Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

30.rész

Park Chanyeol szemszöge

- Chan, ugye tudod, hogy neked is néz nyakláncot? – mondta Minseok, mikor beértünk a boltba.

- Mi?! Az kizárt! Nem fogok hordani semmilyen nyakláncot! Utálom azokat az ékszereket! – tiltakoztam. Pár perccel később megjelent Jongdae és egyenesen a szemeimbe nézett.

- Gratulálok. Elcseszted.

- Mi? Mit?

- Baekhyun hangulatát. Úgyhogy ajánlom, hogy ezeket most azonnal vedd meg. – nyomott a kezembe két nyakláncot. Az egyik egy gitárt ábrázolt, a második pedig egy hangjegyet. Igaz azt mondtam, hogy utálom a nyakláncokat, de ezek a darabok nagyon különlegesek voltak.

- Baekhyun ezt szeretné? – néztem Chenre.

- Igen. – bólogatott. Válasza után a pénztárhoz mentem és megvettem az ékszereket. Miután Minseok segített felvenni a gitárosat, elindultam megkeresni a sorok között Baeket. Mikor megtaláltam mögé osontam, puszit nyomtam a hajába és gyorsan nyakába helyeztem a nyaklánc másik felét.

- Ez? – kapott a nyakához.

- A miénk.

- De te nem szereted ezeket. – szomorkodott.

- Ritkán találok olyan dolgokat, amiket szeretek, de ha találok olyat, akkor muszáj megszereznem.

- Chan! Szeretlek! – ölelt át könnyes szemekkel.

- Én is szeretlek, Baek. – toltam el magamtól, hogy homlokára puszilhassak. – Mit nézegettél?

- Ezeket. – mutatott négy nyakláncra. – Megvesszük?

- Minek? Már van. – utaltam a nyakunkban lógó ékszerekre.

- Jaj, nem nekünk! Arra gondoltam, hogy ez a szarvasos lehetne Luhanéké, ez a bonyolultabb meg Taoéké.

- Bonyolult?

- Aha, mert bonyolultak. – nevetett saját poénján.

- Mintha te nem lennél az. – borzoltam össze a haját.

- Te sem vagy különb, Yoda! Na, menjünk.

- Baekhyun! – üvöltött Jongdae a pénztár mellől.

- Igen?

- Egy ilyet Kyungsooéknak? – mutatott egy egyszerűbb nyakláncpárosra.

- Tökéletes! Már csak Junmyeonéknak kellene. Találtál?

- Nem, pedig Xiuminnal bejártuk az egész boltot.

- Aish! Kérdezzük meg az eladót, hátha neki van ötlete.

- Jó estét!

- Jó estét! Ezek lesznek, és esetleg nem tudna ajánlani valamilyen különleges nyakláncot? – kérdezte Baekhyun.

- Hm... Van még egy, amit elraktam, mert senkinek sem kellett. Talán itt van, valahol. – fordult meg és elkezdett keresgélni a fiókok között. – Áh! Meg is van. Ez jó? – fordult vissza.

- Tökéletes. – válaszoltam helyettük. Már egy ideje az autóban ültünk, mikor Jongdae megszólalt.

- Miért mondat, hogy jó lesz? Szerintem azokban nincs is semmi különleges.

- Dehogynem! Ami rá van írva az nagyon igaz most rájuk. – érveltem.

- Mert mit jelent? – utalt arra, hogy fordítsam le az angol szöveget.

- A mi szívünknek örökre együtt kellene maradnia.

- Ez...

- Tökéletes...

- Nekik.

- A híres trió! – nevettem. – Amúgy ti milyet vetettek?

- Nézd~! – kapta elő Xiu pólója alól a másikat és sajátjával összeillesztve mutogatta.

- Jó, látom, de Minseokot megfojtod. – mosolyogtam hyungom szenvedésén.

- Jaj, bocsi! – engedte el.

- Semmi baj. – igazgatta az ékszert. Az út további része csendben telt. Mikor megérkeztünk a reptérre, futólépésben kerestük meg a megfelelő járatot. Még éppen időben érkeztünk meg.

- Mi tartott ennyi ideig? Kyungsoo mondta, hogy az egyig pillanatról a másikra tűnt el az autótok. – anyáskodott Suho.

- Eomma. – szólította meg Baekhyun.

- Igen? – nevetett a gyerekes viselkedésén.

- Ezeket vettük nektek. – nyújtotta át a nyakláncokat Yixingéknek. Junmyeon ugyan elolvasta, de könnyei miatt nem nagyon tudott megszólalni.

- Köszönjük. – mondta Lay és párja nyakára helyezte, majd szorosan magához ölelte.

- Luhan-hyung! – szaladt oda Sehunékhoz. – Nézd mit találtam. – nyújtotta át a szarvasos ékszereket.

- Jézusom! Ez gyönyörű! – visítozott az idősebb.

- Ugye nekünk is vettetek? – érdeklődött Tao.

- Persze. Remélem nektek is tetszeni fog. – mosolygott szerelmem.

- Viccelsz? Ez rohadt jó! – Kijelentésén mindannyian felnevettünk.

- Öhm... Nem tudom, hogy ti akartatok volna-e és hordani fogjátok-e, de azért nektek is vettünk. – vakarta a tarkóját Baek, miután átadta a Kaisoo párosnak is.

- Ez gyönyörű és igen, fogjuk hordani. Segítesz? – fordult szerelméhez. A repülőút csöndben telt, ugyanis mindenki aludt. Még én is lehunytam egy picit a szemeim, de nekem nem nagyon akart eljönni az álommanó. Elővettem a telefonom és felmentem a közösségi oldalakra, de amit ott találtam... Na, az egyenlő volt a katasztrófával. Mi, négyen, a késők voltunk a főszereplők. Jongdaenak a pólóján kívül volt a nyaklánca, ahogy nekünk is, Baekhyunnel. De mikor és egyáltalán hogyan csúszott ki a ruhám alól? Ja, meg van! Mikor a táskámban kutakodtam az útlevelem után, arcon vágott. Aish! Mit fog ehhez szólni Baek? Egyáltalán Ő akarta, hogy megtudják a rajongók?

- Pszt, Chan! Baj van? – kérdezte Minseok.

- Lebuktunk.

- Nem értem.

- Tudnak a nyakláncról.

- Ez várható volt.

- Jó, de én direkt a pólóm alá tettem, mert nem tudom, hogy Baek a nyilvánosság elé akarja-e hozni a kapcsolatunkat.

- Biztos. Ne aggódj. Szeretitek egymást, ez a lényeg, nem?

- De. – mosolyogtam Baekhyunre. Olyan édesen alszik! – Jut eszembe, ti mit fogtok csinálni?

- Majd meglátod. – húzogatta a szemöldökeit. – Viszont aludjál. Szeretném, ha mindenki kipihenné magát a koncert előtt. – bólintottam és mintha az agyam Xiumin szavaira lennének állítva, olyan hamar aludtam el.

Sziasztok! WoW és WoW és WoW *az írónő lesokkolódott* 6k+ megtekintés? 1k+ vote? Köszönöm és köszönöm és nem tudom elégszer elmondani, hogy köszönöm! Imádlak titeket!❤❤❤  Remélem tetszett ez a rész is!💞💞💞
Ui.: A hétvége folyamán várható egy One Shot!💕💕💕💕