Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

13.rész

Park Chanyeol szemszöge

Tegnap óta nem szólt hozzám senki. Viszont valakivel muszáj lesz beszélnem. Most úgyis mindenki lent van, felhívom a nővérem. Ő talán tud segíteni.

- Szia Yoora. - köszöntem szomorúan.

- Szia Channie! Mi a baj? Bántottak?

- Nem. Én bántottam valakit.

- Felpofoztad? Vagy megverted? Jesszus! Te megöltél valakit? - suttogott a telefonba. Valószínűleg olyan helyen van, ahol nem kéne üvöltöznie.

- Dehogy, csak... Aish! Én szeretném őt magam mellett, de nem megy! Elcsesztem és ezt már tuti nem tudom jóvá tenni. - hadartam el a könnyeimmel küszködve.

- Park Chanyeol! Először nyugodj le. Mély levegő be, kifúj. - tettem, amit mondott és egy kicsivel nyugodtabb lettem.

- Meg van.

- Jó. Most ülj le valahova. - körbe néztem a teraszon és leültem az egyik ottani székre.

- Meg van.

- Oké. Most pedig szépen lassan elmondod, hogy mi a baj.

- Elbasztam! - pattantam fel a székről mérgemben. Haragudtam magamra, de nagyon.

- Chan! Ülj le! - mondta, mintha itt lenne és látott volna. - Az elejétől kezd és ne azzal, hogy elrontottad.

- Baekhyun szerelmet vallott, én pedig ellöktem magamtól. - mondtam szomorúan.

- Chanyeol. Miért csináltad ezt?

- A papa...

- Chanyeol, Ő már tíz éve halott!

- De...

- Nincs de. Tudom jól, mit mondott neked. De értsd meg, ő már hallott. Az életedben már nincs benne. Tudom, hogy szeretted...

- Még most is szeretem. - vágtam a szavába.

- Nem ez a lényeg, hanem az, hogy elakart zárni a világtól. Ki volt az, aki meghatározta, melyik suliba kell járnod?

- Ő.

- Ki mondta meg, hogy milyen párt kell választanod?

- Ő.

- Na, látod. Ő hozta meg az életedben a döntéseket, helyetted. Viszont már sajnos nincs köztünk. Élned kell az életedet úgy, ahogy azt te szeretnéd.

- Élném, de...

- Tudom. De az meggátol abban, hogy Baekkel legyél. Ne tagadd, tudom, hogy vele szeretnél lenni.

- De...

- Chanyeol. Kérlek. Állj ki magadért. Tedd azt, amit a szíved mond és ne azt, amire megkért a nagyapánk. Érted?

- Igen.

- Na, most akkor emeld meg azt a formás hátsófeledet és beszélj Baekkel.

- Azt mondod formás? - kuncogtam.

- Chan!

- Oké, értettem és köszönök mindent.

- Alap, de most mennem kell. Legyél ügyes.

- Az leszek, szia. - köszöntem el tőle.

- Szia. - A telefonomat a zsebembe raktam és megfordultam, hogy bemenjek, de ebben megakadályozott a vezetőnk.

- Basszus! A frászt hoztad rám! - kaptam a szívemhez.

- Kivel beszéltél? - kérdezte a lehető legkomolyabban.

- A nővéremmel, mert?
- Ja, jó. - mosolygott.

- Te most azt hitted, hogy egy lánnyal kavarok.

- Valami olyasmi. - ment be a szobába.

- Többiek?

- A nappaliban játszanak valamilyen új játékkal. - ült le az ágyra.

- Akkor megyek. - indultam el az ajtó felé, de megfogta a karomat és maga mellé kényszerített.

- Mi a baj?

- Semmi.

- Chanyeol. A vezetőd vagyok, de egyben a barátod is. Tudok segíteni.

- Már segítettek.

- Akkor is tudni szeretném.

- Nem fogsz elengedni, amíg nem mondok el mindent, igaz?

- Jól gondolod. Mesélj. - kezdi el simogatni a hátamat.

- Mindig felnéztem a nagyapámra. Ő olyan... olyan tökéletes volt. Ezért is fogadtam meg mindig a tanácsát. Csakhogy egyre nagyobb lettem. Ő viszont folytatta a tanácsait, majdnem hogy ő élte az én életemet. És ő homofób volt. Eltiltott a fiúktól. Ezért is voltam mindig a lányokkal és voltak olyan pillanatok, mikor ezzel piszkáltak a suliban. De a papámnak nem mondtam el.

- Várjunk csak. Ha jól értem, akkor most Baekhyunt a nagypapádnak tett ígéreted miatt lökted el?

- Igen, de megbántam. Csak tudod... mikor megcsókolt, akkor a nagyapám dühös feje ugrott be mellette, amikor legelőször ordította le a fejemet, mert meglátott egy fiúval. Azt mondta, hogy nem emel rám kezet, mert nem akar mocskos lenni, mint én.

- Értem és Chan. Ezzel nem akarlak megbántani, de a papád már nincs köztünk. Neked kell meghoznod az életeddel kapcsolatos döntéseket.

- Tudom. Pont ezt mondta Yoora is.

- Na, látod! És most indulj. Itt a pótkulcs. - nyomta a kezembe az említett tárgyat.

- Köszönöm. - indultam el és meg sem álltam a megfelelő szobáig. Bekopogtam, de nem érkezett válasz. Bedugtam a kulcsot a helyére és elfordítottam. Kattant a zár és se perc alatt bent voltam. Baek az ágyon feküdt egy üveggel a kezében. Odasétáltam, kivettem a kezéből, mire mocorogni kezdett, majd nagyokat pislogva nézett rám.

- Te mit keresel itt? És hogy jutottál be? Add vissza az üveget! - nyúlt érte, de elvesztette az egyensúlyát. Utána kaptam, így viszont az üveg a földön landolt, darabjaira törve, utat engedve a maradék löttynek, ami benne volt. - Cseszd meg! - lökte el magát tőlem és a földre térdelt. Lehajolt, hogy gondolom felnyalja, de felrántottam a földről.

- Mit csinálsz?

- Iszok, mint látod. - A következő pillanatban elfordult és a padlóra hányt.

- Na, jó. Most te szépen itt maradsz. - raktam le a toalett elé és visszamentem a szobába. Találtam rongyokat, amikkel alaposan feltöröltem. Odasétáltam a kukához és kidobtam a gusztustalan dolgokat, de mikor visszafordultam nem várt esemény fogadott.

- Tedd le! - parancsoltam rá, mikor megláttam egy újabb üveget a kezében. Honnan szedi ezeket?

- Nem!

- Baek, tedd le, kérlek. - váltottam kedvesebb hangnemre, hátha beválik.

- Nem! - kortyolt bele.

- Miért nem teszed le?

- Mert ő legalább foglalkozik velem. - szorította magához.

- És mi van, ha ezentúl én szeretnék veled foglalkozni?

Sziasztok! Ezzel a résszel le is zárom az őszi szüneti maratont.😊 Remélem tetszett ez az egész, meg persze ez a rész is. 😇Mit gondoltok, mit fog csinálni Baekhyun?😮 Jövő hét pénteken kiderül az ő szemszögéből!😄😄