Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

27.rész (18+)

Park Chanyeol szemszöge

Reggel kilenc körül keltem. Tegnap este semmi érdekes nem történt. Megvacsoráztunk, filmeztünk, majd elvonultunk aludni. Most pedig itt vagyok, egy szuszogó Baekhyunnel a mellkasomon. Ó! Hogy én, hogy imádom nézni, miközben alszik! Csodálásomat a keze megmozdulása zavarta meg, ami a kényes pontomon állt meg. Nem akartam semmilyen hangot kiadni, ezért kezemet a szám elé tettem. Azt hittem ezzel vége az akciójának, de tévednem kellett. Nem tudom, hogy mit álmodott, bár volt egy-két tippem rá. Mivel meztelenül aludtunk közvetlen érhetett hozzá kicsi Chanyeolhoz.

- B-Baekhyun! - próbáltam felkelteni, ami sikerült.

- Hm? - emelte meg álmosan a fejét, de a kezét nem vette el onnan.

- Mit álmodtál? - érdeklődtem.

- Megmutassam? - hajolt fel egy csókra.

- Attól függ, mit.

- Így kezdődött. - ült rá alhasamra. - Így folytatódott. - hajolt mellbimbóimhoz és keményre szívta azokat. - Aztán ezt csináltam. - nyúlt hátra, húzogatni nemességemen a bőrt. Itt elfogyott minden türelmem és magam alá fordítva kezdtem el tágítani. - Ah! Pontosan ezt csináltad! - Mikor elég tágnak éreztem, kihúztam az ujjaim és a szemébe nézve tettem fel a kérdésemet.

- És utána mi volt?

- Felültem és egy kicsit dolgoztam rajtad, mert nem voltál elég kemény. - ült fel és elkezdte mozgatni a kezét a tagomon.

- Mi az, h-hogy nem voltam keményh? - sóhajtoztam.

- Nem tudom. Valamiért nem voltál az. - lett szomorú.

- Ugye nem? Aish! Baekkie! Mondtam már, hogy az a csaj nem ér nekem semmit!

- Az álmomban is ezt mondtad, mégis ott volt az a csaj. - fordult volna el, de megakadályoztam benne. Megfogtam az állát, közelebb mentem hozzá és mélyen a szemeibe néztem.

- A banya barátnőjének elmondtam, hogy Byun-Baekhyun-szexuális vagyok. - Kuncogott egyet. Milyen édes hangja van! Chanyeol! Koncetrálj! Szóltam rá magamra. - Minseoknak és Kyungsoonak pedig elmondtam, hogy senkire se cserélnélek le. Óriási háborút vívtam meg a lelkemben. Nem fogok olyan könnyen kiszeretni belőled. Sőt! Szerintem az soha sem fog megtörténni, ugyanis odáig vagyok érted. Mindenedért. A személyiségedért, a hangodért, a szemeidért, mindegyik testrészedért. De leginkább ezekért a gyönyörűségekért. - markoltam bele a fenekébe és úgy húztam magamhoz.

- Most elrontottad ezt a romantikus pillanatot. - csapott a mellkasomra.

- Te pedig a téged való csodálásomat rontottad el. - vágtam vissza. - Jut eszembe. Mi is történt azután?

- Felébresztettél, szóval soha nem tudom meg, mi lett volna.

- Hm... Orvosolhatjuk a problémát. Szerintem ez történt volna. - mondtam és a nemességemre húztam. Meglehetősen gyorsan értünk a végére. Valószínűleg benne volt a tegnapi stresszes nap. Egy alapos zuhanyzás után lementünk reggelizni, vagyis ebédelni. Délben nem hiszem, hogy bárki is reggelizik, rajtunk kívül.

- Jó reggelt! - köszöntünk egyszerre a nappaliban lévőkhöz.

- Reggelt'! Kyungsoo~! Kész van már a kaja? - szenvedett a kanapén Sehun.

- Most már igen. - érkezett a válasz.

- Ez az! - pattant fel a kanapéról a maknae és egy szempillantás alatt ott termett az asztalnál. Mindenki követte a példáját, persze azon kívül, hogy nem rohantunk oda.

- Rámen! - sikítozott Chen.

- Jézusom! Nyugi! - nevetett Lay.

- Mit csináljunk ma? - kérdezte Luhan.

- Próbánk lesz. - sóhajtott Junmyeon.

- Mikor? - kérdeztem.

- Egy óra múlva. - Így is lett. Ettünk és mentünk is az SM épületéhez.

- Pihenő! - állított meg minket a koreográfus, úgy körülbelül két óra folyamatos táncolás után. Viszont azt furcsáltam, hogy többségben a régebbi számaink koreográfiáját gyakoroltuk. Mikor megkérdeztük, miért, mindig ugyanazt a választ kaptuk. Mindjárt megtudjátok. Jó, de mikor?

- Ah! Nem bírom! - dobta le magát a földre Sehun.

- Suho, mi a baj? - kérdeztem, mikor láttam, hogy szomorkás hangulata van.

- Semmi. - legyezgette a kezét.

- Szerintem az, hogy ez lesz az utolsó koncertje Yixingnek. - suttogta a fülembe az ölemben ülő Baekhyun.

- Igaz. - mondtam és visszanéztem a vezetőnkre, akit éppen Lay ölelgetett.

- Srácok! - jelent meg a menedzserünk. - Betudnátok tanítani a táncok nagyját?

- Kiknek? - lepődtünk meg.

- Még nem érkeztek meg, de majd idekísérem őket. De nem ez a lényeg. Betudjátok tanítani?

- De már holnap koncert! - érvelt Junmyeon.

- Tudom, ezért lesz az, hogy a régebbi számaitokat fogjátok előadni.

- Most már nagyjából értjük. Csak egy kérdésem van. Minek? - értetlenkedett Kai.

- Mert ők azokat jobban tudják.

- Kik? Nevük nincsen? - kérdezte Luhan.

- De van.

- Miért érzem azt, hogy nem fogja elmondani?

- Jól érzed. Majd ők bemutatkoznak. - ment volna el, de megállt az ajtóban. - Áh! Már itt is vagytok? Srácok, remélem, jól kijöttök majd velük. - nézett vissza egy pillanatra és elment.

- Öhm... Sziasztok. - jelent meg Kris, szorosan mellette Taoval.

- Yifan!? Zitao?! - tátottuk el a szánkat.

- Teljes egészében. - nevetett a nagyobbik.

- Mit kerestek itt? - kérdezte Junmyeon.

- Elintéztük a papírokat és újra csapattársak leszünk. - mosolygott.

- Hát akkor, üdv újra itt! - mosolygott Suho. A beállt csendet a párom zavarta meg.

- Azok után, amiket mondtál rólunk azt várod, hogy visszafogadjunk?! - pattant föl mellőlem Baekhyun.

- Hé! Nyugi! Biztos van rá ésszerű magyarázat. - öleltem át hátulról, miután felálltam, hogy megállítsam és lenyugtassam, mert elindult feléjük és ki tudja, mit csinált volna velük.

- Igen, van. Az, hogy ő csak álbarát volt. - dühöngött továbbra is, Taora mutatva.

- Baekhyun! - szólt rá a vezetőnk.

- Mi az? Most mond azt, hogy te nem akadtál ki, mikor azt mondta rólunk, hogy a fellépéseken kívül bunkók voltunk vele, és hogy mindig egyedül érezte magát!

- Rosszul esett, de...

- Látod? Ez a lényeg! Hogy mindenkinek szarul esett! - vágott közbe. Az üvöltözést Tao hangos zokogása szakította félbe.

- Meghmondtam, hogy nem fognak visszafogadnih! - bújt Kris mellkasába. Mindannyian értetlenül néztünk rájuk.

- Üljünk le és elmesélek mindent. - mondta Yifan, majd leült és az ölébe ültette a már halkabban síró pandát.

Sziasztok! Ez lenne az év első része! Remélem tetszett mindenkinek! Innentől visszaáll a rend ebben a könyvben. Pénteken hozom a következőt, amiben visszamegyünk a múltba és megtekintjük a Taoris páros egyik különleges napját! Remélem várjátok!😘😘😘