Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

3.rész

Byun Baekhyun szemszöge

Ma kivételesen korán keltem és nem tudtam visszaaludni. Hallottam, hogy lent van valaki a konyhában és mivel mellettem üres volt a hely, gondoltam Kyungsoo ügyeskedik. A szekrényemből előkaptam egy pólót és egy rövidnadrágot, majd leballagtam a konyhába. Azt terveztem, hogy segítek, vagyis csak nézem, amíg sürög-forog, de amint beléptem a konyhába, azzal a lendülettel léptem vissza a fal mögé, hogy ne lássanak meg. Mondjuk az lehetetlen lett volna, hacsak nincs hátul szemük. Jongin hátulról ölelte D.O-t, míg a pingvin palacsintákat csinált.

- Kai, ha hagyod, hogy befejezzem, esküszöm, agyon csókollak, de így odafogom égetni, vagy ami rosszabb, valamelyikünk kezét fogom hozzásütni.

- De én most kérek puszit. - duzzogott a fiatalabb.

- És utána békén hagysz?

- Talán. - gondolkozott el.

- Akkor nem.

- De, de! Békén hagylak.

- Jó. - fordult meg Kyungsoo és gondolom röviden akarta lerendezni, de ez a fiatalabbaknak nem volt elég. Láttam, ahogy elmélyíti a csókot, majd D.O combjához nyúl, felemeli, és a pultra rakja. Nem nagyon akarták befejezni és mivel jó hangulatom volt, előbújt a kisördögöm.

- Remélem, hogy az enyémbe, majd csak túró fog kerülni. - húztam pimasz mosolyra a szám, miközben a hűtőhöz sétáltam, hogy kivegyek egy kisebb flakonos vizet. Ők ijedtükben szétrebbentek és a lehető legtávolabbra álltak egymástól. - Hé! Azért ne legyetek ilyenek! Örülök, hogy együtt vagytok! - mosolyogtam.

- Öhm... köszi? - vágott értetlen fejet Jongin.

- Kai, szerintem hagyjuk magára Kyungsoot, mert eléggé felidegesíthetted, mivel miattad odaégett két palacsinta. - húztam volna ki a helyiségből, de nem hagyta.

- Nem baj. Szeretnék segíteni neki.

- Oké. De ismétlem: én csak túrót kérek! - azzal elsétáltam onnan, de még fél füllel hallottam az idősebbet:

- Kellett neked ezt csinálnod! - mérgelődött. Hát, jól kezdődik a kapcsolatuk. Vagy már rég együtt vannak? Kitudja... Negyed óra elteltével kezdtek lejönni a tagok. Chen viszont elég feltűnően kerülte Xiut. Összevesztek? Mindegy, ahogy ismerem őket, hamar kibékülnek. Suho mosolyogva köszönt, majd lopott egy pillantást Lay felé. Ő az egyetlen, aki minket piszkál azzal, hogy szerezzünk magunk mellé valakit, holott neki is kéne lépnie Yixing felé, amíg nem késő. Sehun a telefonjába bújva, ült le mellém. Nem kellett odanéznem, tudtam kivel beszélget.

- Mizu Luhannal? - böktem oldalba.

- Minden oké. - nézett fel egy pillanatra, majd ismét a képernyőnek esett. Hát jó. Lay ült le a másik oldalamra elég fáradtan. Túl sokat gyakorol, és alig pihen, de lehetetlen rábeszélni arra, hogy vegyen vissza egy kicsit a tempóból. Megérkezett az utolsó is, Chanyeol. Kócos haj, lenge atléta, egy rövidnadrág. Nagyon szexin nézett ki! Hangosan mondtam? Értelmes vagyok, saját magammal beszélgetek... És igen, Chant helyesnek találom, mert biszex vagyok. De lehet, többet érzek iránta, mint barátság. Mindegy... Soha, de soha, semmiféle körülmények között nem fogom neki elmondani, akkor tuti kerülne, és azt nem szeretném. Ebben a pillanatban Kai, Kyungsoo és Chen tányérokkal a kezeikben jöttek ki a konyhából és mindenki elé letették a kért adagjukat.

- Baek ehetnél többet is. - mondta az asztalfőn ülő leader.

- De-

- Tessék. - rakott át két nagyobb darabot a tányérjáról, Sehun.