Boldogság vagy fájdalom?-Chanbaek[Hun]

19.rész (18+)

Lu Han szemszöge

Miután Sehun sikeresen belefejelt a tányérjába, bementünk lemosni az arcáról a szósz-olaj keveréket.

- Kész vagy. - töröltem át utoljára az arcát.

- Lulu~!

- Igen?

- Kívánlak. - nyalta meg a szája szélét.

- Mikor nem? - indultam meg a szobánk felé, mert jól ismertem. Ha nem jutok el odáig, képes lenne a legkényelmetlenebb helyen is magáévá tenni.

- Várj meg~!

- A-a. Kapj el. - ráztam meg a fejem, majd futásnak eredtem. A szobánkban bebújtam a ruhásszekrénybe és vártam. De nem történt semmi. Még a lépteit sem hallottam. A villany sem kapcsolódott fel. Mi történt? Ugye nem esett el? Vagy elájult? Beverte a fejét? Bármi megeshet most, hogy teljesen részeg. Pánikba estem és előjöttem a rejtekhelyemről, de az orrom hegyéig sem láttam. Mármint láttam valamit... Csak későn vettem észre... Sehun felkapott, ledobott az ágyra és neki esett a nyakamnak.

- Meg vagy! - mondta, mikor elvált tőlem. Ekkor jöttem rá, hogy teljesen meztelen.

- M-mi? - nyúltam volna hozzá. De csak volna. Ebben megakadályozott Valami.

- Kényelmes a nyakkendőm? Csak az ingekhez használom, de most jobb feladatot kapott. - nevetett.

- Ez nem vicces. Engedj el!

- Nyem~! - lehúzta a nadrágomat, a boxeremmel együtt. - A francba!

- Mi az? - néztem rá értetlenül.

- Nem tudom levenni a pólód! Vagyis... - gondolkozott el egy pillanatra.

- Szakíts szét, már régi. - haraptam alsó ajkamra, mert tudtam, hogy annak nem tud ellenállni.

- Oké~! - miután a pólóm is lekerült rólam két darabban, nekiesett a mellbimbóimnak. Fogát is belevette a játékba, amit először nem díjaztam, de rövid idő alatt hozzászoktam. Ezt egy pár perc után megunta így egy hirtelen mozdulattal fordított meg. Bárki rájönne, hogy voltam. Négykézláb pucsítottam Sehunnak...

- Rohadt szexi vagy így, tudod? - mondta.

- Tényleg?

- Jah. - válaszolt, miközben semmilyen előkészítés vagy figyelmeztetés nélkül, belém hatolt. Sejtettem, hogy ez lesz, de én hülye nem vonultam el, előkészíteni magam. Nem is várta meg, hogy megszokjam egyből mozogni kezdett.

- Se-hun! Fá-áj! - Mintha meg sem hallotta volna, folytatta. Egy idő után a prosztatámat is megtalálta, de az élvezet helyett, még mindig csak fájdalmat éreztem. - Elég! Sehun! - ordítottam. Hirtelen megállt és leszállt rólam, mire megkönnyebbültem. Nem tartott sokáig ez a „pihenés", ugyanis visszajött... és beragasztotta a számat. Basszameg! Ez így rohadtul nem lesz jó! Ismét belém hatolt és megint visszatért az a fájdalom. Nyöszörögtem, mert mást nem tehettem. Valamit nem mondtak el Kaival. Valakivel összefuthattak, aki bedrogozta őket vagy nem tudom. De Ő biztosan nem az én Hunniem. Valamit kellene csinálnom. Éreztem, hogy valami végig folyik a combom belsején. Lenéztem és megláttam... a saját vérem. Akkor ezért fáj annyira. Most hogyan szabaduljak ki? Én ezt már nem bírom tovább. Kiszállt belőlem és már sóhajtottam volna, már amennyire lehet ragasztóval a számon, amikor megfordított és megint megéreztem nemességét magamban. Nem láttam az arcát a sötét miatt, de lemertem volna fogadni, hogy máshogy csillogott a szeme. Már nem tudom, hogy hanyadjára élvezett belém, amikor leszállt rólam és elsétált. Mi a szar? Megerőszakol és elmegy? Hogy rohadna ketté az az ember, aki ezt tette Vele! Esküszöm, hogy felkeresem és kiherélem! Ha csaj, akkor lenyomom a torkán az összes szarját! Terveimből Sehun visszatérése ébresztett föl.

- Meghoztam a kedvencemet. Itt egy gyönyörű öv. Ha rossz kisfiú leszel, ezzel foglak megbüntetni. Így. - csapott rá a mellkasomra. Aú! Ordítottam volna, de nem tudtam. - Értetted? - bólintottam. A szemem hozzászokott a sötétséghez és az ablakon beszűrődő kis fény által láttam Sehun arcát. Tényleg más volt. Tuti bedrogozták. Ahogy Kait is. Basszus! Remélem Kyungsooval nincs semmi baj! A rohadt életbe már! Kellett nekem fogócskát játszani! Akkor most nem lennénk itt. Megint bennem van. Kibaszottul fáj. De nem tudok megszólalni. Szeretném, ha leállna. Szeretném, ha szabadok lennének a kezeim. Szeretném átölelni. Szeretném megnyugtatni, hogy el fog múlni a kábítószer hatása. Hogy minden rendben lesz. Mondjuk miért is mondanék ilyeneket? Hiszen úgy sincs magánál... Őrülten szerelmes lehetek belé. Éppen megerőszakol, én meg másra sem tudok gondolni csak arra, hogy ennek egyszer vége lesz és összebújva alszunk majd el. De mikor jön el az a pillanat?! - Emeld már meg a lábad! - csapott meg ismét azzal a bőrrel. Nem rakhatom a vállára a lábaim. Akkor mélyebbre tudna hatolni, ami még jobban fájna. - Nem hallasz?! - hagyott még egy nyomot, most a hasamon. Megemeltem a lábam, de ahelyett, hogy azt tettem volna, amire kért, lelöktem az ágyról. Hallottam egy koppanást, majd még egy nagyobb koppanást. Várjunk... nem csak egyet kellett volna hallanom?! Elnéztem balra, mert arra sikerült löknöm és láttam valami sötétebbet az éjjeliszekrényen, ami csöpögött. Az. Ott. Vér?! Megpróbáltam az ágy szélére menni, de a nyakkendő nem hagyta, sőt az akciómnak hála, szorosabban fogta a csuklóimat. A lábammal próbáltam meglökni Sehunt, de nem értem el hozzá. Kell nekem ilyen kicsinek lenni! Felültem az ágyon, már amennyire tudtam... Hülye nyakkendő! Lenéztem Sehunra és láttam, hogy van egy sötétebb folt a fején. Véres a feje. Várj. Mi?! És tényleg. Ne! Ne! Visszafeküdtem az ágyra és a párnába fúrtam a fejemet. Most megöltem a szerelmem?! Kifogom nyírni azt az embert, aki kábítószert adott nekik! Miért? Miért?! Párnám a könnyeim miatt teljesen elázott. Fent akartam maradni, hogy kiszabaduljak valahogy és segítséget hívjak, de teljesen kimerültem. Egy idő után már megmozdulni sem bírtam és az álmosság nyert.

Sziasztok! Öhm... Remélem senki sem akar megölni ezután a rész után.😅 ÉS Szeretném megköszönni több, mint kétezer megtekintést és több, mint négyszáz csillagot!😘😘