Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

15.rész

Byun Baekhyun szemszöge

- Már megint mit tudsz, amit mi nem? - nézett rá a párja.

- Pontosan emlékszik, hogyan látott meg először.

- Mikor Chennel találkoztunk veletek? - érdeklődtem.

- Igen. Azt mondta, hogy piros tornacipő volt rajtad, aminek a cipőfűzője miatt majdnem elestél egyszer. Egy sima fehér pólót viseltél, ami akkor szakadt el, mikor egy kerítésen másztatok át.

- Hát igen elég sokszor hülyéskedtünk. - nevettem föl.

- A kedvenc farmered volt rajtad, amitől nem akartál megválni, de egy óriási olajfolt került rá. Azt mondta, napokig sírtál miatta. Viszont a huszonkettedik szülinapodra megkaptad tőle, tisztán. Azt hitted, hogy kidobta, mert te nem tudtad, ezért megkérted őt. Viszont Chanyeol a kuka helyett, a legjobb mosodába vitte.

- Ti mennyit beszéltetek rólam? - háborodtam föl.

- Sokat, az elmúlt két hétben.

- Hogy mi?! - Akkor... rólam gondolkozott volna? Hiszen azt mondta, az érzéseit próbálta rendezni.

- Gyertek ki! - ordított az udvarról Junmyeon. Megtettük, amit kért és helyet foglaltunk a kinti székeken. Gyönyörű volt így a csillagos ég alatt ülni a barátaimmal. Köszönöm a sorsnak, hogy ilyen remek emberekkel hozott össze! Meg persze azt is köszönöm, hogy közös utat szánt nekem és Chanyeolnak.

- Itt a saláta. Ki fogja megsütni a húsokat? - jelentek meg a konyhában lévők. Nem érkezett válasz, helyette mindenki Kyungsoot nézte. - Oké, akkor én. - sóhajtott a pingvin. Nyugodtan beszélgettünk, amíg meg nem hallottunk egy óriási röhögést és megjelent a gazdája is... kicsikét illuminált állapotban.

- Ti meg hol voltatok? - kérdezte dühösen Junmyeon.

- A sarki boltban vettünk egy kis piát. - emelte meg a kezében lévő szatyrokat. Azt mindennek nevezném, csak nem „kis" piának. Ekkor megjelent Kai és Sehun ismét nevetésben tört ki. Jongin is követte a példáját.

- Nektek meg mi bajotok van? - kérdezte Xiumin. - Ittatok hazafelé, igaz? - Nem érkezett válasz, mivel a nevetés jobban lefoglalta őket. - Tehát igen.

- Mi történt Sese? - lépett hozzájuk Luhan és elvette tőlük a szatyrokat. Kettőjük közül látszott, hogy a maknae józanabb, ezért csak tőle lehetett várni a választ.

- Jöttünk haza, mikor Kai meglátott egy plakátot D.O-ról. Odament hozzá és leült elé, mert azt hitte, visszaértünk. Mikor próbáltam neki elmagyarázni, hogy az csak egy plakát átölelte. Azt mondta, hogy idézem, „huh, basszus, Kyungsoo, de nagy lettél!". - Ránéztem D.O-ra, aki a grill mellett állt és azzal a Satansoo tekintetével nézte Kait. - Ez még semmi! Mikor sikeresen elhúztam onnan, visszaszaladt búcsú puszit adni és... és... - itt már szakadt a röhögéstől - lesmárolta a plakátot.

- Hát ez kész! - nevettünk föl.

- Ebből mi a tanulság? - kérdezte a vezetőnk.

- Mi?

- Hogy csak itthon isztok. Bárhol megláthatott volna titeket egy rajongó vagy paparazzi!

- Nyugi Suho, itt vannak. Nincs semmi gond. - simogatta meg a hátát Xiumin.

- Menj innen! - hallottuk meg a szakácsot, mire mindannyian odanéztünk.

- Na~! Visszajöttem és puszit szeretnék! - csücsörített a szájával Jongin.

- Neked egy hideg zuhany és alvás kéne. - nézett rá mérgesen. Kai szomorúan elfordult, de amint meglátta a maknaet, egyből odaszaladt, hogy megbeszéljenek valamit. Luhan ezt megelégelve kapta fel az alkoholt és mindenkinek adott egy-egy üveggel.

- Szeretlek. - szólalt meg mellettem Chanyeol.

- Én is szeretlek. - hajoltam hozzá egy csókra.

- Ide ülsz? - paskolta meg a combjait.

- Örömmel! - pattantam fel a székből és helyet foglaltam a lábain. „Véletlen" mozogtam rajta, hogy „kényelembe helyezzem magamat". Áh! Kit álltatok? Zavarba akartam hozni, ami sikerült is.

- Baek neh... - nyögött a mögöttem lévő.

- Mi a baj? Rosszat csináltam? - néztem hátra ártatlan szemekkel.

- Igen rosszat, és ha nem fejezed be, rosszabbat fogok veled csinálni.

- Most félnem kellene?

- Szerintem igen. - Már éppen válaszoltam volna, mikor megjelentek előttünk Sehunék.

- Játszotok velünk? - kérdezte elég érdekes hangnemben a maknae.

- Mit? - kérdezte a szerelmem.

- Ilyet. - emelte meg a kezeiben tartott alkoholos üvegeket.

- Nem. Játszatok ti. - mondtam, aztán hirtelen eszembe jutott, hogy nem kéne őket bátorítani. - Mármint valaki biztos játszik veletek, csak azok nem mi leszünk.

- Oh, értem. Azért köszi. - indultak tovább.

- Srácok! Valaki tegye már el a piát, mert ezek a hülyék leisszák magukat! Vagyis... jobban leisszák magukat.

- Nem. Én sem játszok. - jelent meg egy idő után Xiu, mögötte a másik kettővel.

- Hát jó. Akkor tovább! - kiáltott vidáman Kai. Húha...

- Már öt perce piszkáltak. - ült le mellénk.

- Szegény Dae. - mondtam.

- Mert? - kortyolt egyet az italából.

- Most őt vették célba. - mutattam feléjük.

- Ó, basszus! Csak egy pár percre akartam hozzátok jönni. - sóhajtott.

- Mert? - érdeklődtem.

- Chanyeol.

- Hm? - nézett rá a párom.

- Sajnálom, amiket tegnap mondtam, csak tudod nagyon dühös voltam.

- Semmi baj. - mosolygott a Yoda.

- Tényleg? Ilyen könnyen megbocsátasz? - lepődött meg.

- Aha. Miért mit hittél? Hogy majd napokig kell könyörögnöd? - nevetett.

- Ja, valami olyasmit.

- Dehogy! Én rontottam el. Nektek kéne mérgesnek lennetek rám.

- De nem vagyunk azok. - mondtuk egyszerre.

- Örülök, hogy együtt vagytok. Igyunk rátok! - emelte meg az üvegét és mi követve a példáját, ütöttük össze azokat. Bele ittam, mikor Luhan rohant hozzánk.

- Hyung, baj van. - nézett Xiura.

Sziasztok! Szerintetek mi a baj? És kivel van a baj? Ha tetszett, hagyj magad után nyomot!😘😘