Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

55.rész

Park Chanyeol szemszöge

Baekhyunnek egyre rosszabb álmai vannak. Egész este fent voltam és simogattam a fejét, mert nem tudott anélkül aludni.

- Megint rémálma volt? - biccentett Yifan a vállamon pihenő Baekre.

- Igen. - válaszoltam és igyekeztem nem bealudni a reptér közepén.

- Figyelj, menj el kávéért, addig figyelek rá. - ajánlotta fel.

- Nem! Megyek veled. Mert én is kérek. - kapta fel Baekhyun a fejét és szorosabban ölelte át a karomat.

- Akkor pár perc és jövünk. - tájékoztattam őket, majd párommal szorosan az oldalamon mentem a büfébe. Kicsit éhes is voltam, de mivel alig lett volna időm nyugodtan elfogyasztani egy szendvicset csak csokiszeletet vettem a kávém mellé.

- Te kérsz valamit? Vagy csak nem akartál elszakadni tőlem egy pillanatra sem és azért jöttél, hm? - néztem le rá mosolyogva.

- Utállak. - bújt közelebb hozzám. - Majd iszok meg eszek a tiédből. - emelte meg fejét és elővette a cuki pofiját. Egy puszival akartam megajándékozni, de eszembe jutott, hogy a reptéren vagyunk és nem otthon, ezért csak fejemet az övére helyeztem.

- Elnézést, uram. Fizetne? - szakította félbe a pillanatunkat az eladó.

- Persze. Tessék. - tettem le a pultra az összeget, majd a kávét és a csokit kézbe véve indultunk vissza a többiekhez.

- Végre, hogy itt vagytok. - csapta össze tenyereit a menedzser. - Lehetőleg fél percen belül fogyaszd el azokat, mert lassan indulunk. - tájékoztatott és Suhoékhoz ment. Miközben figyeltem, hogy ő odasétál, megéreztem két kezet az enyémen, amik lassan lefejtették ujjaimat a csokoládéról. Mosolyogva Baekre néztem, aki már a csomagolást is leszedte az édességről és lassan majszolni kezdte azt.

- Ugye majd nekem is hagysz? - kérdeztem.

- Hát, ha egy falat elég lesz. - nézett fel rám. - De ha gondolod, megeszem az összeset. - kuncogott, majd gyorsan előre ment, mivel közben elindultunk a géphez, azonban a sok ember miatt, meg a bandatagok miatt se tudtam utána menni. Kávémat gyorsan megittam, mert nem engedtek volna felszállni és helyemet megkeresve leültem Baek mellé.

- Gondolom nem maradt csoki, mert nem hagyták, hogy felhozd. - döntöttem oldalra szomorkásan a fejemet és már felkészültem arra, hogy egész úton éhezni fogok.

- Pszt. - bújt közelebb Baekhyun és széthajtott egy zsepit, amiben talán három harapásra való, kicsit olvadt csoki volt.

- Rosszfiú vagy. - pusziltam arcára.

- De legalább van kajád. Viszont edd meg gyorsan, mert jönnek. - utalt a légiutas-kísérőre. Nem volt alkalmam még csak a csokit megfognom se, mert Baek az egészet a számba tömte, lenyalta ujjairól a csokit, összegyűrte a zsepit és kidobta a szemetesbe.

- Jó napot! Megkérném Önöket, hogy... - Itt hirtelen elhallgatott, majd kisebb szünet után folytatta. - Legközelebb ne hozzanak fel semmit és itt kérjenek. - mondta, majd továbbment. Baek váratlanul nevetni kezdett, amiért furán néztem felé.

- Cuki pofid van, de akkor most megeszed azt a csokit, vagy hagyod, hogy elolvadjon a szádban? - kuncogott és megbökte az arcomat. Szememet forgatva rágcsáltam el az édességet és figyeltem, ahogy az utasok a helyükre ülnek. A hangosbemondón keresztül az egyik stewardess tájékoztatott minket, hogy a biztonság érdekében kapcsoljuk be az öveket. Megtettem és továbbra is az utasokat figyeltem, míg meg nem éreztem egy kezet a combomon.

- Most komolyan a többi unalmas embert fogod figyelni, helyettem? - tettetett felháborodást, amin csak mosolyogtam és bólogattam még mindig a csokit rágva. - Utállak, mondtam már? - fújta fel arcát durcásan. Lenyeltem az utolsó darabokat is és válaszra nyitottam a számat.

- Aha, már egy párszor. Én meg mindig mondtam, ahogy most is, hogy szeretlek. - hajoltam arcához, hogy megcsókoljam, de ő nagy lendülettel hajolt volna felém, ezért összefejeltünk. Nevetve kaptam a fejemhez és kicsit megdörzsöltem a fájó pontot, majd egyenesen visszanéztem páromra, aki elég rémülten nézett valamerre. Követtem tekintetét, de csak a gép tetejét nézhette. Ekkor esett le, hogy csak bambul, és a fejében játszódik le valami. Reszketni kezdett a teste, mire szorosan magamhoz öleltem.

- Sh... Baek, itt vagyok. Minden rendben van, hallod? - simogattam a fejét és kezdett kicsit lenyugodni. Szerencsétlenségünkre a repülő épp ekkor kezdett megemelkedni, ami miatt Baekhyun a lábamba kapaszkodott.

- Ch...Ch-chanyeol. - csuklott el a hangja. - Segíts... Segíts kérlek. H-hol vagy?

- Baek, itt vagyok, térj magadhoz. Baekhyun. Baekhyunnie. - hiába szólítgattam nem sikerült visszazökkentenem a valóságba. - Bakehyun. - simítottam az arcára.

- Ne! Ne érj hozzám! - sikított és elhátrált tőlem, mire az emberek többsége felénk fordult. Suhora néztem tehetetlenül és Baeket újra magamhoz szorítottam, viszont most arca helyett az oldalát simogattam.

- Elnézést, gond van esetleg, uraim? - jelent meg a légiutas-kísérő.

- Nincsen semmi baj. Minden rendben van. - mosolyogtam a nőre.

- Nem, nincs rendben semmi. - szólalt meg még mindig ijedt hangon a párom és elhúzódott tőlem.

- Kérem, hozzon jeget. Rosszul van. - kértem a nőt, aki azonnal el is tűnt. - Baekhyun ébredj fel, kérlek. - próbálkoztam ismét és gyengéden magamhoz öleltem. - Én vagyok az, Chanyeol. - Itt a gép végre nem emelkedett tovább és mindenki kikapcsolta az övét, kivéve Baeket. Nem akartam megtenni, mert féltem, hogy akkor elrohan.

- Itt a jég. - jelent meg a nő és felém nyújtotta. Elvettem tőle és Baek tarkójára helyeztem, aki felszisszent, de nyugodtabban kezdte venni a levegőt.

- Bocsáss meg, Chanyeol. - suttogta a mellkasomba.

- Semmi baj, Baekkie. Csak pihenj egy kicsit. Rád fér. - simogattam meg óvatosan a fejét.

- Nem, mert akkor megint látni fogom Seunghwant. - tiltakozott.

- De muszáj pihenned...várj mi? Ki az a Seunghwan? Láttad az arcát és fel-

- Elárulta a nevét. De a vezetéknevét nem. Chanyeol. Lehetne, hogy most ne beszéljünk erről? - nézett szemeimbe és láttam rajta, hogy nagyon megrémült az emlék miatt.

- Persze, amit csak szeretnél. - mosolyogtam rá, mert nem tudtam, hogy megcsókolhatom-e vagy akár csak megsimogathatom-e nyugtatóan a karját.

- Köszi. - bújt megint mellém. - Sajnálom, hogy leégettelek mindenki előtt. - suttogta bűnbánóan.

- Semmi baj, nem haragszom. Ne hibáztasd magad, jó? - cirógattam arcát.

- Jó. - bólintott párat lassan. Hosszan fejére pusziltam, majd fejét a vállamra hajtottam és simogatni kezdtem úgy, mint tegnap este. Már nem emlékszem mikor, de elaludtam, mert Junmyeon ébresztgetett, hogy megjöttünk.

- Baekhyun, gyere. Megjöttünk. - puszilgattam arcát, mire párom lassan felébredt. Egyéb gondok nélkül sikeresen kijutottunk a reptérről és célba vettük a szállodát. Mindenki megkapta a szobájához való kulcsokat, igen, többesszámban, mert a biztonság kedvéért kettőt kért mindenki, és felmentünk a szobánkba.

- Kipakolsz vagy pihensz? - fogtam a kilincset.

- Pihenek, de te hova mész?! - pattant fel ijedten.

- Csak lemegyek egy pillanatra a recepciós pulthoz. Esküszöm, pár perc és itt leszek. - ígértem meg neki.

- Két perc és figyelem. - ült le az ágy szélére és úgy figyelte, ahogy elhagyom a szobát.

Sziasztoook! Visszatértem!😊😊😊 És mostantól megint minden pénteken lesz rész!😄😄 Remélem örültök ennek.😁
Ui.: Új könyvet tettem fel, amiben kért one shotok vannak, lessetek bele, ha érdekel Titeket.😀😀 És kérjetek, ha szeretnétek.😉😉😉