Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

29.rész

Park Chanyeol szemszöge

- Sajnálom. – szólalt meg először Baekhyun. – Nem hittem, hogy szomorú leszel… miattunk.

- Minden egyes nap hiányoztatok. Még most is rohadt dühös vagyok magamra azért, amit veletek tettem. – kezdett el sírni ismét. Byun felpattant mellőlem, majd Taohoz rohant és szorosan magához ölelte. Még lelkiztünk egy fél órát, majd neki álltunk gyakorolni. A próba után a dormba mentünk összepakolni, mert két órán belül indult a gépünk. Tudtuk, hogy koncertünk lesz, de azt nem, hogy már este el fogunk indulni Oszakába. Általában mindig hajnalok hajnalán mentünk. Mondjuk ez így jobb, mintha egy óra környékén ráznának föl az álmodból azzal, hogy öltözzél, megyünk.

- Chanyeol~! – ébresztett föl a gondolkozásból szerelmem.

- Igen?

- Nem találom a kedvenc pulcsim! – toporzékolt.

- Hány éves is vagy? – nevettem föl.

- Chanyeol! – fújtatott, mire még jobban röhögtem. – Utállak! – fonta keresztbe a karjait.

- Íme, itt van a 6 éves Byun Baekhyun! – mutattam rá.

- Park Chanyeol! – indult meg felém.

- Ne! Ne! – védekeztem kezeimmel. – Vegyél ki a gardróbomból egy pulóvert, ha szeretnél. – Erre a mondatomra felcsillant a szeme, majd vett egy száznyolcvan fokos fordulatot és letámadta a szekrényemet. Mondanom se kell, két perc után nem volt olyan padlórész, ahol nem volt ruha.

- Áh! Meg vagy! Ez tökéletes! – bújt bele a fölsőmbe, majd kihúzva magát ment ki a szobából. Szóval ez a mozdulata arra utalt volna, hogy „lehoznád a cuccaimat?”. Két bőrönddel és egy sporttáskával mentem le a nappaliba, ahol ott ült a Xiuchen és a Hunhan páros.

- Nincs kedvetek valami cukiságot csinálni a koncerten? – kérdeztem tőlük, miközben helyet foglaltam a kanapén.

- Mire gondolsz? – érdeklődött Luhan.

- Inkább valami perverzséget! – jelent meg Kai.

- De mit? – vágott értetlen fejet Sehun. Jongin széles mosolyra húzta a száját, amitől Luhan megijedt és megelőzte.

- Bármi is az, Chenék fogják csinálni!

- Hm… Mit szólnátok ahhoz, ha az Artificial Lovenál, Chen lefeküdne a refrénnél és Xiu rajta csinálná meg a mozdulatokat? – mosolygott.

- M-mi? – kerekedtek ki Jongdae szemei. – És ha valamelyikünk felizgul a másikra?

- Utána levetítenek valamilyen videót és Krisékkel térünk vissza.

- Én… én ezt nem akarom. Mi van, ha nem sikerül? – aggódott továbbra is Chen.

- Ugyan már! – legyintett. – Menni fog. – kacsintott.

- Miért nem ti csináljátok? – kérdezte Minseok.

- Mert Kyungsoo nem akarja nyilvánosság elé hozni a kapcsolatunkat.

- És ha mi se?

- Te hülye vagy. A ti kapcsolatotokról már tud mindenki.

- Mert?

- Fent vagytok az instámon. – mondtam.

- Ja, tényleg! – nevettek föl.

- Mehetünk? – jelentek meg a hiányzók.

- Persze! – pattant fel legelőször Baekhyun és egy szempillantás alatt kint volt a ház udvarán.

- Látom, közmunkára fogott. – nevetett Sehun, miközben vállamra akasztottam a sporttáskát.

- Te sem panaszkodhatsz. – mosolyogtam a maknaera, akin ha nem volt öt táska, akkor egy sem.

- Három autóval megyünk. Yixing, Yifan, Zitao és én az elsővel. Jongin, Kyungsoo, Sehun és Luhan a másodikkal. A többiek a harmadikkal. – Mindenki beült a kocsikba és egyből elindultunk.

- Meg fogjátok csinálni azt, amit Kai mondott? – fordultam hátra, mert én voltam az a szerencsés, aki nem ülhetett a párja mellé.

- Lehet. Viszont csak akkor csinálom meg, ha Jongdae is szeretné. – tette tenyerét az ablak mellett ülő combjára.

- Te felizgulnál? – kérdezte Chen.

- Csak akkor, ha Baek közben hozzám érne.

- És te? – nézett szerelmem felé.

- Nem hiszem. Annyira azért tudom kontrollálni magam, hogy ez ne történjen meg.

- Értem. – fújta ki nehezen a levegőt.

- Dae, baj van? – aggódott Xiu.

- Dehogy! Semmi baj. – csókolta meg párját.

- Ez nem ér! Ti itt smárolhattok, én meg üljek itt vidáman?! – dühöngött Baek.

- Így jártál. – nyújtotta ki a nyelvét Chen.

- Te~! – mutatott rá Baekhyun.

- Én? – mosolygott Jongdae. A következő pillanatban szerelmem áthajolt Xiun és elkezdte ütögetni Chent.

- Két kisgyerek. – kuncogtam.

- Azok. Ah! – nyögött és a kényes pontjához kapott, miközben a másik kettő visszaült a helyére.

- Azt hiszem, bele könyököltem kicsi Minseokba. – nézett rémülten Xiura. A legidősebb már épp szólt volna, mikor Chen egy akkorát sikított, hogy a sofőr ijedtében rátaposott a fékre.

- Mi a baj? – aggódott a párja.

- Be. Kell. Menni. Abba. A. Boltba! – mutogatott egy ékszeres boltra.

- Minek? – kérdeztük egyszerre Minseokkal.

- Baekhyun, látod azt, amit én? – nézett páromra.

- Mit? Jézusom! Igen! Igen!

- Kérem szépen! Csak pár perc! – könyörögtek a sofőrnek.

- Öt percet kapnak. – mondta, mire egyszerre pattantak ki az autóból.

Sziasztok! Kinek hogy tetszett? Mit gondoltok, mit szeretnének/láttak Baekhyunék?
Ui.: Nem tudom, hogy kinek mikor fog értesítést küldeni. De remélem kaptok. 😧
Boldog szülinapot Kim Jongin és utólag Do Kyungsoonak is!