Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

56.rész (18+)

Byun Baekhyun szemszöge

Letelt az a két perc, de Chanyeol még mindig sehol sincsen. Idegesen felálltam az ágyról és az ajtóhoz mentem. Kezemet a kilincsre helyeztem és készültem lenyomni, mikor beugrott valami. Itt biztonságban vagyok. Ha most kilépek az ajtón, rengeteg idegen emberrel találkozhatok, és nem tudhatom, hogy az elrablóm köztük van-e vagy sem. Elengedtem azt és attól a fadarabtól is elhátráltam. Itt, a szobában biztonságos. Nincs itt senki. Nem lát senki. Vagyis... Az ablak. Gyorsan odarohantam és elrántottam a sötétítő függönyöket. A villanyokat nem kapcsolhatom fel, mert akkor látszani fog az árnyékom. A tévét sem kapcsolhatom be, hiszen annak is van fénye. A telefonom kisfényű, de inkább nem kockáztatok. Várjunk. Mi van, ha már itt van bent a szobában? A szekrényben? Vagy az ágy alatt? Lassan a legsötétebb sarokba mentem és leültem a földre. Lábaimat felhúztam, átöleltem és fejemet a térdeimre helyeztem. Nem tudom, mennyi ideig bámultam előre, a sötétségbe, de hirtelen kinyílt az ajtó és még levegőt is elfelejtettem venni. Láttam az elnyúlt árnyékot, amint szépen lassan beljebb lépdelt, aztán elfordult és eltűnt a fényről. Kezemet szám elé tettem, hogy lélegzetvételemet se lehessen hallani és kitágult szemekkel figyeltem előre. Remélem azért eléggé sötét az itteni sarok. Hirtelen felkapcsolódott a lámpa, mire gyorsan beljebb húztam a lábaimat. Szívem már a torkomban dobogott és nem tudtam, mit tehetnék. Ha itt akar ismét megerőszakolni, akkor Chanyeol ránk nyithat, így a rendőrség elkaphatja. Viszont ha elakar rabolni, akkor nem lesz könnyű dolgom. Erőt vettem magamon és felálltam, hogy az ismerős idegenre nézzek.

- Chanyeol?

- Baekhyun. Azt hittem bújócskázol velem. - kuncogott a kapcsolónál állva. - Minden rendben? Folyik rólad a víz. - sétált hozzám és megtörölte a homlokom. - És miért sötétítettél be? - ment volna a függönyökhöz, de megállítottam.

- Ne! - szorítottam meg karját.

- Mi a baj? Megint beugrott valamilyen emlék? - ölelt magához aggódva és hajamat kezdte el simogatni.

- Soha többet ne hagyj magamra. - szorongattam görcsösen a pólója hátulját.

- Nem foglak. - puszilt hosszan a fejemre és lassan ringatni kezdett. - Fürödjünk meg, aztán feküdjünk le aludni, rendben?

- De még csak öt óra. Nem is vacsoráztunk. - értetlenkedtem, de ebben a pillanatban kopogott valaki, mire ugrottam egyet.

- Ne félj, csak a vacsi az. - simogatta meg vállaim, az ajtóhoz sétált és beengedte az itt dolgozó embert, aki sok lefedett tányért hozott be. - Köszönjük. - mondta Chanyeol. A másik csak meghajolt és már távozott is. Odamentem az edényekhez és leszedtem az összes tetőt róluk.

- Ez...

- Mind a kedvenced, tudom. - ültetett le mosolyogva a székre, majd az asztalra tette a főételt. - Jó étvágyat. - vette kezébe a pálcikákat.

- Neked is. - tettem számba egy nagyobb falatot.

- Azért kérlek, ne fulladj meg. - bökött a pálcikájával felém. Figyelmen kívül hagyva őt folytattam tovább az evést.

- Mint egy terhes anyuka. - szólalt meg talán fél órával később Chan, aki kényelmesen hátradőlt a székén és már csak lassan eszegette a tányéron lévő ételét. Szúrós szemekkel néztem rá és nagy levegőket vettem, mert nagyon melegem volt a sok forró falattól. Chanyeol egy szó nélkül felállt és kinyitotta az ablakot, de a sötétítőt nem húzta el. Én is felálltam, majd az ételt rágva lekapcsoltam a villanyt és egy sokkal kisebbet kapcsoltam fel. Pont elég arra, hogy lássuk egymást, de kevés arra, hogy Chan lássa, mit művelek. Mikor a kajájával volt elfoglalva, kigomboltam a nadrágomat, lehúztam a sliccet és kicsit lejjebb toltam a nadrágot. Máris kényelmesebb. Bekaptam az utolsó falatot és az édességek felé néztem. Sütik voltak egy kevés tejszínhabbal a tetejükön. Elvettem egyet és beleharaptam, de gyorsan a tányér fölé hajoltam, mert ömleni kezdett belőle a folyékony csoki. Összerágva lenyeltem az első adagot, majd lenyaltam ujjaimról a csokit és nyelvemmel úgymond kikanalaztam a süti belsejéből a csokoládét. Számat végignyalva tűntettem el a süti maradék részét és felnéztem Chanyeolra, megint az ujjamat nyalva. Már nem evett, hanem tátott szájjal figyelt.