. Kérését teljesítettem és behatoltam, de nem mutatta a fájdalom semmilyen jelét így egyből elkezdtem mozogni. Természetesen, csak lassan. Luhan hangos, élvezettel teli nyögései bizonyították be, hogy jól csinálom, ezért gyorsítottam egy kicsit.

- Oh, Se-hun! - vált el tőlem és lenyúlt magához, hogy verje magának. Kezét a sajátomra váltottam le és nyakát vettem célba így a kezei újra a hátamon voltak, hogy ismét jobban magára húzzon. Hátra vetett fejjel nyögött tovább, míg nem elérte a végét és a hátamba karmolva, mivel én közben elakartam hajolni, mert már nagyon rajta voltam, ment el. Felszisszentem a fájdalomtól, de ezt az érzés egyből felváltotta az élvezet. Luhan rám szorult, miközben elment, ezzel rántott maga után. Lihegve támaszkodtam meg Lulu mellett, hogy pihenjek egy kicsit. Egy idő után kihúzódtam belőle, letisztítottam magunkat és felültettem a még mindig extázisban lévő páromat.

- Fájt? Vagy rossz volt? - kérdeztem tőle, mert nem voltam benne biztos.

- Ez volt életem legjobb közösülése! - mosolygott, majd leugrott a pultról és szorosan megölelt. - Szeretlek.

- Én is szeretlek. - pusziltam fejére. Ezt a pillanatot egy hangos ordítás szakította félbe, amitől mindketten megugrottunk.

- PARK CHANYEOL! GYERE IDE, MOST! - ordított a vezetőnk.

- Ajaj. Mit csinálhatott? - kérdezte Luhan, miközben a boxerét vette vissza.

- Nem tudom. De nagy gond lehet, ha ilyen hangosan, a teljes nevét mondja. - Gyorsan felöltöztünk, megtöröltük a hajunkat és lementünk a nappaliba.

- Mi a baj? - kérdezte Yifan is.

- Mindjárt mondom. Hol van Chanyeol? - kérdezte feszülten. - PARK CHANYEOL!

- Itt vagyok, ne üvölts már! - jelent meg Yeol álmos fejjel. - Mit csináltam, amiről nem tudok?

- Nem csináltál semmit. Mindenki itt van? - nézett körbe rajtunk, majd bólintott és belekezdett. - Tegnap este a hegyekben megtalálták Baekhyunt, - mindenkinek kikerekedett a szeme - csak az orvosok nem akartak tájékoztatni minket, mert tudták, hogy a tiltás ellenére is berontanánk hozzá. Azt mondták, hogy csak akkor fognak majd hívni minket a menedzseren kívül, mert ő már tegnap óta tudja, ha Baekhyun felkelt.

- Várjunk... akkor most... - kezdett bele Zitao.

- Baekhyun ébren van?! - tűnt el Chanyeolról az álmosság.

- Igen, pár perce. És be is mehetünk hozzá. - válaszolt Junmyeon.

Sziasztok! Ki örül ennek a résznek? Annak, hogy Baekkie életben van?😏😏