Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

54.rész

Byun Baekhyun szemszöge

- Nem ő az. - hallottuk meg újra a hangját a rendőrnek. - Tényleg ő követte el a több, mint tíz gyilkosságot, de téged nem rabolhatott el. Zöld szeme van. - És ebben a pillanatban kezdett el még gyorsabban verni a szívem.

- A-akkor ez azt jelenti, hogy az elrablóm szabadlábon van? - dadogva kérdeztem meg és a tányéromat szugeráltam.

- Attól tartok, igen. Sajnálom. Ígérem, megteszünk mindent, amit csak tudunk. Most viszont mennem kell. - zárta le röviden, majd bontotta a vonalat. Egy szót sem szóltam. Az egyszerű, fehér tányért néztem, amiben a megkezdett omlettem várt arra, hogy teljesen eltűntessem. Éreztem, hogy Chanyeol összekulcsolja ujjainkat, felemeli kezemet és puszit hint a bőrömre, de nem foglalkoztam vele. Egyszerűen képtelen voltam felfogni ezt az egészet.

- Baekhyun. - szólított meg, viszont én nem néztem rá. - Minden rendben lesz. Mi itt vagyunk.

- Mi van, ha most is figyel engem? - néztem páromra. - Mi van, ha megint el akar rabolni? Múltkor se tudtatok semmit se tenni, akkor most mi lenne másképp?

- Az, hogy elutazunk innen. - mondta Suho.

- Tessék? - néztem rá.

- Csak Yixinggel akartam elmenni a jövőhéten szülinapja alkalmából egy szállodába. Azonban, ha mindenkinek, leginkább neked, jobb lenne, ha tizenketten mennénk el, akkor legyen. - mosolygott. - Ha ezzel tudunk segíteni, gyertek velünk. Megoldom valahogy a foglalásokat. - ajánlotta fel. Rajtam volt a sor. Nekem kellett válaszolnom. Nem tudom, mi lenne a jobb. Itthon maradni azzal a tudattal, hogy akár a szomszéd is megerőszakolhatott, vagy elutazni, hogy kövessen engem és ott raboljon el, ahol több ideje lesz velem felszívódnia.

- Végig melletted leszek, ígérem. Nem hagyom, hogy akár egy ujjal is hozzád érjen a tagokon kívül bárki, rendben? - simított arcomra Chan.

- J-jó. L-legyen. - egyeztem bele az utazásba.

- Akkor intézem a foglalást. - állt fel az asztaltól Junmyeon.

Továbbra is feszült voltam, amit Chanyeol észre vehetett, mert a kezemet elengedte és combomat kezdte el simogatni.

- Ne légy feszült, ma koncertünk lesz. - puszilt vállamra.

- Koncertünk lesz? - csodálkoztam.

- Koncertünk lesz?! - ismételte ijedten Jongdae.

- Koncertünk lesz! - jelent me Suho. - Az lesz, igen, de miért lepődtetek meg ennyire? Már hetek óta mondogatom nektek.

- Nem lehetne, hogy én kihagyom? - kérdezte meg Chen.

- Miért tennéd? - lepődött meg mindenki. Én átérzem a helyzetét. Nem akarom látni a rajongók aggódó arcát. Borzasztó lenne látni a sajnálkozó tekintetüket.

- Nem fogod megtenni. - jelent meg a menedzser.

- Kopogni luxus? - nevetett Jongin.

- Nektek meg a telefont felvenni? Már próbán kéne lennetek.

- Miért mennyi az idő? - érdeklődött Sehun és automatikusan a telefonjára nézett. - Jézus, már dél van?

- Ilyen sokáig aludtunk? - csodálkozott párom.

- Ezek szerint. - válaszolt a vezetőnk.

- Örülök, hogy ezt megbeszéltétek, de indulnunk kellene. Úgyhogy, gyerünk! - vonult ki az ajtón. A koncert helyszínére hamar odaértünk. Milyen érdekes, hogy abban reménykedtem, lassan fog telni az idő, erre már itt állunk átöltözve, készen, hogy felmehessünk a színpadra. Körbe néztem a tagokon. Mindenki párjával beszélt vagy a staffosokkal. Egy valami feltűnt.

- Jongdae, mi a baj? - guggoltam le Minseok mellé.

- Egész úton meg se szólalt, csak remegett. Félek, hogy nem fog tudni énekelni ebben az állapotban. - szorította meg a párja kezét.

- Dae, nem lesz semmi baj. Egy cipőben járunk, tudom, mit érzel. És azt is tudom, hogy szükséged lesz valakire végig a koncerten. Minseok ott lesz végig. Elég egy jelzés a staffosoknak és lehoznak a színpadról, oké? A legfőbb tippem, pedig az, hogy a távolba nézve énekelj, jó? Ne az előtted lévő rajongók arcát nézd. Értetted? - néztem mélyen az ijedt szemeibe.

- Igen. - válaszolt halkan.

- Nem hallottam. - húzódott egy pajkos mosolyra a szám.

- Igen, értettem minden egyes szavadat. - lett egy picivel boldogabb.

- Örülök, hogy kiszerelmeskedtétek magatokat. - jelent meg az ideges menedzserünk.

- De mi nem is-

- Viszont kezdődik a koncert. - fojtotta belém a szót. Hirtelen megfeszült az egész testem, mert elég rég álltam a rajongók előtt. Most igazán átéreztem azt, amit Jongdae érzett már az indulás óta. Váratlanul Chanyeol felkapott, mire eléggé lányosan sikíthattam, mert Xiuminék kinevettek.

- Chanyeol tegyél le! - kérleltem.

- Dehogy! Így énekelj. - nevetett és kivitt a színpadra. Hangos sikításokat hallottam minden irányból és tudtam, hogy ez mind a különleges visszatérésem miatt van. Mivel Chan tényleg nem akart letenni, ezért végig a vállán lógva énekeltem. Xiuminék nem jelentek meg a harmadik dal után se és kezdtem aggódni. Direkt Chen miatt írták át a fellépés menetét. Nincs kötelező tánc. Csak vidám dalokat éneklünk. Az egész előadás alatt össze-vissza mászkálhatunk. Kivétel, mikor középen összegyűlünk a beszélgetésekre. De visszatérve a Xiuchen párosra... A negyedik dal, a Heaven volt, amit Jongdae kezdett. Szó szerint. Minseok szépen lassan a közönség elé tolta az éneklő Chent. A rajongók sikítozással fogadták őt és a nevét ordítozták. Láttam rajta, hogy idegesebb lett, mert görcsösen markolta a mikrofonját. Természetesen tudtuk, hogy mindenki kíváncsi az állapotunkra. Én elmondtam, hogy kutya bajom, csupán pár sérülést szereztem szökés közben. Igen, ez hazugság volt, hiszen azt se tudjuk, hogy megszöktem-e vagy egyszerűen csak kidobtak az útra... De amiről nem tudnak, az nem fáj nekik, igaz? Chen viccesebben próbálta elmagyarázni, hogy nincs baja. Mondta, hogy a balesetet fel fogjuk használni majd a comebackre. Úgyhogy ez a balesete jól jött. Hát nem jött jól, viszont így meg tudtuk győzni az SM vezetőséget, hogy maradhasson. Háborúba keveredünk és Chen feláldozza magát, hogy Yixinget, Yifant, Luhant és Taot megmentse. Így beszéltük meg és mindenki beleegyezett. Aztán Dae a kezéről is beszélt. Mondta, hogy nem tört el a csontja csak megrepedt, helyette azok az idegzetei sérültek, amik mozgatták a kis- és mutatóujját. Megosztotta a rajongókkal, hogy nem tudja behajlítani és folyamatosan nagyjából egyenesen vannak az ujjai, viszont könnyebben tud farkas fejet mutatni. Ezen a rajongók többsége nevetett egy kicsit. A koncert sikeresen zárult. Ahogy láttuk, senki nem távozott könnyes szemekkel.

- Látjátok? Túléltétek minden gond nélkül. - mosolygott rám és Jongdaere Junmyeon.

- Igen, de Jongdae az elején elájult az idegességtől. Ezért nem voltunk fent a színpadon az első pár dalnál. - mondta Minseok, mire Chen kínosan ránk mosolygott.

Sziasztok! Szóvaaal....két fontos dolog van...a rövidebbel kezdem;
1-Ugye ez az utolsó rész. Meghatározatlan ideig. Ugyanis: egy, a ikertesómnál (legjobb barátnőmnél) leszek külföldöm....még nem tudom, pontosan, meddig.... Kettő, ez volt az utolsó rész, ami meg volt írva, a többi mind a fejemben van.😇😇(Jók, rosszak egyaránt😈😈😈) Úgy tervezem, hogy még NYÁRON tehát AUGUSZTUSBAN lesz valamikor folytatás.😅😅😅 De a legfontosabb: NEM FEJEZEBB BE AZ ÍRÁST. (Egy új könyv is készülőben van...)
2-Mondocooooon. Ki jön? Én igen :3 És nyugodtan gyertek oda hozzánk. (Maximum öt barátom lesz velem.) Nem harapok. Nagy valószínűséggel félre állok/odébb állok tőlük, ha esetleg szeretnétek bármit kérdezni tőlem.😊😊 Nyitott vagyok minden kérdésre.😁😁😁 Ja és, ami a legfontosabb...mivel lesz nálam tábla, fogjatok meg nyugodtan, nehogy tovább menjek.😂😂😂😂

Nyugodtan kérdezzetek itt is, ha van valamilyen dolog, amiről nem írtam és fontoa nektek!💕💕💕

Talalkozunk Conon, ha pedig nem, akkor augusztusban visszatérek...valamikor😂😂
(Ui.: augusztusban lesz állítólag az EXO comeback is😏😏😏)