20.rész (18+)

1K 89 14
                                    

Do Kyungsoo szemszöge

- Jongin! Vigyél vissza! - mondtam, mikor már a lépcsőn mentünk föl. Nem hagyhatom Suhot magára! Segítenem kell neki elpakolni. Ahogy ismerem Chanyeolékat, tuti nem maradtak ott. Suho pedig a mostani helyzeténél is rosszabbul fogja érezni magát. Mit értek ez alatt? Azt, hogy fülig szerelmes Yixingbe és már több éjszakát is átsírt miatta. Tudom, hogy vele akar lenni, de ez lehetetlen lesz, ha nem lép felé. Mondjuk... beszélnem kéne Layvel is. Jó lenne, ha már együtt lennének. Mindketten boldogok lennének, és majdnem teljes lenne a banda. Hhh... hiányoznak Krisék. Vajon ők is együtt vannak titokban? Gondolataimból egy éles fájdalom rántott ki. Kai a nyakamat szívta, de nem egyszerűen. Finoman eltoltam a fejét, hogy megszakítsam a fájdalmat. Ledobott az ágyra és ekkor vettem észre, hogy már rég a szobánkban voltunk. Ajkaimhoz hajolt és egy durva csók után indult meg lefelé, miközben nadrágomat húzta le. Megemelkedtem, hogy egyszerűbb legyen neki és miután megszabadított tőle, pólóm alá nyúlva izgatta a mellbimbóimat. Láttam rajta, kezdi unni, hogy csak a kezével dolgozhat, ezért gyorsan levettem magamról a pólót és hátra dőltem az ágyon. Boxeremhez nyúlt és lerántotta rólam. Most valahogy más. Mindig lassan kezdjünk, vagyis mi több időt fordítunk az előjátékra. Valami történt Vele és nem mondta el. Megfogtam az éppen lefelé tartó fejét és felhúztam az arcomhoz. Már hajolt volna egy csókra, de másik kezemet a szájára tettem.

- Hm? Valami baj van? - kérdezte.

- Mit csináltatok Sehunnal, amiről nem tudok?

- Semmit. - indult meg ismét lefelé.

- Kai! - rántottam fel. - Az igazat mond!

- Tényleg semmit. - nézett rám összehúzott szemöldökkel.

- Elfogadtatok valamit?

- Azt mondta a csaj, hogy jobb lesz attól az izétől a szex és ismersz minket. - mutatta meg a jól ismert perverz mosolyát.

- Amúgy is majdnem minden nap szeretkezünk, minek fogadtad el? - próbáltam dühös lenni, de nehezen ment Miatta is és a bennem lévő alkohol miatt is.

- Mert Sehunnal fogadtunk.

- Miben? - érdeklődtem.

- Hogy ki tudja keményebben meghúzni a párját. - mondta és rámarkolt a nemességemre, mire hangosan felnyögtem.

- És mi van, ha most én is bele megyek a játékba? - löktem meg. Ő hátra dőlt és én gyorsan ráültem.

- Persze. Soha nem csatlakoztál. Mindig nekem kellett erőszakoskodnom. - durcizott.

- És ha most máshogy lenne? - pusziltam mellkasára.

- Hogy máshogy? - nézett rám csillogó szemekkel.

- Nem nyúlsz hozzám. - mosolyogtam.

- Mi? Arról szó sem lehet! - tiltakozott.

- Hát, jó. - szálltam volna le róla, ha nem fog le. Remélem nem indítottam be annyira, hogy a drog miatt leteperjen.

- Hozzád nyúlok, de nem leszek erőszakos? - ötletelt.

- Azt kétlem.

- Hyung, sajnálom. De figyelj, Sehun többet vett be, mint én.

- Hogy mi? - Kai kevesebbet vett be, de már most erőszakos volt, akkor mi van Sehunnal?! Remélem, jól van Luhan.

- Hyung, tényleg nagyon akartam egy forró éjszakát Veled, ezért fogadtam el azt az izét. Mert, tudod, te soha nem akarod. Legalábbis nem mutatod ki. - fordította el a fejét.

- De én mindig akarom Veled! Az a problémám, hogy bárki előtt képes lennél kimondani, hogy „D.O, én most szeretkezni akarok Veled!" és ez engem zavar. Tudom, hogy a többi taggal kibeszélitek a szexuális tevékenységeiteket és nekem pont ez a bajom. Nem akarom, hogy mások is tudják, hogy mi hogyan csináljuk. Ezért szólok rád mindig. - mondtam, miközben köröket írtam le mellkasára.

- Miért nem mondtad, hogy ez a baj? - nézett mélyen a szemembe.

- Mert féltem, hogy emiatt a hülyeségem miatt elhagynál. - hajtottam le a fejemet. Ez most nagyon kínos. Részeg és a drog hatása alatt van, én meg most döntöttem amellett, hogy bevallom neki, mi nyomja a lelkem.

- Soha nem hagynálak el. - nyúlt állam alá és megemelte a fejemet, hogy ismét felvehessük a szemkontaktust. - Tudod mennyit szenvedtem, amíg nem voltál mellettem? Nem bírnám ki újra azt, hogy nem vagy velem. - A mondandója végén felült, így a hasáról az ölébe kerültem. Nem hiszem el, hogy egy ilyen csodálatos ember pont belém lenne szerelmes. De mégis megtörtént. Gondolataimnak hála megeredtek a könnyeim. - Hé! Ne sírj. - törölgette a cseppeket.

- Örömkönnyek. - mosolyogtam, majd csókot kezdeményeztem, amit ő alsó párnámon végig nyalva, mélyített el. Embereld meg magad, D.O! Félénken kezdtem el mozogni rajta és mikor ágyékunk találkozott, Ő bele markolt a hátsófelembe. Ezt a tevékenységét egy hangos nyögéssel díjaztam és felbátorodva mozogtam továbbra is.

- A vallomásod után nem akartam keményen bánni veled, de ha így folytatod, megszegem a magamnak tett ígéretem. - hunyta le a szemeit.

- Nem azt mondtad, hogy fogadtatok Sehunnal? - mosolyogtam.

- Nem érdekel a fogadás, csak te! - esett ajkaimnak és eldöntött az ágyon.

- Csinálsz is valamit, vagy úgy maradt az ujjad? - utaltam arra, hogy már egy ideje körözgetett a bejáratomnál.

- De türelmetlen vagy. - villantotta ki gyönyörű fogait.

- Már, hogy ne lennék az?! - mérgelődtem.

- Na~! - nyálazta be ujjait. - Nyugi, pingvinem. - nyomta fel egyszerre két ujját.

- Ésh... és még énh vagyok a türelmetlenh. - sóhajtoztam alatta.

- Egy szóval sem említettem, hogy én már azóta várok, amióta hazaértünk. Szerinted akkor én mennyire lehetek türelmetlen? - vigyorgott, miközben csatlakoztatta harmadik ujját.

- Nagyonh! - Egy pár percig még előkészített, majd mikor úgy érezte elég tág vagyok kihúzta és már készült egy nagyobb dologgal, mikor hozzávágtam egy óvszert.

- Ez minek?

- Nincsh kedvem takarítani.

- De Sehun...

- Kai!

- Oké. - helyezte fel a gumit és belém hatolt. Várt egy kicsit, majd amikor bólintottam, elkezdett mozogni. Gyenge pontomat hamar megtalálta és azt kezdte el ostromolni.

- Kai-ah! - sikítottam és közénk élveztem. Neki sem tartott sokáig, Ő is elment a nevemet nyögve. Fáradtan dőlt le mellém és átölelt. Mindketten kimerültek voltunk, ezért úgy ahogy voltunk keresztben az ágyon, elaludtunk.

Sziasztok! Ez lett volna (most) az utolsó huncutkodós rész. Remélem tetszett! A következőben kiderül, hogy mi lesz a Hunhan párossal. :3

Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun] Donde viven las historias. Descúbrelo ahora